Nehéz lehet megérteni külföldön, miért vonult vasárnap este 700 ezer ember az utcára, és követelte az azonnali túszalkut. Ehhez ismerni kell ennek az országnak a legfőbb, a társadalmi kohéziót megteremtő és biztosító parancsát, miszerint felelősek vagyunk egymásért, és kötelességünk segíteni egymáson, ha valaki bajba került.
Ez egyben a zsidóság ősi parancsa is, hiszen a foglyok kiváltása az egyik legfontosabb vallási kötelezettség. Ez a feltétlen szolidaritás segített a közösség egybetartásában a számkivetettség évezredeiben, a diaszpórában, és ez hozta létre a zsidók országát, ahol senkit nem hagyunk hátra a csatamezőn.
A túszalku szabotálásával, sőt megtorpedózásával, saját személyes politikai túlélése érdekében, Netanjahu felrúgta ezt az ősi szabályt, amely a társadalmi kohézió egyik legfontosabb ragasztója, az izraeli ethosz sarokköve, amely az állandó politikai, törzsi, vallási megosztottságokon és vitákon túl biztosította Izrael egységét és túlélését.
Emiatt ölték meg hat testvérünket valamikor csütörtök és péntek között, akik végigszenvedtek majdnem egy évet a Hamasz fogságában. Igaz, hogy a Hamasz fegyveresei gyilkolták meg őket, de ha Netanjahu megköti a túszalkut két hónappal ezelőtt, amikor a Hamasz elfogadta feltételeit, akkor legalább négyen közülük megmenekültek volna, és már köztünk élnének. (Erről bővebben itt olvashattok.)
Ez olyan erős dühöt váltott ki az izraeliekből, hogy a tízmilliós országban mintegy hétszázezren vonultak az utcára a túszok családjainak hívására. Ha elveszítjük hitünket az alapvető, összetartó szolidaritásban, akkor mi végre hoztuk létre a zsidók országát? Ha nem védjük meg egymást, akkor miért éljünk Izraelben? Miért ne éljünk a diaszpórában, ahol sokfelé könnyebb az élet, ahol nem viszik el gyermekeinket, unokáinkat katonának?
Hiába Netanjahu több évtizedes uszító politikája, amely az izraeliek csoportjait az oszd meg és uralkodj elvén egymásnak ugrasztja, hiába működik propagandagépezete – ahogy itt mondják, a méreggép –, még mindig él az egymás iránti felelősségvállalás és a szolidaritás. Ezt bizonyítja a hatalmas tömeg, amelyben ismét jó volt izraelinek lenni vasárnap este.
Főkép: Jeruzsálemi tüntetés – Fotó: Shalev Shalom
Újságíró
