Dédnagyapám szabó volt Budapesten, nagymamám pedig az ő kérésére kalapos lett, hogy a családi vállalkozásban ne csak ruhák, hanem kalapok is legyenek. A második világháború után nagyapám „nem jött vissza” a haláltáborból, nagymamám pedig – aki addig a háztartást vezette – elment dolgozni, hogy eltartsa anyámat, eladónőként dolgozott a Lottó Áruház kalaposztályán, a kommunista Magyarországon.
Büszkén mutogatta színes és csodálatos kalapkollekcióját barátainak a szürke és unalmas szocialista országban. Szerencsére csak ritkán tartott ilyen divatbemutatót, mert nagyon utáltam, amikor mindenféle furcsa kalappal jött értem az óvodába meg az iskolába.
Legjobban a turbánját gyűlöltem, amit azért hordott, hogy eltakarja ősz haját, vagy amikor már régóta nem jutott el fodrászhoz. Néha rettenetesen szégyelltem a nagymamámat, furcsa volt, más, mint a többi nagymama. Rajta kívül egyetlen nőt sem lehetett akkoriban Magyarországon turbánban látni.
A turbán szó, ami a fej köré tekert textil-építményt jelenti, a perzsa darband szóból ered. Számos változatát ismerjük Mezopotámiától Görögországig, a szikhektől a muszlimokig és zsidókig, Indiától Délkelet-Ázsiáig. A Közel-Kelettől Afrikáig számos kultúrában viselték, de általában férfiak. A turbán az 1920-as évek elején vált népszerűvé az európai nők körében, részben az autó megjelenésének köszönhetően, mert a szorosan illeszkedő fejfedők segítettek megvédeni a hajat és a fejet az időjárás viszontagságaitól. A turbán a második világháború idején különösen népszerű lett, talán azért, mert a nők a gyárakban és a gazdaságokban fizikai munkát végeztek, és minimális varrni tudással is el tudták elkészíteni. Kiválóan elrejtette az ápolatlan hajat szükség esetén.
Magyarországon a negyvenes években nagy divat volt a turbán, az elegáns nők körében az egyik legfontosabb divatkelléknek számított. A 20. század merész változása a női divatban az egzotikus keletről elhozta a férfiak fejdíszét, és divattá tette a modern nyugati nők körében. Karády Katalin, a kor legnagyobb budapesti divatikonja és dívája (és mellesleg zsidómentője) büszkén viselte a fején, és vele minden magyar középosztálybeli nő pompás turbánt hordott.
A haláltábor fényképeit tartalmazó Auschwitz album egy, főként a kelet-magyarországi Kárpátokból származó ortodoxok magyar transzport megérkezését dokumentálja, amelyben számos turbánt viselő nő látható, jelezve, hogy még a vallásos nők is követték a budapesti divatot.
A Kelet-Európából Izraelbe bevándorolt ultraortodox nők magukkal hozták a turbánt, ami Izraelben divatos kiegészítőből praktikus fejfedővé vált, amit a férjezett vallásos nőknek kellett viselniük. Jeruzsálem legultraortodoxabb Mea Searim negyedében például a nők ezt a divattól elszakadt fejfedőt kezdték viselni. Már nem a nőiességet és kreativitást megtestesítő stílusos turbánt, hanem az esztétikai értéktől mentes, lebutított változatot, amely nem tűnt ki, s valójában elrejtette a nők szépségét. Ez a fajta öltözék-kiegészítő évtizedek óta standard lett az ultraortodox nők körében.
Az utóbbi években azonban az egzotikus turbán újjáéledt az ortodox telepesek asszonyainak fején, akik egy autentikus „zsidó” hagyomány modern változatát keresték, és pontosan ezt a fejfedőt találták meg. Bár semmi köze a judaizmushoz, éppenséggel egy gonosz, átkozott korszak divatjához kötődik.
Nyilvánvalóan nincsenek tisztában a turbán divattörténetével. De ennek az „ortodox zsidó” fejfedőnek az újszerűsége tökéletesen illeszkedik ideológiájukhoz. A turbán jelentése egykor szekuláris és modern volt Magyarországon, ma Izraelben a szekuláris, a világi társadalomtól való elszakadást szimbolizálja, az ortodoxiával, egy etnikai (askenázi kelet-európai) zsidóság judaizmusával azonosulást szimbolizálja, az „autentikus” Mea Searimot modernizálja. Emellett a mai telepes nők díszes turbánkölteményei drámai módon megkülönböztetik őket a hagyományos hidzsábot viselő palesztin nőktől Ciszjordániában.
Mindez tökéletes ellentéte a Mea Searim turbános nőinek: hatalmas és extrém színes turbánkreációik nem a szerénységet tükrözik, hanem jelentőségüket, és a figyelem felkeltését szimbolizálják. Ez a szélsőséges, új ortodox turbándivat egyszerre jelzi a turbán eredetével kapcsolatos történelmi ismeretek hiányát, a szekuláris társadalomtól való hangsúlyos elhatárolódást, miközben gondolataikban az ortodoxia régi világához társítja őket.
Kétségtelen, hogy ez a modern ortodox turbán figyelemfelkeltő, de hajat eltakaró, harsányságában olcsó viselet. Nagymértékben megnöveli a nők fejének méretét, és szándékaik szerint talán az ezt viselő csoport fontosságát is. A zsidó hagyomány meghatározta szerénységet, visszafogottságot felváltotta a feltűnési vágy, a jelenlét, a megmutatkozás, a figyelem felkeltésének igénye.
Kíváncsi vagyok rá, mit tenne most okos kalapos nagymamám, ha még élne. Azt hiszem sok új, nagyon drága és színes megaturbánt készítene, de közben kinevetné őket és átlátszó szándékaikat.
Az írás angol változata itt olvasható.
Újságíró. Az ELTE történelem–szociológia szakán, majd a Tel–Avivi Egyetem film és televíziós tanszékének rendező-producer szakán végzett. 1992 óta él Izraelben, ahonnan 2003 óta tudósítja a magyarországi médiát.
