A Dokuforte egy digitális közösségi fotóarchívum, amely Izrael és a diaszpóra történelmét, kultúráját, vallását és mindennapi életét örökíti meg. Noa Schiller, az alapító mesél családi gyökereiről, a projekt megszületéséről, és arról, hogyan teremt közösséget a régi fotók gyűjtésével és megőrzésével.
Megtudhatunk valamit a családi gyökereiről és a tanulmányairól?
Fotográfus családba születtem, szüleim és az egyik nagypapám is fényképezéssel foglalkoztak. A fényképezés vett körül gyerekkoromban. Először grafikát, tervező-szerkesztést tanultam, majd én is fotózni kezdtem hivatásszerűen. Mindig szerettem, hogy rengeteg emberrel lehet találkozni, meg lehet vizuálisan fogalmazni a hétköznapi élet dolgait.
A fotózás mely területe áll a legközelebb önhöz? Tájkép, természetfotók, portrék, szociofotózás, reklámfotó?
A mindennapi élet megörökítése, portréfotózás.
Egy, a közelmúltban zajlott árverésnek ön volt az ötletgazdája. Több millió forint adomány jött össze. Beszélne erről?
Ezzel az árveréssel a tavaly októberi terrortámadásban árván maradt gyerekek számára gondoltam gyűjtést szervezni. Ezt művészeti árverés formájában tettük meg. A felkért művészek ingyen felajánlották a műveiket. A szervezésben nagy segítséget kaptunk a Keren Hayesod munkatársaitól, és ezen a szervezeten keresztül juttattuk el a befolyt pénzt Izraelbe.
Nagy elismeréssel beszél a Fortepan online fotóarchívumról. Mi is ez?
Ez egy Magyarországgal kapcsolatos digitalizált fotógyűjtemény, teljesen ingyenes, nagy méretben letölthető képekkel.
Önt idézem: „A Covid-járvány alatt szilárdult meg bennem a felismerés, hogy szükség lenne egy izraeli Fortepanra.” Miért pont Izrael?
Izraeli is vagyok, magyar is, és fotós. Azért Izrael, mert ott van a fél szívem.
Mikor és hogyan alapították meg a Dokuforte digitális közösségi fotóarchívumot?
2021-ben kezdtük el a munkát. Megszületett az ötlet, de a megvalósításhoz elképesztő mennyiségű IT munkára volt szükség és van ma is. Ismerősökön keresztül találtam rá Gazdik Richard frontrend fejlesztőre és Kerecsen Andrea backend programozóra. Ők a mai napig teljesen önkéntes alapon dolgoznak a Dokuforte programozásán, pedig nagyon elfoglaltak. Azóta az IT csapat Angiulli Enzoval bővült. Nélkülük nem létezne az oldal. Ezt követően Kincses Károly nemzetközileg elismert muzeológus fotótörténész barátom megalapította az alapítványt, melyben kurátori szerepet kaptam. Sokat köszönhetünk Nógrádi Péter ügyvédnek, aki az ügyvédi irodájával mögénk állt és felvállalta a jogi ügyeink bonyolítását.
Olvasom, hogy a Dokuforte Izrael és a diaszpóra történelmét, kultúráját, vallását és mindennapi életét örökíti és őrzi meg. Az izraeli diaszpóra a teljes világra értendő?
Úgy indultunk, hogy izraeli képeket gyűjtünk izraeli családoktól a hétköznapjaikról, ünnepeikről, kirándulásaikról, külföldi útjaikról, az életükről. Már az első pillanatban rá kellett ébrednünk, hogy mivel mindenki máshonnan jött, azok a fényképek is érdekesek, ahonnan jöttek. Izrael lakosságát a gyökerek nélkül nem lehet megérteni és ezek a gyökerek ott vannak a fényképeiken. Így például Magyarországon azon családoktól is gyűjtünk, akiknek rokonsága van Izraelben, vagy valamikor ott éltek. Így értelmezzük az izraeli diaszpórát. Ez így igaz az egész világra. Ahol zsidók találhatók, valószínűleg onnan alijáztak is Izraelbe.
Hol tartanak a gyűjtésben?
Képeket a fotográfia megszületésétől 1998-ig, tehát Izrael állam fennállásának 50. évfordulójáig gyűjtünk. Kétezer képnél tartunk, ami nem olyan sok eddig, de bízunk abban, hogy felgyorsul a folyamat, ahogy az utolsó simításokat megcsináljuk az admin felületünkön. Létezik az a felület, amit mindenki lát, és van egy másik felület, amit adminnak hívnak. Ez az a felület, amin dolgozunk mi, akik képeket töltünk fel, adatokat írunk be angolul és héberül, miután az adatokat összegyűjtöttük. Az admin felület úgy van kitalálva, hogy önkéntesek is tudják használni. Célunk létrehozni a Dokuforte szerkesztőséget, egy olyan elkötelezett önkéntes csapattal, akikkel hosszútávon fogunk együtt dolgozni. A munka nagy részét online lehet végezni, így a fizikai távolság nem akadály. Ha valaki önkénteskedni szeretne nálunk, ne hátráljon meg azért, mert több ezer kilométerre él, akár egy másik időzónában. Szeretnénk, ha sok önkéntesünk lenne, mert ez az egyik záloga annak, hogy így is közösséget teremtsünk. A Dokuforte mindannyiunk gyűjteménye, készítsük együtt és használjuk együtt.
Ha én nem vagyok önkéntes, de van olyan képem, amit szeretnék feltölteni, megtehetem?
Igen, a www.dokuforte.co.il oldalon, regisztráció után feltöltheti a fényképeit és megadhatja a képhez tartozó összes ismert és lényeges adatát héberül vagy angolul. Külön megköszönjük, ha mindkét nyelven, ha tudja. A legfontosabb a kép készítésének évszáma pontosan vagy legalább becslés szerint. Ez az egyetlen szükséges adat, amit kérünk, a többi nem szükséges, de természetesen örülünk a minél bővebb információnak. Ez a közös fotóalbumunk, amit a gyerekeinkre, unokáinkra is hagyunk. Ezek vagyunk mi, ezek voltak a mi nagyszüleink, dédszüleink. A feltöltéstől nem kell félni, nagyon egyszerű, és nagyon jó, részletes feltöltési útmutatót adunk az oldalon. Ha ennek ellenére valakinek kérdése van, várjuk az emailes megkeresést – dokuforte@dokuforte.com – és segítünk.
Sokan foglalkoznak régi képek színezésével.
Mi nem és nem is kérünk olyan képet, amit valaki átdolgozott. Azt szeretnénk, kérjük, hogy akik nekünk képet adományoznak, feltöltenek, semmit ne módosítsanak a képen, ne vágják le a szélét sem. Szkennelje be a fényképet a lehető legnagyobb méretben – 600 dpi-re beállítva az otthoni szkennert, TIFF formátumban – és azt töltse fel. Mi csak megvágjuk, a digitalizáció miatti beállításokat elvégezzük, de nem nyúlunk bele a képbe, nem módosítjuk azt. A nálunk megjelenő fotográfiák eredetisége alapvető érték. Abban az esetben, amikor az eredeti fotókat mi scanneljük, akkor is csak a digitalizáció idejére hozzuk el a fényképeket – melyeket nagy gondossággal kezelünk – és ezt követően azonnal vissza is adjuk az adományozónak.
Mondjuk én vagyok az állatorvosi ló. Idős vagyok, nem tudok angolul, nincs szkennerem, nem túl ügyesen kezelem a számítógépet, de van képem, amit szeretnék átadni a gyűjteménynek. Mit tegyek ebben az esetben?
A család fiatalabb tagjai pár perc alatt meg tudják mutatni, mit hogyan kell csinálni. Ezzel ők is részesei lesznek a projektnek. Ha ez nem lehetséges, a digitalizálásban bármely fotós üzletben beszkennelik a fényképeit.
A nyelvi nehézség ma már könnyen áthidalható. A böngészőkben – pl. a Chrome a legnépszerűbb – az oldal bármelyik részére kattintva jobb klikkel kiválasztható a magyar nyelv. Így azonnal mindent magyarul lát majd, nem kell önnek fordítania semmit sem.
A feltöltési útmutatónkat egy 80+ adományozó hölgy tesztelte, szerinte egyszerű és kiválóan érthető. Pár apró lépéssel fel tud tölteni fényképeket és a hozzájuk tartozó adatokat. Természetesen, ha bárki elakad, kérjük ne adja fel, írjon nekünk a dokuforte@dokuforte.com email címen és segítünk. Közösen biztos megtaláljuk a legjobb megoldást.
„Értékmentés és közösségteremtés” – nyilatkozta a céljukról. Részben magánszemélyeknél, családoknál lévő fényképek gyűjtéséről van szó. Hogyan teremt közösséget egy fotóarchívum?
Egyrészt szeretnénk, hogy az önkéntes munkával kialakuljon egy közösség mindazokból, akiket komolyan érdekel a fotográfia, a zsidóság értékmegőrzése és hosszú távon gondolkoznak ennek a fotógyűjteménynek a segítésében, gondozásában. Minden önkéntes eldöntheti, hogy milyen feladatot szeretne vállalni. Számos lehetőség vár az önkéntesekre: fotóadományozókat felkutatni, velük kapcsolatot tartani a feldolgozás folyamatában, szkennelni, adatokat felvinni, alapítványi ügyekben eljárni, pályázati munkában részt venni, a partnerségi kapcsolatépítésben szerepet vállalni, de PR és kommunikációs vonalon is örömmel fogadunk önkénteseket. Komoly segítség lehet, ha valakik a nélkülözhetetlen források megteremtésében, anyagi támogató magánszemélyek, vállalkozók, intézmények, pályázati lehetőségek feltárásában vállalnak szerepet. Ők valamennyien alkotnák a közösséget.
A közösség másik része a felhasználók közössége, hiszen a cél, hogy minél többen használják az oldalt. Töltsék le a képeket, használják oktatási, kiadvány, könyvkiadás célra, kiállításokra, kutatásokra. Minden terjesztést üdvözölünk, és ingyenes hozzáféréssel támogatunk. Lényeg, hogy éljenek a képek minél tovább, minél több helyen.
Hogyan, hányan és mit dolgoznak a Dokuforte Alapítványnál?
Jelenleg a csapatunk hét főből áll. Mi önkéntesként – fizetés nélkül – dolgozunk. Hamarosan elkészül az admin felületünk önkénteseket fogadó része. Ekkor tudunk elkezdeni komolyabban önkéntesekkel dolgozni, jelentkezni pedig már most lehet a dokuforte@dokuforte.com email címen.
A működésüknek vannak alapvető feltételei. Ezt hogy teremtik meg?
Elsősorban a szerverrel, a működés tárgyi eszközeivel és az alapítvány kiadásaival kapcsolatban. Nagyon sokat köszönhetünk a JDC Mozaik Zsidó Közösségi Hub-nak, ahol a szervezeti működéssel kapcsolatban folyamatosan támogatást kapunk. Ezen kívül az anyagiak megteremtéséért pályázatokon veszünk részt.
A világon sok fotóarchívum van. Miben különbözik a Dokuforte más fotóarchívumtól?
Ahogy valaki belép az oldalunkra, azonnal képeket láthat, szabadon, regisztráció nélkül nézegetheti őket, tetszés szerint szűrhet évre, helyre, névre vagy bármilyen kulcsszóra, egyszerre többre is. Itt a hangsúly az azonnal képeket látsz lehetőségen van, nem kell különböző akadályokon, linkeken keresztül eljutni egy-egy fényképig. Egyszerű, világosan és gyorsan kereshető szűrési rendszer, egy kattintással nagyítható fényképek és ami szinte máshol nincs, nagy méretben ingyenesen letölthető fényképek.
A kép adományozáshoz bizalom szükséges és személyes jogok is kötődnek. Hogyan kezeli ezeket a Dokuforte?
A bizalom vonatkozásában kedvezőek a tapasztalataink. Az emberek pontosan tudják, hogy a Facebookra feltöltött fényképeikkel ugyanúgy vissza lehet élni, ezért az a cél, amit a Dokuforte kitűzött, sokkal fontosabb számukra. A jogi kérdések kezelése pedig az oldalon megtalálható. Az adományozó olyan fényképeket tölthet fel, melyek felett ő rendelkezik, a regisztrációval elfogadja a feltételeket. Az általa adott fényképek kikerülnek a netre, ezért nem jár anyagi ellentételezés számára, a képeit le lehet tölteni és tovább használni azon kereteken belül, amit az oldalon részletezünk a felhasználási feltételekben. Nyilván csak úgy, amely mód nem sérti az adományozót és a szellemiségünket. Meg kell a forrást is jelölnie, Dokuforte/az adományozó neve.
Az adományozott képek sorsáról, további felhasználásáról?
Idős adományozóinkban sokszor felmerül, hogy mi lesz a képekkel, amikor ők már nem lesznek? Ki fogja tudni, hogy ki van a képeken, hol készült és milyen apropóból? Hogyan marad meg mindaz, ami az ő múltjuk? Gyűjteményünk által, a letölthetőség és tovább terjeszthetőség révén képeik megmaradnak és ez megnyugtató a számunkra.
Mit tegyen, aki adományozni akar?
Ha fizikailag nem vagyunk nagyon távol egymástól, akkor szívesen elmegyünk az adományozóhoz, digitalizáljuk a képeit és aztán visszavisszük. Mi semmilyen fényképet nem tartunk meg, nem is tudnánk tárolni, és ez nem is célunk. A másik mód: a regisztráció után az adományozó feltöltheti a beszkennelt képeit a Dokuforte oldalára, ahol fel tudja vinni az általa ismert fényképhez tartozó adatokat. Ezt a feltöltést elküldi, mi pedig szerkesztjük az anyagot. A megfelelő minőségű, felbontású szkennelés alapvető, okostelefonnal digitalizált képeket nem tudunk fogadni.
Legjobb, ha a családokban az unokák segítenek a képek feltöltésében.
Ezt jól látja. Múlt nélkül nincs jövő. Miközben az unokák dolgoznak a képekkel, megismerik a család történetét, a nagyszülő pedig a folyamatot, így legközelebb már egyedül is fel tud tölteni, sőt segíthet hasonló korú ismerőseinek.
Mi a sorsa azon adományozott képeknek, melyeket végül is nem jelentetnek meg?
Amit nem publikálunk, azt a szerverünkön tároljuk. Később valamiért fontos lehet, vagy kutatónak, vagy az oktatásban.
A Dokuforte a magánszemélyek felvételein kívül nagyobb gyűjteményeket is be kíván mutatni?
Olyan gyűjteményeket keresünk, melyek a mi céljainkat magukévá tudják tenni. Ezek lehetnek például egy kibuc fotói, egy légitársaság fotóarchívuma, egy hitközség vagy helytörténeti gyűjtemény, múzeumok, egyletek képei, és még sok minden elképzelhető.
Mi az a „Dokuforte-minján”?
Tervezzük, hogy létrehozzuk a „Dokuforte-minjánt” azon elkötelezett emberekkel, akik hisznek az ügyünkben és készek azt lehetőségeik szerint segíteni. A gazdasági élet olyan szereplőire is gondolunk, akik nemcsak rendszeres anyagi támogatóink lennének, hanem velük időszakonként találkoznánk, és megbeszélhetnénk a finanszírozási, működési és fejlődési lehetőségeket. Ebben a körben természetesen nőket is szívesen látnánk.
Köszönöm a beszélgetést.
