Egy magyarországi barátom feleségének az édesanyja nemrég Izraelben járt.
Nem anyós-vicc jön, mert nem vicc.
Szóval ez a hölgy, mikor hazatért az izraeli útjáról, boldogan áradozott az országról, ahol emberek – valami nemzeti ünnep lehetett, így mesélte – zászlókat lobogtatva vonultak, több százezren, és a demokráciát éltették.
El kell mondani az anyósról, hogy az elmúlt több mint egy évtizedben az orbanisztáni kormánymédia mosta az agyát, ezért hazája mélyrepülését fellendülésnek látja, a lerombolt és földbe döngölt demokráciáját üdvös rendnek, és ami a legfontosabb a történetünkhöz, szerelmes rajongása övezi immár az országot a szakadékba kormányzó bölcs vezért, és ezt a hitét semmi nem ingathatja meg. A valóság sem.
„Imádom Izraelt!”
„De ez semmi! – folytatta. – Hatalmas molinót vittek, amin a mi Orbánviktorunk volt több híres államfővel együtt! Csak a Putyint meg a Netanjahut ismertem fel, de nagyon boldog voltam. Nem is gondoltam, hogy a Viktorunk ilyen ismert és szeretett ember arrafelé…”
Ti nem örültök ennek???
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
