Az elmúlt 48 órában három fontos döntés is kikerült az izraeli legfelsőbb bíróság (az alkotmánybírósági jogkört is gyakorló, ún. Bagac) asztaláról. A mindenre elszánt kormánykoalíció igazságszolgáltatási reformjának csúcsa majd ennek a szervnek a kiherélése lesz, de addig is lássuk, mivel szolgált most ez a grémium. Azt előre elmondom, hogy az egyik miatt már beindult a pocskondiázás, hogy tudniillik pont az ilyen döntések miatt kell lecserélni a bírákat, mert nem hajlandóak mindenek fölé helyezni, hogy ez itt a zsidók országa, a másikat alig kommentálták, a harmadik meg majd kiderül, mit hoz…
A vendégmunkások nyugdíjalapját zárolni amiatt, hogy nem hagyják el időben Izraelt – aránytalan alapjog-korlátozás
„Ha valakinek kétsége volt afelől, miért van szükség az igazságszolgáltatás megreformálására – ma megint megkapta erre a választ” – mondta Jariv Levin igazságügyi miniszter a döntés kapcsán, miszerint hat hónapja van a parlamentnek megváltoztatni azt a törvényszakaszt, amelyik alapján úgy büntetik az országban a munkavállalási vízumuk lejárta után itt maradó vendégmunkásokat, hogy visszaveszik a legális munkájuk alatt összegyűjtött nyugdíjjárulékot és végkielégítést. „Ez az ítélet egy olyan, szélsőségesen progresszív értékszemléletet tükröz, amely inkább a jogszerűtlenül Izraelben maradó külföldi munkavállalók érdekét védi, mint Izrael állam, mint a zsidó nép nemzetállama identitásának megőrzését” – mondja még erről Levin. Itamar Ben-Gvir miniszter is a „reformok” szükségességére hívott fel a döntés kapcsán, pedig még csak pár napja kapott jogerős ítéletet a munkaügyi bíróságon, mert nem fizette a kötelező nyugdíjat az apját egy évtizeden keresztül ápoló srí lankai munkás után…
A jelenleg hatályos jogszabályok szerint az építőiparban, idősgondozásban és a szállodaiparban dolgozó, legálisan Izraelbe hozott vendégmunkások nyugdíját csak akkor adják ki a munkavállalónak, ha vízuma lejártával elhagyja az országot. Amennyiben ezt nem teszi meg időben, és mindegy, mi ennek az oka (a perindító esetében például munkahelyi baleset miatti egészségügyi ellátás) az állam elkobozza az évek során felhalmozott összeget. A legfelsőbb bíróság hat bírájából öten arra a következtetésre jutottak, hogy ez az eljárás aránytalanul sérti a munkavállalók tulajdonhoz való jogát, és ezt még az a nemzeti érdek sem indokolja, hogy a vendégmunkások ne maradjanak illegálisan az országban engedélyük lejárta után. A döntés indoklásában Esther Hayut, a legfelsőbb bíróság elnöke kiemelte, hogy az állam képviselői egyáltalán nem tudtak bizonyítékot felmutatni arra, hogy ez az eljárás hatékony az illegális munkavállalás és az országban maradás visszaszorítására, illetve arra sem, miért van szükség ennyire, sehol máshol nem alkalmazott és még az izraeli jogban is drasztikusnak számító büntetésre, miközben az állampolgárok esetében semmilyen körülmény esetén nincs erre lehetőség, illegális bevándorlók/menekültek esetében is csak legfeljebb az összeg harmadának erejéig.
Grosskopp bíró azt is kiemelte, hogy ezek az emberek „nem a „tej és a méz” miatt jönnek országunkba, hanem hogy éjjel nappal ellássák idős családtagjainkat és szenvedő betegeinket, hogy izzadva, akár testi épségüket veszélyeztetve építsék fel házainkat és termeljék ki nehéz mezőgazdasági munkával az élelmünket… Ha egy izraeli vétkezett – akkor is védik az alaptörvények, ha vétkezett, de ha egy idegen munkás vétkezik (értsd: későn hagyta el az országot, a szerk.), mi legyen a büntetése? Nincsenek alapjogai, amelyek alkotmányos védelmet érdemelnének? A legálisan felhalmozott nyugdíját… egy tollvonással teljesen eltüntethetik? A bíróság válaszának erre a kérdésre egyértelműnek kell lennie – a külföldi munkavállalót is megilletik az alapvető alkotmányos jogok, és az izraeli igazságszolgáltatási rendszer kötelessége, hogy megvédje őket akkor is, ha vétkeztek.”
Nem tüntethetnek az ügyészek és az állami szféra jogászai a kormány igazságszolgáltatási reformjai ellen
Bagac nem avatkozott bele a munkaügyi bíróság másodfokon is megerősített döntésébe, miszerint az állam megtilthatja, hogy az ügyészségen és más állami hivatalokban dolgozó jogászok részt vegyenek a kormány igazságszolgáltatási „reform-puccsa” ellen tartott tüntetéseken. Egy haifai ügyész, Shaul Cohen adta be a munkaügyi pert a munkáltatója tiltása ellen, mert elmondása alapján fontosnak tartja a tiltakozást, mivel az LMBT közösséghez tartozó fia azt tervezi, hogy amennyiben a kormány törvényei elfogadásra kerülnek, azonnal elhagyja Izraelt. Cohen a munkaügyi bíróságtól kérte, hogy engedélyezzék számára a tüntetést annak ellenére, hogy a köztisztviselőknek ezt meg lehet tiltani. A bíróság elutasította kérelmét.
Bagac tehát nem avatkozott bele ebbe a döntésbe, miközben a határozatában kiemelte, hogy figyelembe vette a szólásszabadság és az abból fakadó további alapjogok fontosságát is. Döntésüket azzal indokolták, hogy a munkaügyi bíróságok mind Cohen, mind más hasonló okokból petícionálók ügyében megfelelően húzták meg az egyensúlyt, amikor mérlegelték a szólásszabadság és a közszolgálatba vetett közbizalom, a közalkalmazottak objektivitásának megőrzését, és az utóbbiakat helyezték előtérbe.
Netanjahu nem lehet miniszterelnök?
Befogadta, magyarul nem utasította el azonnal és érdemben fogja tárgyalni Bagac azt a beadványt, ami alapján Netanjahut összeférhetetlenségi helyzete miatt fel kell menteni miniszterelnöki tisztségéből. A kormánykoalíció tagjai szerint ez a követelés „egy szélsőséges csoport kísérlete arra, hogy erővel eltávolítsanak egy demokratikusan megválasztott miniszterelnököt”.
Mint ismeretes, Netanjahu tisztsége átvételekor beleegyezett abba, hogy mivel jelenleg büntetőeljárás alatt áll, nem foglalkozhat az igazságszolgáltatást érintő kérdésekkel. A petíció kezdeményezői szerint azonban Netanjahu megsértette ezt az összeférhetetlenségi kitételt, ezért meg kell fosztani tisztségétől, mivel „csak ez lehet az egyetlen elfogadható következmény. Máskülönben semmi értelme nem lenne összeférhetetlenségi megállapodáshoz kötni, hogy egy ilyen jogi helyzetben lévő választott tisztségviselő betölthesse hivatalát.”
A beadványban arra hivatkoznak, hogy Gali Beharav-Miara, a kormány jogtanácsosa szerint Netanjahu megsértette a rá vonatkozó tilalmakat és az általa elfogadott és bíróság előtt aláírt összeférhetetlenségi korlátozásokat, amikor márciusban egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy „akcióba lép”. Ez aznap történt, amikor a szakszervezetek is beléptek és országos sztrájk kezdődött arra válaszul, hogy Netanjahu elbocsátotta a védelmi minisztert. Gallant akkor nemzetbiztonsági okokra hivatkozva a szélsőséges jogi reformok megállítására szólította fel a kormányt. A petíciót benyújtók, köztük Dan Haluc, volt katonai főparancsnok Beharav-Meira szakvéleményére hivatkoznak, miszerint „a jogi helyzet egyértelmű – Netanjahunak kerülnie kell az igazságszolgáltatási rendszer megváltoztatására irányuló kezdeményezésekbe való beleszólást, beleértve a bíróválasztási bizottság összetételének megváltoztatását is” – és felhívta Netanjahu figyelmét, hogy „az Ön nyilatkozata, és minden ezzel kapcsolatos cselekménye jogellenes és megsérti az összeférhetetlenségi megállapodást”.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
