Az egyetemi oktatóként, iskolaigazgatóként, társadalmi aktivistaként széles körben ismert és elismert Shalvi hosszú és aktív élete során kiemelkedő szerepet játszott és rendhagyó mértékben járult hozzá a zsidó oktatáshoz, az izraeli kultúrához és a zsidó feminizmushoz.
1926-ban Németországban született ortodox szülők gyermekeként, később a családdal Angliába menekültek, ahol Shalvi Cambridge-ben tanult angol irodalmat és szociális munka mesterképzést végzett a London School of Economics-on. 1949-ben Jeruzsálembe költözött, ahol a Héber Egyetemen doktorált. Shalvi karrierjének egyik legnagyobb eredménye a Pelech Iskola megalapítása volt, amelyet 1975 és 1990 között vezetett. Ez a kísérleti vallásos leány-középiskola idővel a progresszív ortodox női oktatás modelljévé vált és működik azóta is sikeresen Jeruzsálemben.
Shalvi 1969-ben megalapította, majd vezette is az angol tanszéket a Ben Gurion Egyetemen. 1975-ben önként jelentkezett a jeruzsálemi Palech leányiskola vezetésére, amelyet akkoriban bezárás fenyegetett. Az iskolában úttörő szerepet játszott a nyitott oktatási szemlélet bevezetésével, amellyel a vallásos diáklányokat helyezte a középpontba, és ezzel az intézményt a demokratikus, nyílt iskolák zászlóvivőjévé tette Izrael-szerte. Úgy vélte, hogy a demokrácia tanításának legjobb módja az, ha magát az iskolát demokratikus intézménnyé változtatjuk. Shalvi az általa vezetett oktatási intézményben megmutatta, hogyan lehetséges összekapcsolni a kreatív és szabad gondolkodást hirdető demokratikus oktatást és a hitoktatást, amelyben a nőknek központi szerepet adott és nem engedett helyet a vallási dogmatizmusnak, amely korlátozná a zsidó nők tanulását és halachikus szerepét.
Shalvi alapította meg 1985-ben a legnagyobb izraeli női lobbiszervezetet, a Sdulat Nashim-ot is. A lobbi számos területen dolgozik a nők helyzetének javításán, többek között a munkahelyi, az oktatási és a társadalmi egyenlőség és esélyegyenlőség segítésével, nők politikai vezetésre képzésével és törvénykezdeményezéssel foglalkozik. Shalvi maga is részt vett a munkahelyi esélyegyenlőségről és a szexuális zaklatás megelőzéséről szóló törvény megalkotásában.
Ezzel párhuzamosan, már az első intifáda óta az izraeliek és palesztinok közötti béke és együttélés előmozdításán dolgozott. Találkozókat szervezett palesztin és kelet-jeruzsálemi diáklányokkal, részt vett palesztin női vezetőkkel való találkozókon. “A feminista megközelítés az emberek közötti egyenlőségre, az emberi érték elismerésére és az együttműködésre törekszik, így nagyobb az esélye annak, hogy elérjük a békét” – állította. “A nők a férfiaknál hajlamosabbak a konszenzusra és a párbeszédre, nem pedig a konfliktusra.”
“Shalvi egész életét forradalmi és úttörő bátorság, intellektuális integritás és hosszú távú jövőkép jellemzi” – írták róla 2007-ben az Izrael-díj indoklásában.
“Számomra a feminizmus egy világszemlélet, ez az igazán fontos, az egyenlőség minden emberi lény között egy olyan társadalomban, ahol nincsenek különleges jogok egyik vagy másik csoport számára. Kicsit úgy, ahogyan a Függetlenségi Nyilatkozatunkban van, amit sajnos nem tartanak be. Ez szerintem a feminizmus igazi forradalmi gondolkodásának lényege. Mivel egyenlőségre törekszik, nagy szerepet játszik benne a pacifizmus is. Hiszen mi okozza az emberek közötti konfliktusokat? Amikor az ember a világban elfoglalt helyét keresi, és valaki más jön, és az útjába áll. Számomra a szocializmus, a pacifizmus és a feminizmus egy egységgé válik” – mondta egy korábbi interjúban.
“Egy halachikus állam vagyunk” – ezt is állította Shalvi professzor, és amikor arról kérdezték, mit kell tenni a jelenlegi társadalmi helyzet megváltoztatása érdekében, két alapvető tényezőre mutatott rá: “Nem lesz változás mindaddig, amíg nincs béke, és a hadseregnek ilyen központi szerepe van a társadalomban. A nők hadseregben való előmenetelének megváltozásával együtt ez valójában mégis egy férfiszervezet. A harc férfitevékenység… A második dolog a rabbinátus hatalma, amely a betérést és a válást a kezében hagyja.
Adva van egy intézmény, amely nem képviseli a teljes lakosságot, mégis teljes mértékben irányítja azt: ez a rabbinátus.
Ez egy teljes egészében férfiakból álló intézmény, nincs benne egyetlen nő sem. Nincs olyan nő, aki ezekben az ügyekben dönthetne? Véleményem szerint nem szabadna állami vallási intézménynek léteznie… A vallási intézményeket el kell választani a politikaitól. A rabbinátus hatalma miatt halachikus állam vagyunk, amit az ultraortodox közvélemény irányít… Ez a két központi szereplő a hibás – a hadsereg és a rabbinátus –, ez az, ami megakadályozza a nők előrehaladását Izraelben.”
Shalvi vallásos volt, szombat- és kóserságtartó, a jeruzsálemi “Kehilat Zion” inkluzív zsidó közösség tagja.
Shalvi az Új Izrael Alapban (NIF), a B’Tselemben és a Polgári Jogok Egyesületében is aktív volt. Emellett számos kulturális és művészeti intézményben tevékenykedett, részt vett televíziós és rádiós műsorokban, valamint számos cikket publikált újságokban és folyóiratokban nőkről és társadalomról. “Az álmom az igazságosság és a béke világa, és hogy Izrael ezeken a területeken legyen a ‘fény a pogányok előtt – or lagojim‘. Hihetetlennek tűnik, de Herzlnek igaza volt: ez elérhető, csak eléggé akarni kell” – mondta.
Hiánya fájó lesz az izraeli társadalom részére, nyugodjon békében!
Főkép: Alice Shalvi professzor – Fotó: Alex Kolomoisky
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
