Miközben „együtt győzünk”, „a felelősség kérdésével majd a háború után foglalkozunk”, „egységben az erő” szlogeneket látni – helyesen – úton-útfélen Izraelben manapság, a háború idején, a Miamiból vezényelt méreggépezet teljes gőzzel tombol.
A 14-es bibista propagandatévé és a közösségi média teleszórva a bűnösök megjelölésével: mindenki hibás az október 7-i fiaskóért, csak egy személy ártatlan, az egész ország feje, a miniszterelnök.
Bűnösek a hadsereg vezetői, különösen a katonai hírszerzésnél, a hírszerző szervezetek, különösen a Sin Bet, a kilenc hónapon át a demokrácia védelmében tüntetők és vezetőik, a bajokat feltáró újságírók, mindenki.
Miközben nem kell Einsteinnek lenni annak belátásához, hogy kódolva van a hírszerzés fiaskója ott, ahol az ellenvéleményt mondóra azonnal rásütik a „baloldali” és/vagy „ellenséges ügynök” bélyeget, ott, ahol úrrá lehet a ma már mindenki számára világosan hibás Netanjahu-féle koncepció a Hamasz-vadállat etetéséről a mérsékelt Palesztin Hatóság rovására, hogy aztán sehogy se tudjon soha felállni itt semmiféle palesztin állam, és ahol a katonai vezérkar és a biztonsági vezetés figyelmeztetéseit nem hajlandók sem meghallgatni, sem figyelembe venni.
Mert ha nincs szabad közbeszéd, ha nincs szabad nyilvánosság, ha nincs szabad vita, akkor bemerevednek az állami intézmények, akkor seggnyalással jut előre a hatalomhoz hű alázatos szolga, akkor nincs, aki megkérdőjelezze a főnök kitalálta koncepciókat, vagy ha mégis akad olyan bátor, akkor az hamarosan kívül találja magát az intézményeken.
Nem jobb- és baloldali kérdés a vita, a hatalom kijelentette parancsok és koncepciók megkérdőjelezése, megvitatása, adott esetben elvetése, elvethetősége. A demokrácia alapjairól van szó, amely egyformán érvényes a jobb- és a baloldalon és a politikai centrumban – és már egyáltalán nem biztos, hogy van még értelme az efféle felosztásoknak. De az ezerrel működő, hamis tudatot gyártó propagandagyár továbbra is a baloldalizást próbálja az emberek agyába tömni, hogy Netanjahu politikai táborát erősítse az észszerűvel szemben, az ország érdekeivel, sőt létérdekével szemben, a méreggépezetet működtető Übü király érdekében.
A demokrácia hiánya kontraszelekciót, hamarosan súlyos kudarcot szül. A hírszerzésben különösen fontos, hogy ne egy irányba nézzenek, hogy sok szemszögből lássák a valóságot, s ütköztethessék meglátásaikat az emberek. Ahol nincs lehetőség az ellentmondásra, ahol alkalmazkodni kell a vezérhez, mert a hűség és a seggnyalás az előrejutás kulcsa, ahol a kontraszelekció a kiválasztási elv, ott halálra ítélik a biztonságpolitikát – itt Izraelben mindannyiunk személyes biztonságát is.
Európa keleti peremvidékén még csak-csak el lehet játszani az Übü királyt, maximum elmenekül a fél ország élhetőbb vidékekre, és az ott maradók egyre csekélyebb anyagi javakon osztozkodnak a gazdaság fokozatos tönkretételével együtt az államot rabol ejtő, kifosztó, az Übü királyhoz való hűségen alapuló kontraszelektáltakkal.
De itt, ahol iszlamisták hadai lesik, hogy mikor lazul ki egy gerenda az ország tartópilléreiben, mikor lanyhul a figyelem, itt nem lehet Übü királyt játszani. Meg lehet próbálni, de október 7-én láttuk, hogy hova vezet a kísérlet.
Übü király nem vezetheti Izraelt egy percig sem, nemhogy évtizedekig, különösen nem háború idején. Mindannyiunk élete a tét.
Ezek a cikkek például 2023. október 7. előtt készültek:
A Vélemény rovatban megjelenő cikkek nem mindig tükrözik a szerkesztőség álláspontját vagy véleményét.
Újságíró
