Grünhut Éva Izraelben lett idegenvezető. A pécsi lány gyógypedagógus és pszichológus diplomáit cserélte le az új hivatására. Izrael tájai: ez lett a hobbija is. Csodálatosnak tartja, ahogy a Negev-sivatagban nyílik a barna írisz, elragadják a ciklámen- és pipacsmezők, a szinte harapnivalóan zöld mezők. Szerinte kora tavasszal a legszebb az ország. Kislánya egyéves és három hónapos. „Volt egyszer egy ember, tökéletes nevelési elvekkel. Aztán gyerekei születtek” – írta a Facebookon. Neki például elve volt, hogy a pici baba csak az asztalnál eheti a gyümölcsszószt. Azóta felborult a világ, és már a kanapéra is jut belőle.
Miért éppen Izrael?
Mindig is érdekelt a világ, a különböző vallások, a történelem, a kulturális sokszínűség. A teret egy kicsit szűknek, a társadalmat pedig túlzottan homogénnek éreztem akkor, 2006-ban Pécsen. Voltam egy tíznapos izraeli körúton, és nagyon megtetszett az ország. Apai ágú származásom pedig megkönnyítette a kitelepülésem hivatalos oldalát, az állampolgárság megszerzését is. Izrael volt számomra a tökéletes választás.
Öt hónapot egy kibucban dolgoztam hét magyar fiatallal együtt, akikből aztán négyen visszajöttünk Izraelbe, és hárman össze is költöztünk.
Nehéz volt a kezdés?
Mindenekelőtt a megélhetést kellett valahogy biztosítani. Az egész itteni világ érdekes és új volt, nagyon gyorsan rengeteg barátom lett, élveztem a társasági életet amellett, hogy egy ilyen váltás mindenképpen trauma. Nem volt könnyű kezelni, hogy többdiplomásként voltam takarító, nagyon tehetségtelen pincérnő, sokat dolgoztam óvodákban, és ez már egy kicsit könnyebben ment nekem. Dadusként kezdtem, aztán magánóvodákban folytattam, illetve egy kollégával alapítottunk is egy magánóvodát.
Az idegenvezetői tanulmányairól
Másfél éves képzésen vettem részt, persze azóta is folyamatosan tanulok, hiszen Izraelben folyamatosak a változások, állandóak a régészeti feltárások, és ezekkel lépést kell tartani. De ezt is szeretem.
Maga a tanfolyam drága volt?
Más tanulmányokhoz viszonyítva nem annyira, persze azért nem volt olcsó. Talán 25 ezer sékelbe került. Szerencsére én tudatosan készültem erre, és félretettem pénzt. Szerintem életem egyik legjobb döntése volt.
Hogyan kezdte az idegenvezetői munkát?
2014-ben végeztem. Bejártam a különböző ügynökségeket, és vártam, hogy hívjanak. Aztán az egyik évfolyamtársunk saját vállalkozást indított, és alkalmanként ma is együtt dolgozunk.
Beszélek magyarul, és itt talán mindössze tizenöt magyar idegenvezető van, tehát viszonylag könnyen megtalálnak a magyar csoportok és egyéni utazók.
Legkülönösebb idegenvezetése?
Izraelben sok keresztény emlékhely is van, ezért elvégeztem egy külön idegenvezető kereszténység kurzust. A keresztény zarándokcsoportoknál nagyon fontosak a személyes történetek. Ismerkedési estjeiken egyesek megnyílnak és elmondják, hogy miért is jöttek erre az útra. Hogy milyen tragédiákból álltak fel, milyen nehézségek után jöttek el ide. Például egy ázsiai keresztény család egynapos vezetést kért. Kevés magyarázattal és sok fényképezéssel, mint az átlagos ázsiai utazók általában. Elértünk Jeruzsálemben a Via Dolorosán a negyedik stációhoz, ahol Jézus és Mária találkoznak, és Mária megrendülten látja kereszt alatt roskadozó fiát. És ekkor az ázsiai asszony – akin addig semmiféle érzelem nem látszott – hirtelen elkezdett zokogni. Aztán elmondta, hogy a fia az elmúlt évben meghalt, és ő elhozta erre az útra a fia keresztjét, amit most szeretne valahol elhelyezni. Azóta sem felejtem a történetét.
Az utazóktól kapott legkülönösebb kérdése?
Sokan hasonló kérdéseket tesznek fel, például az ultraortodoxokkal kapcsolatban. Magyar csoportoknál fordul elő, hogy érdeklődnek a mezőgazdaság iránt, amiben messze nem vagyok szakértő. Megkérdezték például, hogy hányszor érik be a kukorica, amit nem tudtam, de utánanéztem. Egyébként egyszer. Aztán voltunk egy szőlészetben, és ott elmondták, hogy a szőlő április végétől folyamatosan érik szeptember-októberig, a Negev-sivatagtól a Golán-fennsíkig.
Előfordulnak antiszemita kérdések, megjegyzések?
Igen, de sokszor nem tudatosak, hanem toposzok a zsidókról és a pénzügyekről. A ritkán előforduló antiszemita előítéletek azért megdöbbentenek olyanoktól, akik Izraelbe látogatnak.
Mit szeret, és mit nem szeret Izraelben?
Szeretem az emberek sokféleségét és alapvető nyitottságát. A sokféleség teljesen rendben lévő és elfogadott itt. Az izraeliek nem ítélkeznek könnyen, és a dolgokat nem csak fekete-fehérben látják. Amit nem szeretek, az a sokszor megnyilvánuló agresszivitás, amit ők szeretnek asszertivitásként értelmezni. Ami még nagyon nem tetszik, az a sokfelé eldobott szemét, azt is mondhatom, ez egyszerűen fáj nekem.
Az izraeli embereknek egyébként jó humoruk van, közvetlenek, könnyű velük beszédbe elegyedni.
Előfordul, hogy olyan témáról is kérdezik az embert, amihez semmi közük nincsen, vagyis nem nagyon vannak itt tabu témák. Én ezt is szeretem, a segítőkészségüket, még a hangosságukat is.
Mindez igaz az ultra-ortodoxokra is?
Az életmódjukból fakadóan nem nagyon találkozom velük. Persze ezt sem szabad túlzottan leegyszerűsíteni és általánosítani, hiszen ők is ugyanúgy emberek, nyilván közöttük is vannak barátságosak és maguknak valók. Nekik is megvannak a maguk üzletei, vásárlónegyedei, munkahelyei, saját oktatási rendszerük. Találkozhatunk a piacon, vagy a villamoson, ott viszont egy ultraortodox férfi soha nem kezdene egy idegen nővel beszélgetni, sőt, ha véletlen mellé ülök, akkor ő biztos feláll. Jeruzsálemben vannak ultra-ortodox negyedek, ahol mindent megtalálnak, amire szükségük van, nem is nagyon kell onnan kijönniük a város más részeibe.
Beszéljünk az izraeli gasztronómiáról.
Nagyon szeretek enni, szívesen kipróbálok mindent. A világból ideérkező zsidóság általában hozza magával a saját konyháját. Például a férjem családja iraki kurd, és az édesanyja szakácsnő volt. Nagyon jól főz, úgyhogy hihetetlen dolgokat kóstolhatok meg. Például a kubbeh-t. Ez egy darált marhahússal, zöldségekkel töltött grízgombóc, amit többféle levessel ehetünk, így lehet keserű-savanyú, édes (cékla és répa), paradicsomos stb. Nagyon finom, és általában ez a péntek déli ebéd. Itt Jeruzsálem környékén sok kurd zsidó él, és még kubbeh-fesztiválokat is szerveznek.
A kislánya mit szeret enni?
Ő még elvan a kis tápszerével, de már
próbálom a magyar ízekre is szoktatni: paprikás krumpli, krumplistészta, lecsó. Az a jó, ha többféle ízt ismer. Persze magyarul is beszélek vele, ez alapvetően fontos.
Magyar óvodába is járunk, hetente egyszer. Magyarul tanulunk, népzenét hallgatunk, énekelünk, mondókázunk. Ez az Efraim Kishon szervezet, melynek Tel-Avivban és Jeruzsálemben is van óvodája.
Az Ön programjában szerepel Jeruzsálem óvárosának zsidó negyede? Ez miért különleges?
Jeruzsálemben van keresztény, muszlim, örmény és zsidó negyed. Ezek mindegyike nagyon érdekes, érdekes történettel és jelennel, valamint mindegyik másként is néz ki. A zsidó negyed mindig tele van turistákkal, egyébként ez az óváros legkisebb része. Ettől elkülönülnek az ultraortodox városrészek, amelyek olyanok, mint amilyenek a 19. században voltak, lenyűgözőek egyébként.
Ha már Jeruzsálem óvárosa, mit látunk Dávid tornyában?
A Jafo-kaputól nem messze áll az ún. Dávid tornya. Ez a mintegy 400 éves építmény ma múzeum, mely Jeruzsálem történetét mutatja be. A környezete egyben egy régészeti feltárás. Itt állt anno Heródes palotája, melynek részei a mai napig is láthatóak. Magának a toronynak egyébként semmi köze Dávid királyhoz. Jeruzsálem sajátossága, hogy most látunk valamit a felszínen, de tudhatjuk, hogy alattunk több ezer év történelmi emlékei rejtőznek.
Milyen az időutazás a római Cardo segítségével?
Az 5. századról beszélünk, a keresztény Szentföldről, és annak az egyik városi főútjáról a kettő közül. Úgy fedezték fel, hogy 1948-ban Jordánia elfoglalta az egész jeruzsálemi óvárost, jó részét lerombolták, és kiűzték a zsidókat. 1967-ben Izrael a hatnapos háborúban visszaszerezte Kelet-Jeruzsálemet, és azonnal elkezdték újjáépíteni. Ekkor találták meg a Cardót is, az 1500 éves római útnak a részleteit. A lelet azonosításához segítséget nyújtott a bizánci korból származó, Jordániában található madabai Szent György templom apszisában található 8×16 méteres, a Szentföldet is ábrázoló padlómozaik térkép.
Ezen Jeruzsálem 5. századi képe látható, benne egy hosszú út a Damaszkuszi kapu és a Sion-hegy között, két oldalon hosszú oszlopsorokkal. Ma ennek egy szakasza a feltárás nyomán a valóságban is látható, az utcaszint alatt mintegy 5 méter mélyen. Különös belegondolni, hogy milyen mélyre süllyedt az akkori utcaszint, és még mi minden lehet további mélységekben.
Izrael nemzeti parkjainak különlegességeiből mit tudna kiemelni?
Az egyik nagy kedvencem éppen most,
egy-két hete lett nemzeti park, a Hippos vagy Sussita. A Galileai-tó mellett található egy hegyormon, és ez volt a decapolisok, a római birodalom keleti határvidékén lévő tíz szabad város egyike.
Érintetlen műemlék, római vízvezetékrendszerrel, oszlopokkal, és az is jól látszik, hogy a 749-es földrengés hogyan döntötte romba. Kedvencem továbbá Umm el-Qanatir, a Golán-fennsíkon. Az 5. században állt itt egy zsinagóga, ami 794-ben, a pusztító földrengés során összeomlott, de a kövei ottmaradtak.
A zsinagóga rekonstrukciójának tervezése során speciális high-tech technológiát alkalmaztak a kövek kódolására és digitális rögzítésére. A blokkokat ezután chipekkel látták el, és az újjáépítéskor a megfelelő sorrendben, a megfelelő helyre kőről-kőre ismét beépítették. Valamennyi megmaradt, egytől több mint 2000-ig megszámozott fekete bazaltkő az eredeti helyére került.
Mitől különleges Tabgha és Kapernaum?
Mindkettő a Galileai-tó környékén van, és az Újszövetség bibliai történeteihez, Jézus tevékenységéhez kötődnek. A bibliai kenyér- és halszaporításhoz, Péter primátusához (Jézus újra megjelenése a tanítványoknak a feltámadás után). Egyébként nagyon szép turisztikai vidék, és itt lehet enni a híres Szent Péter halat.
Milyen az a híres Szent Péter hal?
Finom. Igazából ez a kakashal. Egy legenda szerint a hal két oldalán található jellegzetes sötét folt Szent Péter ujjlenyomata – aki egyszer a hal hozta aranypénzzel fizette ki a vámot. A 40-65 cm hosszúságú, s átlagosan 3 kilós Szent Péter-hal nem tartalmaz sok húst, de az íze, a zamata csodás. Grillezve készítik, citrommal tálalják.
Ehhez jöhet még aztán friss datolya, egy finom baklava süti, és utána egy jó erős arab kávé keserűen vagy kardamommal ízesítve.
Tiberias a judaizmus négy szent városának egyike.
Jeruzsálem, Hebron, Cfat és Tiberias között Tiberias jelentőségét az adja, hogy itt szerkesztették a Jeruzsálemi Talmudot. Aztán a 6. és a 10. század között Tiberiasban maszoréták (zsidó szövegkritikusok) a héber Biblia eredeti szövegének nyelvtani reprodukálásán dolgoztak. Összegyűjtötték, leírták az imádságokat, és összeszerkesztették. A vallási közösségek által ma is használt imakönyvek az ő munkájukból származnak. Számos kiemelkedő rabbi élt itt, itt van eltemetve, például Moses Maimonidész. A zsidó hagyomány úgy tartja, hogy a Messiás Tiberiasba érkezik először, és a Szanhedrin (71 tagú bíróság) itt fog újra megalakulni.
Külön érdekesége Tiberiasnak, hogy míg a hatvanas években még egy nagyon világi város volt, ma ultraortodox központ.
Olvastam az Ön nagyszerű blogját. Például írt a cserkeszekről. Kik ők, hol élnek Izraelben?
Érdekelnek az Izraelben élő kisebbségek, van is egy ilyen tervem, hogy csoportokkal körbejárom őket. Kis közösség a cserkeszek, kb. négy-ötezer ember, akik mindössze két faluban élnek Galileában, a Tábor-hegy környékén. Észak-Kaukázusból menekültek az 1800-as évek közepén, amikor itt még török birodalom volt, és valami katonai funkciókat láttak el. Érdekes módon ez ma is jellemző rájuk, és magas pozíciókat érnek el az izraeli hadseregben.
Ők egyébként nem arabok, cirill betűkkel írnak, viszont muszlim vallásúak. Hagyománytartók, saját nyelvvel, zárt közösséggel, de nagyon vendégszeretőek. Vendéglőikben finom sajtokkal készült ételeket kínálnak. Kfar Kamma faluban van a Cserkesz Örökség Központja, Rihaniya-ban pedig egy étteremben található a Cserkesz Múzeum.
Egy másik érdekes kisebbség a bahái vallási közösség. Vallásuk egyébként a világon az egyik legújabb egyistenhívő vallás, 5-6 millió követővel az egész világon. Azt hirdetik, hogy az egész emberiség egyetlen faj, és eljött az idő, hogy egyetlen világméretű társadalommá egyesüljön. A bahái az 1800-as évek közepén indult el Iránból és azóta üldözik a hívőit. Második prófétájukat Izrael területére száműzték, aki idehozta az első, meggyilkolt prófétájuk testét. Épített egy szentélyt, és köré egy hatalmas, háromszintes, csodaszép kertet. Ez ma Haifa egyik fő látnivalója. A város főutcájáról indul, és egészen a Karmel-hegy tetejéig pompázik.
Érdekesen írt a drúzokról is.
Ők egy etnikai, vallási kisebbség.
Mintegy 140 ezer drúz él Izraelben. Vallásuk valamilyen módon titkos, csak az ismerheti meg, aki drúznak született, és akit beavatnak.
A síita iszlámból indult ki, de a drúzok nem vallják magukat muszlimnak, vallásuk keveredett különböző filozófiákkal, például a hindu reinkarnációt is átvették. Izraelben Galileában és a Golán-fennsíkon élnek. Érdekes, hogy a drúzok egyik fő prófétájuknak tartják Mózes apósát, Jetrót, más nevén Reuelt is. Mózes második könyvében olvasható, hogy amikor Mózes elmenekül Egyiptomból, a pusztában segít néhány nőnek, hogy az állataikat meg tudják itatni. Később ebbe a családba házasodik be. A szöveg szerint a lányok apját Reuelnek hívják, azonban később többször is Jetróként nevezi meg ugyanezt az embert a Biblia.
Van Önnek Bauhaus építészeti túrája is?
Külön nekem ilyen nincsen, de Tel-Avivban, a soha nem alvó világváros egyik főutcájában, a Rothschild sétányon megnézzük a Bauhaus épületeket is. Van egy külön központ, mely szervez ilyen túrákat, mert Haifán és Jeruzsálemben is vannak Bauhaus épületek. Kapható egyébként egy térkép, melyen fel vannak tüntetve a Bauhaus épületek, rövid leírással.
A Rothschild sétány két oldalán folyik a forgalom, középen pedig egy több kilométer hosszú zöld sétány van, csodás fikuszfákkal, vendéglőkkel. Ez a város történelmi magja, de az eredeti házakból már csak egyetlen egy van meg, és az első, ma már felújított kioszk, ahol kávézhatnak az emberek. Visszatérve a fikuszfákra, Akko városában, a keresztesek erődjében is vannak csodálatos fikuszfák.
Megtudhatunk valamit a terveiről is?
Szakmailag tovább szeretnék fejlődni, például a vallástudományokban is mélyebb jártasságot szerezni a történelmi-vallási háttér jobb megismerésére. Családilag pedig szeretnénk a házunkat megnagyobbítani, mert a kislányunk egyre önállóbb, továbbá vele közösen sok szép utazást tenni, hogy megismerje a világot.
Köszönöm a beszélgetést!
