Az első világháború után, a húszas években alijázók közül többen érkeztek Erec-Izraelbe hébernyelv-tudással. A századvégen született nemzedék több tagja hasonló családi és oktatási keretek között nőtt fel az erdélyi, kárpátaljai, északkelet-magyarországi többnyelvű területen. A hagyományőrző családokban nevelkedő fiúk az alapfokú héder után a jesivákban folytatták tanulmányaikat, a világi műveltséggel is (titokban) ott kezdtek ismerkedni, az első világháborúban szerzett élményeik is közelítették őket a cionista eszméhez. Patai József írja, hogy hároméves korában már héber imakönyvből imádkozott, évtizedekkel később fiával, Rafaellel héberül levelezett. Avigdor Hameiri, Feuerstein Emil, Edelstein Jehuda gyerekkorában apától, nagyapától tanult héberül. Hameiri, Pelley [Klein] Slomo a pesti Rabbiképző Intézet mellett működő gimnáziumnak, Mordechai Avi-Shaul (Mandel) és Sisa Eliezer ugyanott a Tanítóképző Intézet legendás igazgatóprofesszorának, Bánóczi Józsefnek a növendéke volt. Pelley ügyvéd annyira ragaszkodott a héber nyelvhez, hogy miután Erecbe érkezett, kizárólag héberül beszélt, ezért lett a ragadványneve Rak Ivrit [csak héberül].
Az újjászülető zsidó nemzeti otthon megteremtéséért lelkesedő nemzedék számára a megújuló nyelv használata a cionista eszme egyik kifejezési eszközét jelentette. Az élő héber nyelvet (az otthoni környezetből ismert askenázi kiejtéssel szemben) az Erecben használt szefárd kiejtéssel az első világháború után létesült zsidó gimnázium diákjai a részben héber tannyelvű iskolákban sajátították el. Erdélyben, Kárpátalján alapítottak zsidó középiskolákat. 1919-ben nyílt meg a Temesvári Izraelita Líceum, Nagyváradon 1920-ban a zsidó gimnázium, Kolozsváron 1920-ban a Tarbut Zsidó Fiú- és Leánylíceum, a munkácsi héber tannyelvű Héber Gimnázium pedig 1924/25-ben. Edelstein, a kolozsvári Tarbut Gimnázium héber- és zsidóságtanára 1925-ben turistaként látogatott Erecbe, de végleg itt maradt, egy év múlva a családja is követte. A Mizrahi iskoláiban (1926–1931) és magyar anyanyelvű olék számára szervezett nyelvtanfolyamokon tanított héberül.
1921-től fogadta a diákokat a debreceni zsidó gimnázium. Bár a héber nyelv nem tartozott a legfontosabb tantárgyak közé, kiszorult a szakkörökbe, Mannheim-Ishbéthy Mór, az iskola modern héber nyelv tanára adta ki a tanártársával, Grosz Ernővel közösen szerkesztett héber–magyar szótárt 1934-ben.
Mannheim-Ishbéthy modern magyar–héber zsebszótára 1936-ban jelent meg, ezt követte az 1941-től több kiadásban megjelent, a magyar nyelvterület zsidó középiskoláiban használt népszerű hébernyelv-könyve. A két debreceni tanár szervezte meg a vészkorszak kezdetén az alijára készülő felnőttek részére a levelező nyelvtanfolyamot. Mannheim Modern magyar–héber szótára, miután alijázott, Izraelben több kiadást megért. Grosz Eliezer alijázása után néhány évvel, 1937-től vezetett hébernyelv-tanfolyamokat, héber–magyar (1956) és négykötetes magyar–héber szótára (1969–1982) több izraeli nemzedék kézikönyve lett.
Kolozsvárról alijázott 1924-ben Rosen Áron, a hagyományos oktatási keretek után a Tarbut Gimnáziumból hozta magával a héber nyelvtudást, a jeruzsálemi egyetemen folytatta tanulmányait, és egész életét a héber nyelv oktatásának szentelte. Magyar, majd német anyanyelvű oléknak szervezett nyelvtanfolyamokat, a gyakorlat vezette a tanítási módszer átgondolásához, egyre bővülő tartalommal adta ki tankönyveit, a felnőttek nyelvoktatásának szakértőjeként ismerték külföldön is. 1950-ben alapította és élete végéig vezette a Jeruzsálemi Héber Egyetemen az ole és a külföldi diákok számára az egyetemi előkészítőhöz tartozó, héber nyelvet oktató intézetet.
A családi, neveltetési, tanulmányi adottságokon kívül a héber nyelvújító mozgalom is lelkesítette a generáció tagjait. A hagyományok nyelve a mindennapi érintkezés, az irodalom, a hírközlés, a kultúra természetes eszköze lett. Egy évszázad múltával személyes élményként élhették át a magyar nyelvújítás (a 18. század végétől egy évszázadon át tartó) törekvéseit: idegen nyelvű művek magyarra fordításától várták a nyelv fejlődését, a szókincs gyarapodását, a szaknyelv megteremtését, a mindennapi nyelvhasználat mellett az irodalmi nyelv csiszolását. A magyar nyelvújítás így emelte alkotássá a fordítást, az irodalmi művek vagy elméleti írások, szaktudományokkal foglalkozó értekezések fordítása a következő magyar írónemzedékek alkotómunkájának elválaszthatatlan része lett. A húszas években alijázó író-, fordító-, publicistanemzedék a fordításkultúrának ezen a hagyományán nevelkedett, a héber nyelvismerettel együtt ezt a kulturális örökséget is irodalmi munkássága részének tekintette.
A magyar irodalomból választott első, lelkesen ünnepelt héber fordítás Madách Imre Az ember tragédiája című műve volt (1922). Az író- és fordítótárs, Avi-Shaul köszöntötte a Doar Hajom című héber lap hasábjain (1924. március 28.) a fordítót, Hameirit. A cikkíró szerint Madách művét azért fogadta lelkesedéssel a héberül olvasó közönség, mert közel van a Bibliához, mégis kétséges, hogy valóban eljutott-e a könyv a héber irodalmi körökbe. Avi-Shaul szerint David Frischmann héber író 1913-ban Bécsben, a tizenegyedik cionista kongresszuson találkozott Hameirivel, és buzdította a mű fordítására. A művészi fordítás a szöveg átélésével készült – írja Avi-Shaul –, aki ismeri az eredeti művet, megdöbbenti a héber szöveg szépsége. Hameiri nem automatikusan fordított, elmélyült a darabban. Avi-Shaul hozzáteszi: érdemes a magyar irodalom rejtőző értékeit, köztük a zsidó vonatkozású műveket héberre fordítani.
Ez a felhívás mintha önmagának szólt volna. 1930-ban megjelent Biró Lajos A bazini zsidók című regénye Avi-Shaul tolmácsolásában. Widder Salamon héber nyelvész és irodalomtörténész Pestről figyelte a héber irodalom eseményeit, és a Múlt és Jövő olvasóinak adott hírt Biró Lajos regényének héber megjelenéséről (1931. március). Cikkében párhuzamba állítja a magyar és héber nyelvújítási mozgalom fordítást támogató szemléletét: „Minden lefordított munka el nem vitatható módon bizonyítja, hogy az ’antik’ héber nyelv él, ifjú erővel él, és hogy a legmodernebb stílusok tolmácsolásától sem riad vissza.” Az ereci és európai héberül olvasó közönség számára elsősorban a Stybl Kiadó gondozásában jelentek meg a világirodalomból válogatott művek héberül. Felfigyeltek Avi-Shaul írásaira – olvassuk Widder cikkében –, és megbízták Feuchtwanger Jud Süss című regényének, majd Biró Lajos művének fordításával (1930). Avi-Shaul Hameiri fordítását értékelő cikkéhez hasonlóan Widder Salamon is a két könyv és a héber nyelv s hagyomány szoros kapcsolatára utal, a Feuchtwanger-fordítás úgy hat, mintha héberül írták volna: „Antik frazeológia, talmud-midrasi reminiszcenciák és a legmerészebb újítások csak úgy ontják magukból a gondolat és érzés formáit.” Biró regényének fordítása még ezen is túltesz: „Az a sok bibliai, talmudi és midrasi hely, amellyel e regény ékeskedik, és amelyet az olvasó a magyar eredetiben, fordításban és gyakran ferdítésben olvas, itt héber eredetiben a maga zamatos fogalmazásában olvashatja. Ezt a regényt igazán csak héberben lehet élvezni.”
A következő évtizedekben Avi-Shaul és Hameiri fordítói munkássága kiszélesedett. Avi-Shaul a német irodalom hivatott tolmácsolója lett, Thomas Mann műveinek fordítása (1954–1962) a héber irodalomtörténet kimagasló értékei közé tartozik. Fordított Goethét (1963), Brechtet (1959), és az első héber Švejk-fordítás (1952) is a nevéhez fűződik. Fordította József Attila és Radnóti verseit (1964, 1966), a bibliai szövegre hangolta Babits Jónás könyvének önálló kis füzetben kiadott fordítását (1973).
A Haarec című héber napilap nekrológja idézi egy Avi-Shaullal készített interjúból:
A héber nyelv, ez van legközelebb hozzám. A héber nyelvet szeretem. Igen, ha politikai szempontból nézzük, ez a mienk. Minden egyebet – hadsereget, militarizmust, államiságot – kevésbé értékelek. Nem izgat, ha eljátszadoznak velük, hiszen az emberiség gyermekkorát éli még. De ha a héber nyelvet említik – igen, ezt mi csináltuk. Illetlen dolog első személyben fogalmazni, de ebben valamennyi részem nekem is van.
A Švejk színpadi változata Hameiri fordításában 1935-től évtizedeken át több mint ezer alkalommal került színpadra. Prózafordításai mellett – többek között Jókait is fordított héberre – a színházműsorok Molnár Ferenc darabjainak héber változatát köszönhetik neki, de saját regénye (A nagy őrület) színpadi változata is színre került (1936). Az első izraeli szatirikus színház, a Hakumkum alapítása és a műsorra tűzött szövegek nagy része is a nevéhez fűződik. A magyar költészetből Petőfi és Ady, Arany és Kosztolányi verseinek fordítását gyűjtötte kötetbe.
Hameiri unokaöccse, Feuerstein Emil, a debreceni zsidó gimnázium, európai rabbiképzők és egyetemek hallgatója, az irodalom és a publicisztika számos területén működött héberül és magyarul. Tudományos ismeretterjesztő munkái, tudománytörténeti írásai mellett színházak dramaturgja, lapok színikritikusa, irodalmi és színpadi művek fordítója. Többek között Molnár Ferenc novelláit (1946), Bús-Fekete László János című darabját (1947) fordította.
Az Én és a kisöcsém című operettet Feuerstein fordításában mutatták be héberül (1955).
A klasszikus héber költészet egyik legismertebb magyarországi tudósa, Patai József öt kötetben (1910–1912, 1921) adta ki magyarul több évszázad héber költőinek műveiből készült válogatását. Rendszeressé váltak folyóirata, a Múlt és Jövő szentföldi zarándokútjai. Első Erec-Izraelbe érkezése alkalmából Avi-Shaul üdvözölte a héber sajtóban. „Dr. Patai József látogatóba érkezett országunkba, reméljük, hogy látogatása áldást hoz az apák egyre épülő országára és az elkövetkező országépítésre. Efelé igyekszünk. Isten hozta!” (Doar Hajom, 1924. május 16.)
Patai Kabbala / Lelkek és titkok című kötetének haszid meséiből Hameiri fordított héberre a sajtó, majd egy Patai-kötet részére (Doar Hajom, 1931. április 10.). Patai gyerekkori emlékeit elbeszélő A középső kapu című könyvét 1949-ben, Patai lánya, Koigen-Patai Éva rajzaival adta ki a Sinai Kiadó héberül. Valószínűleg Patai maga ültette át a szöveget héberre, mert fordító nevét nem találjuk a kötetben.
Az írásaival először magyarul jelentkező Kishont Ferenc könyvét is Hameiri fordította héberre, az Alexander Kiadó egymást követően bocsátotta útjára a könyv magyar (Ige – mige, 1951) és héber (1952) változatát.
Kaczér Illés csak 1959-ben érkezett végleg Izraelbe, de a húszas években alijázó nemzedékhez tartozik, hozzájuk hasonlóan a hagyományos zsidó oktatási keretek között nevelkedett. Zsidó legenda című trilógiájának, a magyarországi zsidóság történelmi-családregényének első két kötete (Ne félj, szolgám, Jákob; Jerichó ostroma) Edelstein fordításában jutott el a héber olvasóközönséghez 1969-ben és 1972-ben.
A Faragó testvérek Világvárosi regények sorozatának héber nyelvű köteteit Hameiri, Feuerstein, Edelstein mellett többek között Diamant Elemér, az Alexander Kiadó fordítója, Barkay Mordechai, a belügyminisztérium szóvivője, David Giladi újságíró, író fordította. A héber irodalmat fordításokkal gazdagító, a nyelvet szótárakkal és nyelvkönyvekkel oktató-terjesztő magyar anyanyelvű olék prózai és ismeretterjesztő-tudományos műveket, verseket, színdarabokat, irodalmi, zenei, színházi kritikákat is írtak, újságíróként, szerkesztőként is működtek. Izrael Állam fennállásának tizedik évfordulóját a magyar anyanyelvű izraeliek egy cikkgyűjteménnyel üdvözölték: Tízéves Izrael (1958). A kötetbe Giladi a héber nyelvű sajtóban tevékenykedő, magyar nyelvterületről érkezett olékról írt. Újságíróként, szerkesztőként, kritikusként végzett munkájuk alakította-formálta a héber nyelvű sajtót. Hameiri (Haarec) a társadalomkritikára, a vezetők bírálatára, Sauber (Iton Mejuhad) a friss riportokra, a cikkek címadására, Jámbor Ferenc (Al Hamismar) a száraz témák színes, meggyőző előadására tanította a héber sajtó munkatársait – írja Giladi. Feuerstein napilapok, folyóiratok állandó szerzője, a sajtó valamennyi területén otthonosan mozgott, Edelstein (Haboker) stílusmester volt, meghonosította a könnyed, tömör újságírónyelvet. Avi-Shaul (Kol Haam), a fordítás nagymestere újságcikkek mellett fordításait is közölte, a zeneszerző Boskovich (Haarec) zenekritikákat írt. Herzlia alapítói között is akadt újságértő: Lancet József 1945-ben ajánlotta az ereci napilapoknak, hogy az új olék beilleszkedéséhez szükséges fontos tudnivalókat apróhirdetések rovatban közöljék. A szerkesztők először elzárkóztak a javaslattól, ezért saját lapot indított, hogy bemutassa a héber sajtónak, mi az apróhirdetés.
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
