Hanuka csókja

Az izraeli zsidóság kettészakadt.

Mindkét oldalon sokan vannak, akik a fény hordozójaként tekintenek saját táborukra, míg a másik oldal többségét a sötétség fiainak tartják. „Mi vagyunk az igazság képviselői, ők pedig a szűklátókörűség szerencsétlen áldozatai, szellemi vakok.”

Az egyik oldal szerint hanuka éppen arról szól, hogy az idegen, görög kultúrától megfertőzött zsidóság megtisztul. Most is erre van szükség: vissza a gyökerekhez. Egyre többen teokráciát, messiást és harmadik Szentélyt akarnak.

A másik oldal szerint is vissza kell térni a gyökerekhez, de ezen az örök, univerzális igazságokat értik. Ezek a gyökerek emelik a Tórát az őt megillető helyre. Ezek azok az örök értékek, amelyeket eleinte kezdetleges formában, majd a történelem során a folyamatosan fejlődő társadalmi szokások egyre inkább kifejeznek. Demokráciát akarnak, az állam és vallás szétválasztását, független bíróságot.

Az egyik tábor szerint kiválasztottságunk elsősorban etnikai alapú és a parancsolatok megtartásában teljesedik ki. A „Szeresd felebarátodat, mint önmagad” parancsában a felebarát fogalmát szűken értelmezik.

A másik tábor szerint kiválasztottságunk a Tórában is megnyilatkozó, és az idők során egyre jobban megismert univerzális értékek képviseletében valósul meg. A „Szeresd felebarátodat, mint önmagad” parancsára Kant kategorikus imperatívuszának antik megfelelőjeként tekintenek.

Az egyik fél szerint a zsidóság lényege ma ugyanaz, mint bő háromezer évvel ezelőtt. Persze attól függően, hogyan definiáljuk ezt a lényeget, ami a törzsszövetségtől kezdve a királyságon és templomi áldozatokon át az ima- és micvaközpontú zsidóságig változatlan maradt.

A másik fél szerint a zsidóság lényege ma nem pont ugyanaz, mint bő háromezer évvel ezelőtt, mert az folyamatosan és párhuzamosan is változik. Persze ügyesen definiálva a zsidóság lényegét, még amellett is tudnak érvelni, hogy az tényleg nem változott az idők folyamán (lásd fentebb).

Az egyik oldal nem tudja elképzelni, hogy teljes győzelmük esetén szombaton is legyen tömegközlekedés. A másik oldal nem tudja elképzelni, hogy teljes győzelmük esetén szombaton ne legyen tömegközlekedés.

Melyik tábor fog a másik rovására győzni a végén?

Egyesek szerint a demográfiai folyamatok döntik el a kérdést. Tel-Aviv pórul jár.

Mások abban bíznak, hogy majd az arab-zsidó összefogással megvalósuló demokrácia hozza el a Kánaánt. Hiába nő gyorsabban az ortodox társadalom, ha az állam el lesz választva a vallástól.

Közben pedig marad a patthelyzet. Csak egymás rovására tudunk elképzelni megoldást. “Vagy mi győzünk, vagy ők.” Mint a beteg házasságban: “Vagy elismeri az igazam és úgy lesz ahogy szeretném, vagy bomlik a család.”

Valamiféle csoda kéne, hogy mindenki számára jó lehessen itt. Afféle hanukai csoda. Mikor álmodozzunk róla, ha nem a fény ünnepén?

Chaggáj próféta könyvében így szól Isten a próféta által: „A kilencedik hónak huszonnegyedik napjától fogva, a naptól fogva, hogy letették az Örökkévaló templomának alapját… E naptól fogva megáldalak!” A zsidó naptár kilencedik havának 24. napja mindig decemberre esik. A következő nap már hanuka első napja. Szimbolikus valahol, hogy mindez az év legsötétebb szakában kezdődik, amikor legrövidebbek a nappalok, leghosszabbak az éjszakák, és az éjszakai égen még a hold is egyre kisebb lesz. Hanuka hetedik napja újhold, ekkorra teljesen elfogy a hold az égről. Másnap este gyújtjuk a nyolcadik gyertyát, amikor ismét nőni kezd a hold, rövidebb az éj, és hosszabb lesz a nap.

Hanuka a hit, a remény győzelme. Hogy a legsötétebb helyzetet is legyőzi a világosság. Nem az egyik vagy a másik tábor fénye, igazsága, hanem az a világosság, amely egyformán boldogíthat mindenkit. Ahogy Jesájá prófétánál olvassuk: “A nép, mely sötétségben járt, nagy világosságot látott; a homály országának lakói – világosság fénylett fölöttük.”

Van egy mesekönyv, „Hanuka csókja” a címe. Egy szolgagyertyáról szól, aki azt hiszi, hogy csak övé a láng, csak övé a fény. Hiába vár a másik gyertya, ő félti a lángját, melegét, ragyogását. A másik gyertya szomorúságát látva végül megszánja, megöleli és megcsókolja társát, aki ettől szintén lángra lobban. Meglepve tapasztalja ekkor, hogy a másik gyertya lángjától az övé nem kisebbedett. Közös fényük együtt még ragyogóbb.

Csoda történt.