Az egyik kedvenc helyem Haifán a piac. Aki járt már délszaki vagy trópusi országban, valószínűleg egyetért velem abban, hogy ezek különleges helyek. Számunkra ismeretlen zöldségek és gyümölcsök, a jégen a frissen fogott tenger gyümölcsei. Káprázatos.
Bár nekem a Lehel tér is világszám volt.
A haifai piac zsúfolt, tele van színekkel, a szűk kis utcákon a gyümölcsök illata keveredik a halas bódé felől áradó szaggal. Áruszállító teherautók motorjának zaja verseng a tömeg hangjával. Halmokban állnak a fűszerek, gyümölcshegyek tornyosulnak, a hordónyi olívabogyókról nem is beszélve. Az összes érzékszervünk jóllakik, amint megérkezünk.
Mindent (is) lehet kapni a haifai piacon.
Kivéve a savanyú káposztát, bármilyen disznószármazékot és a töltenivaló paprikát.
Cserébe viszont létezik a savanyított citromszelet, ami kb. annyira hasznos, mint a porcukros csokoládé. Ki lehetett az ötletgazda, akinek nem volt elég savanyú a citrom?
Két okot tudok elképzelni, ami indokolná ennek a terméknek a létrejöttét és szükségességét. Az egyik szerint a kiötlőjének egyértelműen az volt a célja, hogy megkeserítse – megsavanyítsa – ismerősei életét, a másik indok önnön szuicid hajlama. Amit az válthatott ki, hogy a piaci kínálat alapján képtelenség Izraelben egy jó töltött káposztát főzni.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
