Apuék már intézik a magyarországi lakást. Orvost, stb…, az életet. Ők már elzárkóznak, soha többet nem mennek az eilati bevándorlási hivatalba. Megértem, elfogadom. De. Rengeteg hasonló sztorit kaptam. Többen javasolták, hogy költözzünk el Eilatról, mert ez “más” mint a központ. Egyre dühösebb vagyok. A lapulásra való felszólítás csak kutyapicsázást vált ki belőlem. Úgy döntöttem, hogy két dolgot akarok mindenképpen, ezért éhségsztrájkolni is fogok az épület előtt, ha kell. 1. A hölgy nyilvánosan kérjen bocsánatot apáméktól. 2. A felügyeleti szerv vizsgáljon meg minden döntést és panaszt legalább 10 évre visszamenően. Szicíliában érzem magam, mintha kikezdtem volna a maffia vezérével. Nagyon magyarországi érzéseim vannak.
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
