Vannak bírák Jeruzsálemben!

“יש שופטים בירושלים!”
– magyarul “Vannak bírák Jeruzsálemben” – szokás mondani Izraelben, ha győz az igazság, vagy a Legfelsőbb Bíróság valamilyen vitatott közjogi kérdésben bátor és aktivista döntést hoz, mint például a napokban. És ez a mondás nem a Tórát idézi, hanem a néhai miniszterelnököt, Menachem Begint (Likud).

A pontos idézet az, hogy „Vannak bírák Izraelben“, ezt mondta ugyanis Begin a beszédében, amikor a Legfelsőbb Bíróság alkotmánybíróságként (Bagac) eljárva döntött arról, hogy ha az állam úgy dönt, létrehozható zsidó telep a „megszállt területeken”, amennyiben azt az állam katonai biztonsága indokolja. Érdekes, hogy a kollektív emlékezetben nemcsak a bírók helyének tekintetében (Izraelben és nem Jeruzsálemben) maradt meg tévesen ez az idézet, de a valódi összefüggésében is. Ugyanis Beginnek egy másik, de nem kevésbé fontos beszédével szokták összefüggésbe hozni ezt a szlogent. Ezt Begin pont akkor mondta, amikor ugyanaz a Legfelsőbb Bíróság a zsidó telepesek kérelmének nem adott helyt és megállapította, hogy Alon Moreh zsidó telep éppen hogy nem felel meg annak a biztonságilag indokolt feltételnek, hogy katonailag elfoglalt földön lehessen megalapítani. Ekkor Begin azt mondta a Kneszet előtt, hogy „a Legfelsőbb Bíróság ítéletét tiszteletben kell tartani”. Egy másik ezzel kapcsolatos beszédében pedig azt, hogy

„… a kormány álláspontja az, hogy a törvény az állami végrehajtó hatalom és minden más hatósága felett áll, beleértve magát a kormányt is.

Arra kérem a minisztereket, hogy gondoskodjanak arról, hogy a hatóságok a bírósági határozatokat fenntartás nélkül betartsák, és azokat hűségesen végrehajtsák.”

Összefoglalva tehát: ez az oly sokszor idézett szép mondás azt jelenti, hogy Izraelben, a zsidók demokratikus államában a Legfelsőbb Bíróság határozatait bármilyen feltételek mellett tiszteletben kell tartani, mert a jogállamiság és a hatalmi ágak közötti kölcsönös tisztelet elengedhetetlenül fontos akkor is, ha kényes jogi kérdésekről van szó, vagy olyan témáról, ami szélsőségesen megosztja az állampolgárokat.

Teaser

Talán a háború fájdalma és a politikusoknak fontosabb „észszerűségi Bagac” zaja szorította egy picit háttérbe ennek a bíróságnak az elmúlt időkbeli egyik legfontosabb döntését, amit a múlt héten hirdettek ki. Történelmi és jogi fontosságát természetesen mindenki felfogta, csak az ellenzők nem tudtak eléggé belerúgni. Azért jellemző, hogy a Netanjahu sófárjának számító „jobboldali” 14-es csatorna így kommentálta a döntést: „A Legfelsőbb Bíróság a Zsidó Állam ellenében: a jövőben LMBT párok is fogadhatnak örökbe gyermekeket Izraelben.”

Hat év alatt és annak ellenére, hogy az alkotmánybíróság előtt már többször elkötelezte magát, nem javította ki az izraeli törvényhozás az örökbefogadási törvényt, amely kimondja, hogy „csak férj és feleség együtt fogadhat örökbe gyermeket”. Ezt a törvényi feltételt az izraeli hatóságok eddig szó szerint értelmezték, vagyis úgy, hogy kizárólag heteroszexuális párok jogosultak az örökbefogadásra. (Kivételes esetekben és engedéllyel már azonos neműeknek is volt elvileg lehetőségük gyermeket örökbe fogadni).

A három – többségben egyébként konzervatívnak és nem aktivistának számító – (vallásos) bíróból álló tanács úgy döntött, hogy a fenti törvényszakasz helyes értelmezése az, hogy gyermeket csak tartós családi kapcsolatban élő párok fogadhatnak örökbe (vagyis egyedülállók nem). Az alkalmazott értelmezés szerint a törvényhozó elsődleges célja a gyermek érdekének védelme, amit abban látott, ha az örökbefogadója egy családi sejt. Mind a nyelvi értelmezés, mind a törvény céljával egyező és azt előmozdító értelmezési gyakorlat szerint, valamint a törvény meghozatala óta (1981) megváltozott társadalmi normákkal megegyező értelmezés szerint arra a következtetésre jutottak, hogy

„férj és feleség” nem „férfit és nőt” jelent, hanem családi párkapcsolatot.

Fontosnak tartottam ezt a döntést is bemutatni már csak azért is, hogy megfelelő kontextusba helyezze az év – de lehet, minden idők – legfontosabb legfelsőbb bírósági döntését: a Bagac elsődleges feladata az, hogy a megvédje az állampolgárok jogait, az emberi jogokat.

Amikor a 8:7 kiütéses győzelem

2023. január 4-én, hat nappal a 37. (Netanjahu) kormány eskütétele után Yariv Levin igazságügyi miniszter nyilvános beszédet mondott, amelyben bemutatta az általa „a kormányzási reform első szakaszának” nevezett tervet. Ez a terv több részből állt: a bírókat megválasztó bizottság összetételének megváltoztatása; a törvényhozás bírósági felülvizsgálatának megcsonkítása; az állami szervek, a kormányzati jogi tanácsadók hatáskörének megváltoztatása; valamint a kormányzati döntések észszerűségi indok alapján történő felülvizsgálatának teljes eltörlése. Egy héten belül beadták az ezekkel kapcsolatos törvénytervezeteket, amit a kormány jogi tanácsadója hamarosan a következőképpen értékelt: „A javasolt intézkedések mindegyike olyan lényeges nehézséget vet fel, amely alapjaiban érinti a hatalmi ágak elválasztásának és a bíróságok függetlenségének elvét, az alanyi jogok védelmét, a jogállamiság fenntartását és a felelős kormányzás alapelvét.” Az észszerűségi indok miatti beavatkozás eltörlésével kapcsolatban a tanácsadó kijelentette, hogy „a változtatás jelentős sérelemhez vezethet az állampolgár azon lehetőségében, hogy a hatóságok intézkedéseit önálló és független szerv előtt felülvizsgálat alá vehesse, és bírósági úton orvosolhassa sérelmét.”

A reformnak elnevezett rendszerpuccs bevezetésének terve és az azzal kapcsolatos vita országos tömegtüntetésekhez, és az ország lakosságának olyan szintű megosztásához vezetett, amire Izrael történetében nem volt még példa. A tiltakozás és a biztonsági szervek tagjainak figyelmeztetése ellenére – miszerint a reformcsomag változtatás és konszenzus nélküli megvalósítása veszélyezteti az államszervezetet és ezen belül az ország katonai biztonságát – Netanjahu kormánya mégis módosította a bíróságokról szóló alaptörvényt olyan módon, hogy megfosztotta a bíróságokat (ezen belül a Legfelsőbb Bíróságot is) attól, hogy az államalapítás óta használt és kifejlesztett „észszerűségi doktrína” alapján a kormány, a miniszterelnök és az állami szervek döntéseit vizsgálat alá vehesse.

Felejthetetlen az a jelenet a Kneszet szavazásáról, amikor a katonai vezetők a folyosón „könyörögnek”, hogy a döntés előtt Netanjahu hallgassa meg véleményüket, miközben Netanjahut az ülésteremben védelmi minisztere próbálja ugyanerről meggyőzni, de ő végül kizárólag a balján ülő Yariv Levinre hallgat.

2023. július 26-án a Kneszet 64 szavazattal elfogadta a bíróságokról szóló alaptörvény módosítását és eltörölte az észszerűségi doktrínát – az ellenzék bojkottálta a szavazást. 12 alkotmányossági panasz érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz a törvénnyel kapcsolatban – miközben a helyzet kényességét az is fokozta, hogy két (éppen aktivista szemléletű) bírónak, köztük a reformcsomagot nyíltan ellenző bírósági elnöknek, Esther Hayutnak lejárt a megbízatása, ezért ez az ítélet az egyik utolsó döntésének számít.

A Bagac bíráinak példátlan összetételű – a Legfelsőbb Bíróság mind a 15 tagját magában foglaló – tanácsának két kérdésben kellett döntenie: van-e jogköre a bíróságnak az alaptörvényi rendelkezést eltörölni, és ha erre a kérdésre pozitív a válasz, akkor van-e ok a megsemmisítési jogkör gyakorlására ennek az alaptörvénynek azon rendelkezésével kapcsolatban, amely teljes körűen megtiltja, hogy felülvizsgálják, észszerű-e a kormány, a miniszterelnök és a kormányzati szervek valamely döntése.

Történelmi, hogy a már most is nagy részben konzervatív felfogású bíróság 15 tagjából 12 igennel válaszolt az első kérdésre,

és a három kisebbségben maradt bíró közül az egyik (Yosef Elron) nem zárta ki kategorikusan annak lehetőségét, hogy ilyen felhatalmazással rendelkezzen. Ennek megfelelően úgy tűnik, választ kaptunk arra az alkotmányos kérdésre, ami jelenleg leginkább foglalkoztatta és egymásnak ugrasztotta az izraelieket: a jelenlegi jogi rendszerben (amikor Izraelnek nincsen alkotmánya és az alaptörvények meghozatala elvileg megegyezik egy „sima” törvényével) lehetséges, hogy kivételes és szélsőséges esetekben a Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítsen alaptörvényi rendelkezést is, ha arra a következtetésre jut, hogy a törvényhozó visszaélt alkotmányozói/alaptörvény hozói jogkörével. Pont került a vita végére: az a kivételes és rendkívül nagy befolyás és hatalom, amit Izraelben a politikai többség élvez, bírósági felülvizsgálat általi fékeket igényel, különben egy adott politikai többség saját igényére szabja az államberendezkedést és annak alapjait, elég, ha ehhez az „alaptörvény” szót használja.

Az már csak hab a tortán, hogy ebben az adott ügyben a bírók egyszerű többsége úgy vélte, hogy a Kneszet túlzottan és szélsőséges módon túllépte alkotmányos jogkörét, mivel Izrael, mint demokratikus állam két alapvető kritériumát sértette meg – a hatalmi ágak szétválasztását és a jogállamiság elvét. Azzal, hogy a törvénymódosítás a rendkívüli módon indokolatlan és szélsőséges döntések bírósági felülvizsgálatát is megakadályozza, ténylegesen felhatalmazza a kormányt és minisztereit, hogy ilyen jellegű döntéseket meg is hozzanak.

Ez valóban fontos precedens és megnyugtató „győzelem”,

egy csepp remény a reménytelenség mindannyiunkat körbevevő tengerében, hogy ha egyáltalán Izrael mint olyan, fennmarad, legalább nem lehet majd olyan egyszerűen lebontani a jogállami jellegét

és jogérvényesítés lehetősége nélkül megsérteni az állampolgárok jogait korrupt és felelőtlen politikai döntésekkel, kinevezésekkel, nem a közjót, hanem a személyes érdekeket szolgálva. Még háborús helyzetben sem.

Az izraeli igazságszolgáltatás függetlensége és a hatalom beszámoltathatósága valójában elengedhetetlen a jelenlegi háborús helyzetben a nemzetközi jogi védelemmel kapcsolatban is. Most, amikor Izrael és a biztonsági szervek, a katonai vezetés ki van téve annak, hogy a nemzetközi háborús jog alapján felelősségre vonják, a jogállamiságnak ez a része mindennél fontosabb védelmet jelent Izrael számára. Már a napokban védekeznie kell Izraelnek az általa elismert hágai Nemzetközi Bíróság előtt, amely a nemzetközi közösséget érintő legsúlyosabb bűncselekményekkel, vagyis népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel és háborús bűncselekményekkel kapcsolatos vádakat tárgyalja. Ezekben az ügyekben az egyes országok védekezésében kardinális jelentősége van, hogy az adott állam belső bírósági rendszere jogosult és képes-e a felelősségre vonásra, ugyanis ilyen esetekben egy nemzetközi bíróság joghatósága akár ki is zárható.

A döntés eredménye valószínűleg még az is, hogy

a kormány által tervezett igazságügyi puccs-reformnak ezzel végleg befellegzett.

A jelenlegi kormánynak már nem lesz sem legitimitása, sem ereje, de talán még elég ideje sem ahhoz, hogy kedvére alkotmányozzon, azon belül is arra, hogy a bírói ágat maga alá gyűrje.

+1 a ráadás

A napokban még egy, az október 7-e előtti csatározások és a puccskísérlet részeként meghozott alaptörvény-módosítást visszadobott a Legfelsőbb Bíróság. A döntés pontosabban elhalasztotta annak a törvényszakasznak a jelenlegi parlamenti és kormányciklusban való használatát, amelyet egyenesen Benjamin Netanjahu számára hoztak volna meg, és amelyik megakadályozta volna, hogy összeférhetetlenségi vagy más jogi okból el lehessen távolítani tisztségéből. A módosítás csak egészségügyi okokból, és egy igen bonyolult módon meghozott döntés után adott volna erre lehetőséget.

Netanjahu jelenleg büntetőeljárás alatt áll, és tisztségének felvétele előtt kötelezettséget vállalt, hogy nem foglalkozik olyan üggyel, amellyel ezt az eljárást befolyásolhatná, többek között ilyen a bírák kinevezése. Ez elvileg elvezethetett volna ahhoz, hogy lemondassák.

A bíróság indoklásában kifejtette, hogy az akadályoztatási vagy cselekvőképtelenné nyilvánítási törvénymódosítás „egyértelműen személyre szabott” volt, és ezért a Kneszet helytelenül használta hatáskörét, amikor elfogadta a törvénymódosítást. A törvénymódosítás bírálói azzal is érveltek, hogy az igazságszolgáltatási reform meghirdetése és kivitelezése hatással lehet a Netanjahu elleni perre, ami összeférhetetlenséget jelent hivatalával.

Érdekes Ofer Grosskopf bíró megjegyzése az ítéletben, ami kiemeli, hogy a Kneszet tagjainak az állampolgárok felé kell lojálisnak lenniük, és e kötelezettség értelmében a képviselők jogkörüket azon célok érdekében kell hogy gyakorolják, amelyekre felhatalmazták őket, és nem támogathatnak attól idegen – egyes személyre szabott – célokat. Ezt a kötelezettséget itt azért sértették meg, mert a Kneszet úgy döntött, hogy nem a fennálló alkotmányos játékszabályok szerint jár el, hanem „játék közben” megváltoztatja azokat, és saját hasznára javítja ki.

Meglepő és aggodalomra ad viszont okot, hogy ötből két bíró nem lát abban hibát, ha egy alaptörvényt úgy javítanak ki, hogy az egy meghatározott politikai szereplő javára szolgáljon (ezt egyébként nem is tartották titokban a politikusok, számtalan, erre utaló kijelentés hangzott el a törvénymódosítás előtt).

Megtartható-e a demokrácia és a jogegyenlőség, ha a normák – alaptörvények! – nem általánosak, hanem személyre szabottak?

Vége – שום מבצר לא יפול

Példátlan támadások érik a napokban a Legfelsőbb Bíróságot, különösen annak leköszönő elnökét, Esther Hayutot a fenti ítéletek miatt. Főleg azt sérelmezik, hogy ezekben a nehéz napokban hoz és hirdet ki döntést a grémium ennyire megosztó ügyekben, amikor a nemzetnek éppen az egységre kellene koncentrálni. Ez tévedés, hiszen soha nem volt feladata a bíróságoknak, hogy a nemzeti egységet és egyetértést elősegítsék – az más állami és politikai szereplőké lehet –, és ennek érdekében olyan jogi helyzetet tartsanak fenn, ami véleményük szerint hibás.

Persze azt is túlzás elvárni, hogy a demokráciát és a jogainkat mindenkor csak a bíróságok fogják megvédeni, és nincs szükség állampolgári részvételre, aktivitásra. Mégis idekívánkozik a végére még egy – mostanában szintén sokat emlegetett – idézet, ez az utóbbi még abban az ügyben hangzott el Hayut bírónő szájából, amikor annak az alkotmányosságát kérték megvizsgálni a Bagac előtt, hogy meg lehet-e bízni egy vádlottat kormányalakítással (a válasz akkor igen volt).

Amikor a petíciót képviselő egyik ügyvédnő túlságosan elragadtatta magát és az ebben rejlő veszélyről beszélt, Hayut azt mondta neki: „Ettől még nem fog összedőlni a vár – שום מבצר לא יפול“. Úgy tűnik, ez a mi Várunk most mégis eléggé omladozik.

Címkép: A Legfelsőbb Bíróság az észszerűségről szóló vitában – Fotó: Olivier Fitosi