Egy hónappal azután, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök kormánykoalíciója elfogadta az első és egyetlen törvényt, amely a bírósági felülvizsgálat meggyengítését célozta, és mintegy három hónappal azután, hogy dugába dőltek és folytatás nélkül megszakadtak az elnöki rezidencián a parlamenti koalíció és az ellenzék közötti tárgyalások, Herzog elnök irodája a napokban azzal állt elő, hogy “különleges erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megakadályozza az alkotmányos válságot, és olyan megoldást találtak, amellyel sikerülhet megvédeni mind a demokratikus berendezkedéshez szükséges elveket, mind az állampolgárok közötti megegyezést”.
A fenti közleményen kívül Herzog elnök még külön kérésre sem tért ki sem a megegyezés tartalmára, sem arra, kik között sikerült megegyezést találni. Viszont az izraeli médiához eljuttatták, hogy miről lehet szó: a bírókat kinevező bizottság hatalmi egyensúlyát a kormánykoalíció irányába erősítik (9-ből 7 tagú többség szükséges minden bíró kinevezéséhez), cserébe minden további reformjavaslat 18 hónapos befagyasztásáért, továbbá az ésszerűségi kifogás visszaállításáért (egy enyhített verzióban) és a kormány jogtanácsosa elleni elbocsátási fenyegetések beszüntetéséért.
Annak ellenére, hogy a média szerint a javaslat mögött Netanjahu személyes beleegyezése is áll, a koalíciós pártok politikusai azonnal elutasították, mert szerintük ez nem más, mint kapituláció a 35 hete tartó ellenzéki tüntetések előtt. A javaslat valóban távol áll attól a bejelentett “igazságügyi reformtól”, aminek a célja a baloldalinak vélt és annak titulált igazságszolgáltatási rendszer és a legfelsőbb bíróság meggyengítése, amit a bíróválasztási bizottság feletti teljes kontrollal, a bíróságok általi felülvizsgálati lehetőségek szűkítésével és legfelsőbb bírósági ítéletek felülérvénytelenítésének lehetőségével kívántak elérni. A tömegtüntetések és polgári/katonai engedetlenség hatására ezek közül mindeddig csak egy törvényt sikerült a koalíciónak elfogadtatnia.
Az ellenzéki politikusok pedig azért fogadták szkeptikusan a javaslatot, mert szerintük – és az eddigi tapasztalatok alapján ezt senki nem vitatja – Netanjahunak egy szavát sem lehet elhinni.
Rohamosan közeledik a kitűzött időpont azokban az alkotmányos ügyekben, amelyeket a legfelsőbb bíróságnak kell tárgyalnia: petíciót adtak be a bíróválasztási bizottság azonnal összehívására és két “alkotmányos törvénymódosítás”, az ésszerűségi követelmény eltörlése miatt, illetve a miniszterelnök alkalmatlanságát kimondó okok eltörlése miatt. Mindegyik ügyben egyedül kell a kormánynak képviseltetnie magát, mert a kormány jogtanácsosa, Gali Baharav-Miara szerint is alkotmányellenes helyzetet teremtettek ezek a jogszabályok, illetve az igazságügyi miniszer azon – politikai alapú – döntése, hogy 2022 óta nem hívják össze a bizottságot, miközben bírák százai hiányoznak a rendszerből. Ha ezekben az ügyekben a kormány ellen dönt az alkotmánybíróság, a kormánynak elvileg kötelessége azt betartani, ellenkező – és sokak által már belengetett – esetben soha nem tapasztalt válságba sodorják az országot, amit még az is tetéz, hogy szinte minden állami szervezet vezetője (Sabak, Moszad, rendőrség, hadsereg) már világossá tette, egy ilyen esetben a bírósági döntést és nem a kormány “parancsát” fogja preferálni.
Netanjahunak pedig nagyon fontos a fenti megegyezéstervezet léte (nem a betartása!). Jelenleg az az érdeke, hogy a fenti alkotmányos petíciókat egyáltalán ne tárgyalja meg most a bíróság, azokat minél messzebbre halasszák (egy ilyen megegyezés kinyilvánítása valójában okafogyottá tenné őket). Emellett minden igyekezetével arra törekszik, hogy Biden amerikai elnökkel találkozhasson szeptember végén, márpedig ha nem tartja be az elnöknek és minden külföldi sajtónak (Izraelben a médiában nem szólalt meg hónapok óta) tett ígéretét, hogy széles megegyezésre törekszik, nem igen fogadják majd Washingtonban.
A próbaballonként “fellőtt” megegyezési ajánlat tehát bizonyosan Netanjahut szolgálja, de már a napvilágra kerülése napján nehézségekbe ütközött. A tiltakozó mozgalmak vezetői nem siettek áldásukat adni az elnöki hivatal égisze alatt összehozott kompromisszumos javaslatra. Az ellenzéki pártok vezetői, köztük Jair Lapid ugyan nem ellenezték a javaslatot, de a tárgyalás megkezdését ahhoz a feltételhez kötötték, hogy Netanjahu bejelenti a reformok teljes felfüggesztését. A kormány szélsőségesen jobboldali (fasiszta) képviselői is csípőből elutasították.
Netanjahu azonban szerdán este tovább próbálkozott, és úgy tűnik, szemet vetett a jelenleg második legnagyobb ellenzéki párt vezetőjére, az általa korábban már rotációval trükkösen átvert Beni Ganzra, és arra célozgatott, hogy a megegyezés már küszöbön áll. A baj azonban Ganz részéről sem a kompromisszumos javaslat tartalmával van, hanem azzal, aki azt javasolja.
És mivel Netanjahu saját koalíciós partnerei Ganz szerint ellenkezésükkel tovább “égetik a raktárakat”, Netanjahu pedig “tiszta lappal, minden megkötés nélkül” akar Ganzcal bevonulni egy steril szobába, hogy ott majd egyezségre jussanak – sajnos röviden összefoglalhatjuk az elmúlt napok politikai drámáját: Netanjahu spinje.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
