A libanoni határnál változatlan a helyzet. A Hezbollah és más terrorszervezetek kényükre-kedvükre be-belövöldöznek Izraelbe, amire óvatos választ kapnak – általában csak a tűz forrását megcélozva –, mert Izraelnek elemi érdeke, hogy ne keveredjen valódi háborúba Libanonban, legalábbis amíg nem végzett Gázában. De ha lehet, a közeljövőben sem a harcokba belefáradt sereggel, és az lenne az igazán jó, ha diplomáciai úton, vagy valahogy magától szűnne meg a fenyegetés az északi határnál.
Márpedig ez a fenyegetés nagyon is valós, a Liberationban megjelent fényképes cikk szerint a Hezbollahnak olyan alagútrendszere van Libanon alatt, melyhez képest a gázai metró csak kisgyermekek játszadozása. Izrael orra előtt (Mr. Biztonság, meg Mr. Gazdaság ugye Netanjahu másik nevei?) gondosan kiépíthették a több száz kilométer hosszú föld alatti rendszert észak-koreai és iráni mérnökök szakértelmével. Teherautók is cikázhatnak több tucat méterrel a föld alatt Libanon-szerte, és persze vannak Izraelbe vezető járatok is.
Az izraeli kijáratok egy részét pár éve nagy csinnadrattával felszámolták, de a szakemberek szerint nem az a kérdés, hogy vannak-e további járatok, hanem csak az, hogy hol? Amit ugye még ők sem tudnak, csak a Hezbollah vezetője, Naszrallah, akinél nyilván ott a térkép. Ezekből az alagutakból aztán parancsszóra előbukkanhatnak a Hezbollah állig felfegyverzett, a Hamászénál felkészültebb és nagyobb számú harcosai, hogy elfoglalják Galileát, megvalósítsák régi álmukat. A vérengzés tervei készen állnak, nem kell ide Moszad vagy katonai hírszerzés, mindenki tud róla Izraelben. És ami október 7-én történt, az csak laza előjáték volt.
Nem csoda hát, hogy Észak-Izrael hónapok óta evakuált több tízezer lakójának esze ágában sincs hazaköltözni kibucaikba, falvaikba, városaikba, melyeket azóta alaposan leromboltak a Libanonból indított rakéták. Inkább rokonoknál, ismerősöknél, szállodai szobákban élnek hónapok óta, s ki tudja még meddig?
Netanjahu komoly unszolásra az ottani bázisa, a likudosok zúgolódása után odalátogatott pár hete, az asztalt csapkodta, és megígérte, hogy tíz napon belül gazdasági terveket mutatnak nekik életük normálisabb mederbe tereléséről. Ez 45 napja volt, persze azóta sem történt semmi, és ezen már meg sem lepődtek.
Egy biztos: nem mennek birkaként a vágóhídra, rettegnek a Hezbollah esetleges támadásától, és a hadsereg homályos és megalapozatlan, a Hezbollahnak küldött fenyegetés-bombáin túl mindeddig nem kaptak semmiféle választ. Az is lehet, hogy jelenleg nincs katonai válasz, hiszen most szinte lehetetlennek tűnik a kimerült hadsereggel egy újabb háború indítása.
És Netanjahu éppen összeveszik a gázai és a palesztin rendezés miatt Izrael összes nyugati szövetségesével, melyek diplomáciai megoldást kényszeríthetnének Libanonra és a Hezbollahra. De Netanjahu számára ebben a helyzetben is a szélsőjobboldali kormányának megőrzése a cél, hogy ne lépjen ki Ben-Gvir és Szmotrics, és ő tovább pöffeszkedhessen székében, hogy korrupciós ügyei ellenére elkerülhesse a börtönt. Az északiak meg valahogy ellesznek a jövőben is a rokonok nyakán, meg a 2×2 méteres szállodai szobáikban. „Ilyen az élet” – ahogy mondta Netanjahu.
Értékesítési igazgató, Haifa
