Most két háztartási/házastársi történet jön, az egyik, amikor sem írni, sem főzni nincs kedvem, a másik, amikor minden együtt van egy jó kis receptes főzőcskés cikkhez.
Üreshűtőfőzelék
A kolesz-gasztro nemcsak a szaktudás tekintetében különbözik a sztárséfek világától, hanem a felhasznált anyagok mennyiségében és minőségében is. Gondban volnék egy Michelin csillagos étterem hűtője előtt állva, de az ő szakácsuk még nagyobb bajban lenne az enyém előtt, így kétheti szalmaözvegylét után.
Konkrétan nincs benne semmi.
És a feleségem jön a délelőtti géppel…
És az mindjárt leszáll…
És a „valami ebéd legyen!” kérés hangzott el…
És még takarítani is kell…
És csak holnap jön meg a fizetés…
És…
Semmi pánik!
Ilyenkor előjönnek az emlékek a kollégiumi évek gasztronómia bravúrjairól. A vecsési savanyúból készített káposztás tészta, a habtejszínből, piros aranyból, háztartási kekszből és gyulai kolbászból varázsolt vendégváró szendvics és társai. Mélyfúrás a spájzszekrényben:
Hopp, itt egy paradicsomos babkonzerv! Te mit keresel itt, hogy kerülsz ide, a késztermékektől szűz konyhánkba?
De jó, hogy itt vagy!
Van rajta valami elkészítési idő, de én 10 percre saccolom.
Akkor startoljon a koleszmislen babfőzelék. Felteszek fél liter vizet forrni, hogy a babérleveleknek legyen egy kis ideje kiadni az ízüket. Közben kinyitom a konzervet. Kinyitnám. A fülecskéje a kezemben marad, így ez lesz a leghosszabb munkafázis. A konzervnyitó ugrabugrál a peremén, de rutinosan nem próbálkozom kézzel. Nem szeretem a babot véresen. Végre sikerült!
Egy szűrőbe borítom, hogy a paradicsomszósz lecsöpögjön róla. Nem mosom le, ami rajtamarad, marad.
Ezalatt nagyon apróra vágok egy nagyobbacska hagymát. Olajon, kis lángon puhára párolom. A főzővíznek már babérillata van. Belezuttyintom a babot, sózom, borsozom.
Nagyon gyorsan megpuhul! A dinsztelt hagymára pirospaprikát szórok, elkeverem és leveszem a tűzről. Be kéne rántani, de már szorít az idő, és egyébként sem szeretem a liszttel sűrített főzelékeket. Most jön a kollégiumi ihlet! Egyszer kipróbáltuk a krumplipüré-port… Ment is vissza a dobozba. Megvan! Ő lesz a sűrítő anyag. Puha a bab, pedig még 10 perce se fő.
Először a paprikás hagymát keverem el benne. Nagyon jó ízű!
Aztán hagyom egy kicsit, hadd veszítsen még a főzővízből. Egy púpos evőkanál pürépor nem lett elég, de még egy csapott kanál elkeverése határozottan babfőzelékké változtatta a paprikás-hagymás vízben úszó babot.
Befut a megrendelő, boldog, hogy meleg kaja várja.
– Hogy ízlik?
– Finom. Babfőzelék…Te titkolsz valamit…!?
Most, hogy ezt a bűncselekményt beismertem, az indiai batátabravúrt már könnyebben megírom.
Batátabravúr
Batátás rétessel próbálkoztunk. A „valahogy megettük” és a „nem is olyan rossz” közötti eredménnyel zárult. A kísérletező kedvünk elfogyott, de maradt több mint fél kiló zsülienre gyalult batáta.
És egy megrendelés életem párjától: régen főztél indiai cuccot…
Az menni fog.
Ha improvizálhatok, még a kedvem is megjön.
Kihúzom az indiai fűszerek fiókot:
Aiwar mag, koriander mag, szegfűbors, feketebors, keleti (római) kömény, feketekömény, curry, kurkuma, szegfűszeg por, fahéj por, füstölt chili.
Bármelyik elhagyható, és a mennyiségeket sem írom ide, improvizáljatok!
A füstölt chilivel és a curryvel óvatosan, a többivel legfeljebb az történik, hogy elvész a cuccban.
Hozzávalók:
– kb. fél kiló batáta (édesburgonya)
– 15 dkg vörös lencse
– 4-6 gerezd fokhagyma
– 1 közepes fej lila hagyma
– 1 férfi hüvelykujjnyi gyömbér
– 1 friss zöld chili paprika
– 2 dl paradicsomlé vagy 10 dkg sűrített paradicsom
– 5 dkg vaj
– 2 evőkanál olívaolaj
– 2 dl tejszín
és
– zöld koriander
– néhány gerezd vérnarancs a díszítéshez, valamint a felsorolt fűszerek.
Az olíva-vaj keverék pótolja legjobban a drága és beszerezhetetlen ghit, amiről az indiai ételek startolnának. Míg forrósodik, beleszórom a magos fűszereket, aztán a nem túl apróra vágott lila hagymát, a szétnyomott fokhagymagerezdeket, a lereszelt gyömbért és az apróra vágott zöld chilit.
Óvatosan sózom.
Mikor megpuhult a hagyma, mehetnek rá a fűszerporok, hogy le ne égjen, jöhet az első deci paradicsomlé, és mehet a lereszelt (robottal zsülienre legyalult) batáta. Jól elkeverem a fűszeres alappal. Most sózom igazán, és mehet a második deci paradicsomlé is.
Mikor felforr, kis lángra teszem és lefedem.
A vörös lencsének 10-15 perc áztatás is elég.
Mikor a batáta puha, mehet a lencse is, meg egy kispohár víz is, ha nem engedett az édeskrumpli elég levet.
Mikor a vörös lencse is megfőtt – ez se sokkal több, mint 10 perc –, tulajdonképpen kész volnánk az originál indiai batáta cuccal, de…
A tejszín akkor került ezekbe az ételekbe, mikor az angol kolonializmus keze betette a lábát az indiai fazekakba.
De én szeretem.
Két deci zutty bele, és felforralom újra.
Pótolom az illatanyagokat: pici fahéj, szegfűszegpor.
Apróra vágott zöld korianderrel – itt nem opció a petrezselyem, mint váltótárs, inkább hagyjuk el – és egy gerezd vérnaranccsal díszítve tálalom.
(A dekorációnak szánt vérnarancs annyira működött, hogy a párom feltétnek értelmezte, és repetázott belőle.)
Hogy az milyen, mikor nincs kedvem írni, azt nem tudom szemléltetni, mióta nem írok politikai cikkeket.
Ha megint kifőzök valamit, megírom, ígérem.
Fotó: Silló Sándor
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
