Vezethet-e az illiberalizmus Izrael libanonizálódásához? – Interjú Pető Andreával

Pető Andrea, a Budapestről Bécsbe költözött CEU nemzetközi hírű professzora jelenleg a jeruzsálemi Héber Egyetem vendégelőadója, aki novemberben svéd díszdoktorsága mellé az Oslói Egyetem 2022-es Emberi Jogok díját is megkapta a tudomány szabadságáért végzett munkájáért.

K: Először is gratulálok a díjhoz, hiszen ennél csak a Nobel-békedíj a magasabb. Nagy sajtója volt ennek az elismerésnek Magyarországon?

A: A tudománnyal foglalkozó Qubit és a könyveket ajánló Könyves Magazin, két kulturális portál hozta csak le a hírt. Itt is köszönet a bátorságukért. Magyarországon néha úgy érzem magam, ahogy Trockij érezhette volna, ha a Vörös téren sétált volna 1938-ban.

K: Hogy került sor az izraeli meghívásodra?

A: Mint szerető, anya, rokon és barát megtanultam, hogy soha ne mondjam azt: „Én előre megmondtam!” Mikor 2019-ben a Ben Gurion Egyetemen a Simone Veil Kutatási Központ alapításánál felkértek a bevezető előadás tartására, és arról beszéltem, hogy az illiberális rendszerek működése nem érthető meg a társadalmi nemek elemzése nélkül, a hallgatóság sajnálkozott, hogy milyen szörnyű dolgok történnek – máshol. Szerencsére már akkor is voltak, akik megértették, hogy az illiberalizmus előretörése egy globális és összefüggő folyamat, ami nem csak olyan távoli országokban történik, melyekről keveset tudunk, hogy idézzem Chamberlaint 1938-ból. Talán ezért is hívtak meg 2022 tavaszán a társadalmi nemek izraeli kutatóinak éves konferenciájára bevezető előadást tartani. Ott már pontosan értették, hogy milyen sok a párhuzam, és hogy érdemes lenne kutatásaim alapján megbeszélni, mik azok a lépések, gyakorlatok, amelyek várhatók, és hogyan lehet ezek ellen hatékonyan tenni a demokrácia védelmében. Így hívtak meg most előadásokat tartani a háborús nemi erőszakról. Ez a hosszabb tartózkodás lehetőséget ad, hogy részt vegyek formális és informális tudományos megbeszéléseken .

K: Milyen hasonlóságok vannak szerinted az új izraeli kormány és a magyar kormány politikája között a társadalmi nemek szempontjából?

A: Az, hogy a társadalmi nemek mint szimbolikus kötőanyag működik, azaz ez az a terület, ahol az illiberális erők kijelölik, mi az új normális, mi az elfogadható. Történik mindez úgy, hogy gyűlölettel kizárnak csoportokat a társadalomból. Ez azért lehetséges, mert a „gender”, ahogy az illiberális szótárban létezik, nincsen, hanem egy politikai eszköz, hogy a különböző, amúgy kevés dologban egyetértő politikai erőket összekapcsolja. Ez az összekapcsolódás tudás- és know-how átadással kezdődik és folytatódik is. A magyar adófizetőknek van alkalma finanszírozni az MCC-t (Mathias Corvinus Collegium), amely minden tudományos ellenőrzés nélkül teret ad ezeknek a megbeszéléseknek, ahol többek között izraeli értelmiségiek is megfordulnak, akik hajlandók azt nyilatkozni, amit elvárnak tőlük, és létrehozzák az illiberalizmus új nyelvét – fordításokkal.

K: Miben reménykedhetünk?

A: Lehet reménykedni az illiberális erők egymás közötti konfliktusaiban. Az ún. atlantista illiberálisok, ahova a magyarok, illetve a Likud is tartozik, alapjaiban mások, mint a keresztény Európa-pártiak, akiket a lengyel adófizetők finanszíroznak. Amíg ők egymást jobban utálják, mint a progresszív erőket, addig csendben örülhetünk. Ami változást hoz, az az ultraortodox, szélsőségesen vallásos erők részvétele az izraeli koalíciós kormányban, mely szintén tele van feloldhatatlannak tűnő ellentétekkel. A Likudnak van nyíltan meleg minisztere, aki most házelnök, miközben a koalíciós szöveg határozottan melegellenes. A koalíciós szerződésben szereplő programpont, hogy megengedhetővé teszik a diszkriminálás lehetőségét bármilyen alapon, azaz a cukrász egymaga eldöntheti, hogy kiszolgál-e arabnak vagy melegnek kinéző kuncsaftot, vagy hogy nőt nem enged vásárolni minden jogi következmény nélkül. Ez veszélyezteti Izraelnek a nemzetközi porondon magáról kialakított képét mint „a Közel-Kelet egyetlen demokráciája”, és lehet, hogy ez lesz az ok, ami miatt mégsem törlik el a diszkrimináció tilalmát.

K: Tényleg létezne stratégia az állam jelenlegi karakterének átalakítására?

A: Az ultraortodox kisebbség, a vallásos és messianisztikus cionisták azokat az elveket és jogi kereteket, melyek elvileg a kisebbségeket védik, arra használja fel, hogy átalakítsa a közterek meghatározását és az állami intézmények infrastruktúráját. Talán sikerül bizonyos csoportokat ettől megvédeni, de a vita és annak színvonala meg fogja mérgezni az egész társadalmat, és hosszú távon mindenkinek nagy károkat okoz majd. Itt a vita maga a cél, talán nem is a törvény.

K: Mennyire valós veszély az izraeli állam leépítése és a libanonizálódás?

A: Az illiberális erők ebben a történelmi korszakban, amit Eric Fassin „neoliberális újfasizmusnak” hív, többek között az összes állami forrást saját magukhoz csatornázzák, ebből párhuzamos intézményeket hoznak létre vagy a meglevőket erősítik. Ilyen az MCC, ami az elszegényített magyar felsőoktatástól is elvont pénzekből működik. Izraelben már megvan a párhuzamos rendszer az oktatásban és a hadseregben is. Eddig ezt a pluralizmust biztosították, de most kérdés, hogy egyes intézmények hogyan fogják elszívni az adófizetők pénzét a másiktól, ha a miniszter nyíltan homofób. Most az lesz a tét, hogy az állami intézményrendszert sikerül-e kiüresíteni és a párhuzamos rendszert hegemónná tenni. A polarizált, szétszakadozott társadalom az illiberális kormányzás célja és módja. 

K: Hol lesznek szerinted a főbb összeütközések?

A: A hadsereg lesz az egyik fő terület, hiszen a nők térnyerése ott jelentős és megállíthatatlannak tűnő folyamat. Az ott nők által elért pozíciókat, még ha a kutatók figyelmeztetnek is ennek a felemásságára, nem lesz egyszerű elvenni. Az oktatás a másik, hiszen az állami oktatás politikai célja minden állampolgára számára hasonló alapokat és értékeket közvetítve a politikai közösség létrehozása. Az ultraortodoxok számára ez a politikai közösség egész más elveken nyugszik. Ennek keretében a messianisztikus cionisták, akik most ebbe bevonják szövetségesül az ortodoxokat, tudatosan le akarják építeni a nem vallásos oktatást, és a nem vallásos tudásnak nincsen értéke a szemükben. Várható a tudomány szabadsága és persze a társadalmi nemek tudománya elleni támadás. Lehet, elérünk még oda, hogy örvendezni kell, ha az MCC-hez hasonló intézményt alapítanak itt Izraelben, mert legalább valami akár intellektuálisnak is nevezhető munka folyik benne.

K: Mit lehet tenni ennek a megállítására?

A: Sokat beszélnek most Izrael jövője kapcsán a libanonizációról, mikor az állam szétesik kormányozhatatlan és egymással fegyveres konfliktusban levő területi egységekre. Izraelt geopolitikai realitásai különösen sérülékennyé teszik. Ezt a most induló folyamatot, a jogállam tudatos leépítését, csak tudatos politikai gondolkodással lehetne megállítani. Már csak azért is, mert ez a jogállam nagyon sérülékeny. Itt és most jogi ellenforradalom kezdődött az USA mintájára, amelyben azokat a jogi intézményeket, melyek a jogrendet lennének hivatva védeni, kiüresítik vagy megszüntetik. A Legfelsőbb Bíróság jogkörének a korlátozása kihúzza a demokratikus állam szövetéből a keresztszálat, és így az könnyen felfeslik majd. Magyarországon már befejeződött ez a jogi ellenforradalom. De Magyarországon is mindig vannak apró kis helyek, ahol ellenállás van. És egyes bíróságok mégse úgy döntenek, ahogy a politikai hatalomnak kedvezne.

K: Izraelben is megkezdődött a nőjogi és LGBTQIT aktivisták listázása.

A: Pontosan lehet tudni más országok, Oroszország, Törökország vagy Magyarország példáján, hogy mi fog történni, és milyen elgondolás mellett publikálják ezeket a neveket és portrékat, mint Izrael ellenségeiét. A listázás megint csak arra jó, hogy mérjék a hatást, és fontos információt ad a hangulatról. Magyarországon a Helsinki Bizottság megnyerte a pert a listázó lap ellen, itt még nem döntötték el, hogy perelnek-e. Izraelben a feministák névvel és fényképpel szerepeltek, az LGBT aktivistákat valamennyire anonimizálták, tehát elkezdődött ennek az ároknak a kiásása is, hogy minél több vita és konfliktus legyen.

K: Mi lehet ilyenkor a civil szervezetek szerepe?

A: Fájdalmas, de a civil szervezetek szerepe az illiberális államban rendkívül korlátozott. Azáltal, hogy be vannak szorítva az állam által meghatározott jogi keretek közé, az illiberális állam foglyai lettek. Egyik magyar származású kolléga mondta itt, hogy ő nem akar úgy élni, mint a szülei és nagyszülei Magyarországon, hogy mindig rejtőzködtek és megalkudtak. Ő bizony kimegy a térre és elmondja a véleményét. Erre nagyon nehéz mit mondani, mert tényleg nehéz lehet megérteni, hogy az alapvetően tisztességes politikai reflexeket az illiberális állam a maga erősítésére használja fel. Egyrészt bizonyítja vele, hogy demokrácia van, hiszen lehet tüntetni, ugyanakkor belülről emésztődnek fel a mozgalmak és az aktivisták. A civil szervezetek egyrészt szolgáltatnak, és olyan feladatokat látnak el, amiket az állam nem akar vagy nem tud. Ilyen például a nők elleni erőszak ellen küzdők vagy valami speciális betegségben szenvedők egyesülete, illetve mondjuk adott hobbit vagy sportot űzők lobbi szervezete. Ehhez egyrészt kell állami vagy magánforrás. Ez utóbbi Izraelben van, és meg is van a kultúrája az adományozásnak, nem úgy, mint az elszegényített Magyarországon. A civil szervezetek másik funkciója az “őrkutya funkció”, azaz szakmai és demokratikus ellenőrzést gyakorolni a kormány felett. Ez a funkció a hatvannyolcas emberi jogi mozgalmak hagyatéka, de most egy alapjaiban más állammal, politikusokkal áll szemben. A „szégyentelenség” fontos kormányzati és szakpolitikai kategória lett. Korábban ciki volt, ha több ezren tüntetnek valaki ellen. Most lényegtelen, mert a hatalom használata minden korábbi erkölcsi ellenőrzés felett áll. Sőt, erősíti a saját csoport összetartását.

K: Akkor mit lehet tenni, milyen megoldásokat látsz?

A: A rendkívül sokszínű izraeli nőmozgalomnak túl kell lépni az öndefiníciós vitákon – ki az igazi ez meg az –, és a stratégiai kérdésre, a fennmaradásra kell koncentrálnia. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy szövetséget kötnek a különböző érdemi ügyek mentén. Például a nők egyetemi oktatási jogának védelme vagy a családon belüli erőszak ügyében. Olyan alapvető jogokért kell majd megint harcolni, melyeket korábban adottnak vettünk. Például Magyarországon a Pink Education jelentése az Állami Számvevőszéknek, mely a diplomás nőket tette felelőssé a demográfiai hanyatlásért, azt eredményezte, hogy csendesen bevezessék a szóbeli felvételi vizsgát az egyetemen, ami a legegyszerűbb módja annak, hogy a női hallgatók számát csökkentsék az indirekt diszkriminációval – és megússzák. Izraelben például tervezik, hogy nem kell különböző egyészségügyi szakmákhoz egyetemi diploma. Ezek azok a szakmák, melyekben főleg haredi nők dolgoztak, és ez adott lehetőséget arra, hogy kikerüljenek otthonról. Ezzel a törvénnyel nemcsak az egészségügyi szolgáltatás színvonala csökken, hanem a haredi nők feletti ellenőrzés is megerősödik. Ezt ők is pontosan látják, és körülnéznek, van-e politikai ajánlat, ami számukra elfogadható. Ahogy egy konzervatív, vallásos, de a nők érdekében elkötelezett diáklány mondta nekem panaszkodva, hogy ő már nem tud kire szavazni. Amíg a másik oldal politikája zárt és nem ad lehetőséget a párbeszédre a konzervatív, vallásos szavazókkal, addig nincs sok mozgástér. Ráadásul a nemzetközi szervezetek fokozni fogják a nyomást Izrael belpolitikáját kritizálva. Reméljük, hogy az ellenzék itt nem követi el azt a hibát, amit a magyar ellenzék, hogy Brüsszelből várja a saját problémái megoldását. Az izraeli ellenzék bekerül egy csapdába, két oldalról egyszerre fogy majd el a levegője. A magyarországi progresszív zsidók sajnos kevés sikerrel építettek ki munkakapcsolatot, mikor a legtöbb magyar származású izraeli politikus volt kormányon. Várható, hogy egyre többen fognak elmenni Izraelből a politikai klíma változásával. Velük is stratégiai szövetséget kellene kiépíteni. A tudományban van lehetőség a kutatási eredményeink átadására, és ez valamennyire működik is. Megjelenik az első héber nyelvű publikációm, mely a 24. nyelv lesz, melyre a munkáimat lefordították. Remélem, sokan olvassák majd.