Majdnem 20 napnak kellett eltelnie azóta, hogy október 7-én a Hamasz terroristái betörtek Izraelbe és szörnyű pogromot, valóságos népirtást hajtottak végre, míg az izraeli 12-es televíziós csatornában elérkezettnek látták az időt, hogy egy rövidke szatirikus műsort is megengedjenek maguknak a végtelenített hírek és a túlélők és családjaik elkeserítő beszámolói közepette.

Egy az Isten, és Finkelstein az ő prófétája

Az „Erec nehederet” („Csodás ország”) fergeteges politikai/társadalmi tv-kabaréja ugyan ezúttal „Erec nilhemet” („Harcoló ország”) logóval futott, de most is egy zseniális geggel kezdődött: egy katonalány a buszhoz, magyarul a háborúba szólítja a katonákat. Felolvassa a kezében tartott lapról a behívott csoportok neveit, akik nevetgélve, csupa energiával és ölelkezve szállnak fel a katonai transzportra: „anarchisták”, „ingyenélők”, „jobboldaliak”, „baloldaliak”, „arabsimogatók”, „elitisták”, „periféria”, „messianisztikusok”, „hazaárulók”, „bibisták”…

Nem is lehetne ennél jobban összefoglalni azt a korszakot, ami Benjamin Netanjahu 1996-os, a Rabin-gyilkosságot követő választási győzelmétől 2023. október 7-ig terjedt és annak a napnak az arcunkba ömlő borzadályával végződött, és amit egy valóban zseniális kampánytanácsadónak, Arthur Finkelsteinnek „köszönhetünk”. A negatív kampányok, a politikai megosztás, két teljesen elkülönülő, jó és rossz oldalra elválasztás, az ellenfél árulónak és ellenségnek bélyegzése, a gyűlöletbeszéd normalizálása és a moralitás, az állampolgárok érdekének feláldozása a szimpla győzelmi statisztika oltárán – ennek a stratégiának a teljes felpörgetésével sikerült Netanjahunak Izrael állam leghosszabb ideig tisztségben lévő miniszterelnökévé válnia.

Netanjahu minden zsidó miniszterelnöke

Ezúttal fontos arról is beszélni, hogy Netanjahu nem csak belföldön használta ezt a győzedelmes stratégiát: a világ zsidóságát, a diaszpórát is legalább ilyen mértékű megosztottságban érte az október 7-i sokk. És ahogyan a frontra induló, buszra felszálló izraeli katonák, úgy a világ zsidósága is leveti most magáról a ráaggatott megjelöléseket: „woke”, „Izrael-ellenes”, „az arabokat is többre tartják, mint a vallásos zsidókat”, „asszimiláns”, „progresszív”, „öngyűlölő zsidó” és még sorolhatnánk.

Az elmúlt években egyetlen éles vonal választotta el a diaszpóra zsidóságában a jó és rossz, támogatott és lenézett, árulónak vagy hűnek tartott csoportokat: elfogadta-e azt a koncepciót, hogy Izrael egyenlő az őt kormányzó hatalommal, aminek élén csakis Netanjahu állhat; hogy Izrael egyenlő Izrael kormányával, aki pedig azt kritizálja, az Izrael-ellenes, sőt antiszemita.

Még csak néhány hónappal ezelőtt, idén nyáron mutatott be egy középső ujjat Izrael diaszpóra minisztere a New Yorkban utcára vonuló, az izraeli demokráciáért aggódó helyi zsidóknak, szidta le az Izraelért lobbizó J Street-et és kekeckedett az amerikai zsidóság többségét képviselő Zsidó Federáció képviselőivel. Ők azok a szervezetek és civilek, akik a mai nappal bezárólag egymilliárd dollárt gyűjtöttek össze és utaltak át Izraelbe a terrortámadás, a háború elszenvedőinek, Izrael állam támogatására.

Ugyanez a miniszter és elődjei mellőzték a magyar neológia, a magyar zsidóság képviselőit, éveken keresztül figyelmen kívül hagyták kéréseiket és panaszaikat – ugyanakkor mindenben segítettek és támogattak olyan irányzatokat és szervezeteket, mint például a Chabad és az EMIH, amelyek minden kritika nélkül elfogadták azt a koncepciót, hogy Izrael megegyezik Netanjahuval. Jó példa erre a Fidesz és a Likud párt együttműködése, ami mindenkor a liberális magyar zsidóság teljes negligálásával zajlott, sikeresen tett egyenlőséget Izrael és Netanjahu, valamint Izrael és a Likud párt közé és kihangsúlyozta, hogy csak és kizárólag ez, az Orbánt és az általuk ellenzett illiberális rendszert támogató politikai személyiség/párt jelenti Izraelt. Ebben a magyar zsidóság legnagyobb részének pedig egyáltalán nem is maradt hely, támogatás, sorsközösség.

Szép új világ

Ennek ellenére természetes, hogy ez a negligált és – nem túlzás azt mondani, hogy – az izraeli politikai vezetés által szinte lenézett magyar zsidóság is minden porcikájával izraeli testvéreiért gyászol, imádkozik, aggódik és tevőlegesen, anyagiakkal is hozzájárul támogatásukhoz.

Az izraeli baloldal és a diaszpórában élő liberális zsidók ma komoly válságban találják magukat, mert hitték, elvárták, hogy a liberalizmus, a humanizmus, a demokrácia alapértékeit velük megosztó „elvtársaik” a politikai, akadémiai, művészi életben egyértelműen meglátják és kijelentik, hogy ami október 7-én Izraelben, zsidók ellen történt, az egy önmagában tragikus és elítélendő népirtás. Ez pedig nem történt meg, vagy csak annak undorító relativizálásával.

Az Izraelt ért tragédia nyomán világossá vált, hogy nemcsak a belpolitikát, az ország biztonságát tette tönkre a Netanjahu által képviselt és a megosztáson, a személyes hűségen és a szélsőségek, szélsőséges ideológiák mentén végrehajtott kormányzás – de a zsidóság és Izrael kapcsolatát is alapjaiban károsította meg.

Ahogyan a véres valóság nyomán világosan kiderült, hogy a katonai buszra felszállított, a társadalom minden szegmensét képviselő izraeli fiatalokat is az országuk, Izrael – nem pedig a vezetőjük – iránt érzett lojalitás vezérli, ugyanígy a diaszpóra zsidósága is elítéli az Országot ért terrorizmust, támogatja Izrael jogát a katonai védelemre és összefog vele.

Amikor felállunk a gyászból, és újjáépítjük a kibucokat, a Gázai övezetben és az északi határmenti városokban élők otthonait, megoldást harcolunk ki arra, hogy Izrael biztonságban és békében működhessen tovább a Közel-Keleten, a zsidók országának a többségében baloldali cionista diaszpórai zsidósággal való kapcsolatát is meg kell javítania majd. Annak pedig a valódi együttműködésen, a kölcsönös összefogáson és támogatáson kell majd alapulnia, nem pedig az egyes kormányokkal, vezetőjükkel való lojalitáson. Ahogyan azt már Izrael Függetlenségi Nyilatkozatában is kimondták:

„FELHÍVÁSSAL FORDULUNK a zsidó nép bárhol élő fiaihoz, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket a bevándorlás és országépítés támogatására, álljanak mellénk ebben a nagyszerű igyekezetben, melynek célja az évezredes reménynek, Izráel életrekeltésének megvalósítása.”

Főkép: Vasárnap este az izraeli lobogót idéző kék-fehér világítást kapott a Lánchíd – Fotó: Ruzsa Rama / Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere Facebook-oldala

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.