Majdnem 20 napnak kellett eltelnie azóta, hogy október 7-én a Hamasz terroristái betörtek Izraelbe és szörnyű pogromot, valóságos népirtást hajtottak végre, míg az izraeli 12-es televíziós csatornában elérkezettnek látták az időt, hogy egy rövidke szatirikus műsort is megengedjenek maguknak a végtelenített hírek és a túlélők és családjaik elkeserítő beszámolói közepette.
Egy az Isten, és Finkelstein az ő prófétája
Az „Erec nehederet” („Csodás ország”) fergeteges politikai/társadalmi tv-kabaréja ugyan ezúttal „Erec nilhemet” („Harcoló ország”) logóval futott, de most is egy zseniális geggel kezdődött: egy katonalány a buszhoz, magyarul a háborúba szólítja a katonákat. Felolvassa a kezében tartott lapról a behívott csoportok neveit, akik nevetgélve, csupa energiával és ölelkezve szállnak fel a katonai transzportra: „anarchisták”, „ingyenélők”, „jobboldaliak”, „baloldaliak”, „arabsimogatók”, „elitisták”, „periféria”, „messianisztikusok”, „hazaárulók”, „bibisták”…
Nem is lehetne ennél jobban összefoglalni azt a korszakot, ami Benjamin Netanjahu 1996-os, a Rabin-gyilkosságot követő választási győzelmétől 2023. október 7-ig terjedt és annak a napnak az arcunkba ömlő borzadályával végződött, és amit egy valóban zseniális kampánytanácsadónak, Arthur Finkelsteinnek „köszönhetünk”. A negatív kampányok, a politikai megosztás, két teljesen elkülönülő, jó és rossz oldalra elválasztás, az ellenfél árulónak és ellenségnek bélyegzése, a gyűlöletbeszéd normalizálása és a moralitás, az állampolgárok érdekének feláldozása a szimpla győzelmi statisztika oltárán – ennek a stratégiának a teljes felpörgetésével sikerült Netanjahunak Izrael állam leghosszabb ideig tisztségben lévő miniszterelnökévé válnia.
Netanjahu minden zsidó miniszterelnöke
Ezúttal fontos arról is beszélni, hogy Netanjahu nem csak belföldön használta ezt a győzedelmes stratégiát: a világ zsidóságát, a diaszpórát is legalább ilyen mértékű megosztottságban érte az október 7-i sokk. És ahogyan a frontra induló, buszra felszálló izraeli katonák, úgy a világ zsidósága is leveti most magáról a ráaggatott megjelöléseket: „woke”, „Izrael-ellenes”, „az arabokat is többre tartják, mint a vallásos zsidókat”, „asszimiláns”, „progresszív”, „öngyűlölő zsidó” és még sorolhatnánk.
Az elmúlt években egyetlen éles vonal választotta el a diaszpóra zsidóságában a jó és rossz, támogatott és lenézett, árulónak vagy hűnek tartott csoportokat: elfogadta-e azt a koncepciót, hogy Izrael egyenlő az őt kormányzó hatalommal, aminek élén csakis Netanjahu állhat; hogy Izrael egyenlő Izrael kormányával, aki pedig azt kritizálja, az Izrael-ellenes, sőt antiszemita.
Még csak néhány hónappal ezelőtt, idén nyáron mutatott be egy középső ujjat Izrael diaszpóra minisztere a New Yorkban utcára vonuló, az izraeli demokráciáért aggódó helyi zsidóknak, szidta le az Izraelért lobbizó J Street-et és kekeckedett az amerikai zsidóság többségét képviselő Zsidó Federáció képviselőivel. Ők azok a szervezetek és civilek, akik a mai nappal bezárólag egymilliárd dollárt gyűjtöttek össze és utaltak át Izraelbe a terrortámadás, a háború elszenvedőinek, Izrael állam támogatására.
Ugyanez a miniszter és elődjei mellőzték a magyar neológia, a magyar zsidóság képviselőit, éveken keresztül figyelmen kívül hagyták kéréseiket és panaszaikat – ugyanakkor mindenben segítettek és támogattak olyan irányzatokat és szervezeteket, mint például a Chabad és az EMIH, amelyek minden kritika nélkül elfogadták azt a koncepciót, hogy Izrael megegyezik Netanjahuval. Jó példa erre a Fidesz és a Likud párt együttműködése, ami mindenkor a liberális magyar zsidóság teljes negligálásával zajlott, sikeresen tett egyenlőséget Izrael és Netanjahu, valamint Izrael és a Likud párt közé és kihangsúlyozta, hogy csak és kizárólag ez, az Orbánt és az általuk ellenzett illiberális rendszert támogató politikai személyiség/párt jelenti Izraelt. Ebben a magyar zsidóság legnagyobb részének pedig egyáltalán nem is maradt hely, támogatás, sorsközösség.
Szép új világ
Ennek ellenére természetes, hogy ez a negligált és – nem túlzás azt mondani, hogy – az izraeli politikai vezetés által szinte lenézett magyar zsidóság is minden porcikájával izraeli testvéreiért gyászol, imádkozik, aggódik és tevőlegesen, anyagiakkal is hozzájárul támogatásukhoz.
Az izraeli baloldal és a diaszpórában élő liberális zsidók ma komoly válságban találják magukat, mert hitték, elvárták, hogy a liberalizmus, a humanizmus, a demokrácia alapértékeit velük megosztó „elvtársaik” a politikai, akadémiai, művészi életben egyértelműen meglátják és kijelentik, hogy ami október 7-én Izraelben, zsidók ellen történt, az egy önmagában tragikus és elítélendő népirtás. Ez pedig nem történt meg, vagy csak annak undorító relativizálásával.
Az Izraelt ért tragédia nyomán világossá vált, hogy nemcsak a belpolitikát, az ország biztonságát tette tönkre a Netanjahu által képviselt és a megosztáson, a személyes hűségen és a szélsőségek, szélsőséges ideológiák mentén végrehajtott kormányzás – de a zsidóság és Izrael kapcsolatát is alapjaiban károsította meg.
Ahogyan a véres valóság nyomán világosan kiderült, hogy a katonai buszra felszállított, a társadalom minden szegmensét képviselő izraeli fiatalokat is az országuk, Izrael – nem pedig a vezetőjük – iránt érzett lojalitás vezérli, ugyanígy a diaszpóra zsidósága is elítéli az Országot ért terrorizmust, támogatja Izrael jogát a katonai védelemre és összefog vele.
Amikor felállunk a gyászból, és újjáépítjük a kibucokat, a Gázai övezetben és az északi határmenti városokban élők otthonait, megoldást harcolunk ki arra, hogy Izrael biztonságban és békében működhessen tovább a Közel-Keleten, a zsidók országának a többségében baloldali cionista diaszpórai zsidósággal való kapcsolatát is meg kell javítania majd. Annak pedig a valódi együttműködésen, a kölcsönös összefogáson és támogatáson kell majd alapulnia, nem pedig az egyes kormányokkal, vezetőjükkel való lojalitáson. Ahogyan azt már Izrael Függetlenségi Nyilatkozatában is kimondták:
„FELHÍVÁSSAL FORDULUNK a zsidó nép bárhol élő fiaihoz, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket a bevándorlás és országépítés támogatására, álljanak mellénk ebben a nagyszerű igyekezetben, melynek célja az évezredes reménynek, Izráel életrekeltésének megvalósítása.”
Főkép: Vasárnap este az izraeli lobogót idéző kék-fehér világítást kapott a Lánchíd – Fotó: Ruzsa Rama / Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere Facebook-oldala
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.