Egy palesztin felmérés azt mutatja, hogy a gázai övezeti lakosok jelentős mértékben támogatják a Hamasz Izrael elleni támadását – 71%-uk, a három hónappal ezelőtti 57%-hoz képest. A gázaiak többsége nem szeretne átjutni Egyiptomba egy rafahi katonai művelet esetén, és meg van győződve arról, hogy az egyiptomi rendőrség tüzet fog nyitni a kitelepítettekre. – Amira Hass írása a Haaretzben.
A Palesztin Politikai Tanulmányok és Felmérések Központja e hónap elején végzett felmérése szerint a Gázai övezetben több mint öt hónapja tartó háború, valamint Ciszjordániában a Hamasz elleni szigorú mozgáskorlátozások és tömeges letartóztatások után az október 7-i terrortámadás palesztin támogatottsága továbbra is magas, sőt a Gázai övezet lakosai körében még nőtt is. A felmérésből az is kiderül, hogy a legtöbb palesztin még mindig nem hajlandó elhinni, hogy a Hamasz atrocitásokat követett el a támadás során, bár a legtöbben azt válaszolták, hogy nem látták a támadásról készült felvételeket. Az izraeli várakozásokkal ellentétben kiderült, hogy nem a Hamaszt tartják elsődlegesen felelősnek szenvedéseikért, ezért nem is büntetik a támogatottság csökkenésével.
A felmérésben részt vevő gázai lakosok 71%-a szerint a Hamasz döntése a támadás végrehajtásáról helyes volt – ez növekedés az előző, decemberi felmérés 57%-ához képest. Mindössze 23%-uk válaszolta azt, hogy a döntés helytelen volt. Ciszjordániában a válaszadók 71%-a véli úgy, hogy a támadás helyes döntés volt, míg 16%-uk az ellenkezőjét gondolja, viszont decemberben még 82%-a támogatta a támadás megindítását.
A felmérés szerkesztői 1580 ciszjordániai és a gázai övezeti lakost kérdeztek meg március 5. és 10. között. Biztonsági okokból a Gázai övezetben az adatfelvételt csak azokon a területeken tartották, ahol nem voltak harcok – Rafahban, a Gázai övezet közepén, és Khan Yunis egyes részein. A vizsgálatra nem került sor a Gázai övezet északi részének ostromlott területein.
Dr. Khalil Shakaki, a központ igazgatója és a felmérés szerkesztője úgy becsüli, hogy a Hamasz-támadás folyamatos támogatásának részbeni magyarázata az az értékelés, hogy a háború felélénkítette a nemzetközi érdeklődést a palesztin kérdés iránt. A felmérésben résztvevők háromnegyede úgy gondolja, valószínű, hogy a támadás miatt egy palesztin állam nemzetközi elismertsége most nőni fog. A gázai válaszadók 62%-a azt válaszolta, hogy támogatja egy palesztin állam létrehozását Izrael mellett – ez csaknem kétszerese annak a 35%-nak, akik decemberben válaszoltak így. Ciszjordániában a konfliktus megoldásának támogatóinak aránya közel változatlan maradt – 34%. A két nemzetnek egy közös államot támogatók aránya 24% – valamivel kevesebb, mint a három hónappal ezelőtt ezt az álláspontot képviselő 29%.
A Hamasz-támadás támogatottsága összhangban van azzal az egyértelmű többséggel, amely elégedettségét fejezte ki e szervezet működésével, és a szervezet vezetőjének, Yahya Sinwarnak a működésével, de itt is figyelemre méltó különbség van a két régió között: Ciszjordániában 75% elégedett a terrorszervezettel, illetve 68% annak vezetőjével, míg a Gázai övezetben 62% elégedett a Hamasszal és 52% Sinwarral. Ahogy az várható volt, a Fatah mozgalom és Mahmud Abbasz működése a palesztinok közül csak keveseket elégít ki: Ciszjordániában 24%, illetve 8%, a Gázai övezetben pedig 32%, illetve 22%. A palesztin közvélemény többsége Abbasz lemondását akarja (93% Ciszjordániában, 71% a Gázai övezetben). Ciszjordánia lakosainak körülbelül kétharmada és a Gázai övezet lakosainak körülbelül fele azt mondja, hogy ha rajtuk múlna, szívesen látnák, ha a Hamasz visszatérne, és uralná az övezetet – sokkal több, mint az a tíz százalék, aki a Palesztin Hatóság uralmát szeretné látni (Abbasz nélkül vagy vele).
A politikai pártok támogatásával és a választásokon való szavazással kapcsolatos konkrét kérdések esetében a kép sokkal összetettebb. Mindkét régióban a lakosság valamivel több mint harmada (35%) támogatja ma a Hamaszt. Ez mintegy tízpontos csökkenés a decemberben így válaszoló palesztinok számához képest. A gázai övezetben megkérdezettek mintegy negyede, míg Ciszjordániában valamivel több mint tizede (12%) válaszolta úgy, hogy támogatja a Fatahot. Ami a parlamenti választásokat illeti – ha megtartják azokat –, csökken azoknak a száma, akik a Hamaszra szavaznak: Ciszjordániában 26% a decemberi 31%-hoz képest, a Gázai övezetben pedig 35% a korábbi 41%-al szemben. Ha most tartanák a választásokat, a Fatah a Gázai övezetben 20%-ot, Ciszjordániában pedig a szavazatok 9%-át kapná. Az izraeli börtönben raboskodó Marwan Barghouti, a Fatah vezetője továbbra is a legnépszerűbb elnökjelölt. A megkérdezettek 40%-a azt válaszolta, hogy őt preferálja, 19%-a Ismail Haniyeh-t és 10%-a Yahya Sinwart.
A ciszjordániai palesztinok körülbelül fele arra számít, hogy ha az IDF nem elégszik meg a levegőből történő bombázással, és szárazföldi támadást indít, Rafah lakói és a kitelepítettek megpróbálnak majd Egyiptom felé menekülni, ezzel szemben a Gázai övezetben élő palesztinoknak csak 24%-a gondolja úgy, hogy ez meg fog történni. A régiók közötti különbség a blokád érzését tükrözi, amelyből a Gázai övezet lakói számára nincs kiút, amit az azon kívül élők nehezen tudnak felfogni.
Az elkeseredettség a tűzszünet kilátásait érintő kérdésben is kifejeződik: Ciszjordánia lakosságának mintegy fele bizakodó a közelgő tűzszünet kapcsán, míg a Gázai övezet lakosságának alig több mint negyede. A gázai lakosok 38%-a arra számít, hogy a háború folytatódik. 60%-uk azt mondta, hogy valamelyik családtagja meghalt a háborúban, 68%-uk pedig azt, hogy megsérült legalább egy családtagja. A kérdés megfogalmazása nem tükrözi azt a tényt, hogy a legtöbb családban egynél több személy sérült vagy halt meg.
A Gázai övezetben élőket arról kérdezték, hogy az egyiptomi oldalon keresnének-e menedéket abban az esetben, ha látják, hogy emberek lépik át az egyiptomi határt, és ha látják, hogy a határkerítés összeomlik. Közel 69%-uk nemmel válaszolt, míg körülbelül egynegyedük igennel felelt. Dr. Shakaki becslése szerint ezek az alacsony számok azzal a ténnyel függnek össze, hogy a Gázai övezetben a válaszadók 68%-a arra számít, hogy az egyiptomi hadsereg és rendőrség tüzet nyit a határon átlépni próbáló palesztinokra. Ciszjordániában is (beleértve Kelet-Jeruzsálemet is) sokan úgy gondolják – a megkérdezettek 55%-a –, hogy ezt fogják tenni az egyiptomi biztonsági hatóságok. Az a tény, hogy mindkét régióban összesen 61%-uk feltételezi, hogy egy arab ország biztonsági apparátusának tagjai tüzet nyitnak más, az izraeli szárazföldi invázió elől menekülő arab állampolgárokra, összhangban van az Egyiptom iránti keserűség és harag növekvő érzésével.
Ugyanez a keserűség mutatkozik meg a felmérés más kérdéseiben is. Amikor arra kérték a válaszadókat, hogy értékeljék a régió más országaival való elégedettségüket, Egyiptom kapta a legalacsonyabb „pontszámot” – a válaszadók mindössze 12%-a válaszolta azt, hogy elégedett a teljesítményével, ami jelentős csökkenés az előző 23%-hoz képest a decemberi felmérésben. Itt is szembetűnő a különbség a két régió között – a Gázai övezetben élők 23%-a válaszolta úgy, hogy elégedett Egyiptom teljesítményével, míg Ciszjordánia lakossága körében ez az arány 5%. Úgy látják, Egyiptom Izraelnek engedelmeskedik és partner a Gázai övezetre kirótt blokádban, és nem igyekszik megakadályozni Izraelt abban, hogy megvalósítsa a jobboldali elemek törekvését a palesztinok kitoloncolására az övezetből a határ lezárásával. Az a hír, miszerint Egyiptom ezrek távozását engedélyezi az egyiptomi biztonságiakhoz kapcsolódó tényezőknek fizetett hatalmas összegű kenőpénzért cserébe, nem szűnik meg sokkolni a palesztin közvéleményt.
Jemennel kapcsolatban a legmagasabb az elégedettségi ráta, 88% Ciszjordániában, 75% a Gázai övezetben. Nem nehéz kitalálni, hogy ez összefügg azzal, hogy a hutik bekapcsolódtak a „háborús erőfeszítésbe”, a Vörös-tenger déli részén rakétákat indítva a hajókra. A második a sorban – bár jelentős eltéréssel Jementől – Katar, Ciszjordániában a válaszadók 49%-a, Gázában pedig a válaszadók 67%-a elégedett vele. Ezt követi a Hezbollah, Irán és Jordánia. Érdekesség, hogy ennél a kérdésnél is, a Gázai övezetben nagyobb azoknak a válaszadóknak a száma, akik „elégedettségüket” fejezik ki ezzel a két országgal.
Oroszország az olyan nem arab tényezők listájának élén áll, amelyek sikeresebbek a palesztinok elégedettségének elnyerésében, de a dobogós hely csupán a lakosság kevesebb mint egynegyedének szimpátiáját jelenti – Ciszjordániában 17%, a Gázai övezetben 28%. A Gázai övezet lakosainak 11%-a, Ciszjordánia lakosságának 7%-a fejezi ki elégedettségét az ENSZ működésével kapcsolatban. A várakozásoknak megfelelően – alig egy százalék fejez ki hasonló hozzáállást az Egyesült Államok működéséhez. Bár az „elégedettségre” vonatkozó kérdések megfogalmazásánál nincs utalás az okokra, úgy tűnik, hogy a regionális és nemzetközi szereplők Hamasz melletti támogatása vagy támogatásának hiánya magyarázhatja a palesztin hozzáállást.
Héberről fordította Frankpeti
