Egy zárt ülésen a Nemzeti Tábor párt tagjaival folytatott beszélgetés során Gadi Eizenkot volt miniszter kijelentette, hogy Levin és Szaár igazságügyi reformterve „nem olyan rossz dolog”, és hozzátette: „A vezérkari főnököt sem a szolgálati idő alapján választják ki.”
Gidi Weitz írása a Haaretzben
„A szenioritás rendszere nem tűnik számomra megfelelőnek. Nem okos, nem helyes, és nincs semmilyen alapja. Előre kell tekintenünk, és olyan rendszert kell kidolgoznunk, amelyben a Legfelsőbb Bíróság elnökét a legjobb bírók közül választjuk ki. A vezérkari főnököt sem a szolgálati idő alapján nevezik ki, ahogy a kormányban vagy nagyvállalatok vezetésében sem ez a döntő szempont” – mondta Gadi Eizenkot a Nemzeti Tábor frakcióülésén, ahol Jariv Levin és Gideon Szaár javaslatát vitatták meg a bíróválasztási bizottság összetételének megváltoztatásáról.
Sokan a liberális tábor egyik fő reménységének tekintették Eizenkotot, most azonban álláspontja egybeesett a kormányzati átalakítás legelszántabb támogatóiéval. Az igazságügyi reform kezdeményezője, Jariv Levin igazságügyi miniszter is a szenioritás elvének eltörlését szorgalmazza, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság legrégebben hivatalban lévő bírája automatikusan elnöki kinevezést kap. Az elmúlt hónapokban Levin intenzíven dolgozott azon, hogy megakadályozza Jichak Amit kinevezését a bíróság élére, holott ez az állam alapítása óta követett hagyomány.
A szenioritás elvének célja, hogy megakadályozza a bírák közötti versengést a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjáért, és elsősorban azt biztosítsa, hogy a politikusoknak ne legyen befolyása a kinevezésre, így ne sérüljön az igazságszolgáltatás függetlensége. Az elnök és a vezérkari főnök, a miniszter vagy egy magánvállalat vezetője közötti összehasonlítás nem helyénvaló: az elnök hatalma a bírák felett sokkal korlátozottabb, mint a többi említett szereplőé.
A Haaretz értesülése szerint Eizenkot azt is kijelentette, hogy Levin és Szaár javaslata, miszerint az Ügyvédi Kamara képviselőinek helyét a bizottságban a koalíció és az ellenzék delegáltjai vennék át, „nem olyan rossz dolog”. Ezzel kapcsolatban hozzátette: „Láthattuk, mi történt Efi Nave esetében, jobb, ha ők (a kamara képviselői) nincsenek a bizottságban.” Eizenkot szerint nem szabad elutasítani Levin által a Legfelsőbb Bíróságra jelölt bírójelölteket – Rafi Bitont és Aviad Bakshit –, akik a jogi reform egyik fő kidolgozói voltak.
Bitonról Eizenkot azt mondta: „Találkoztam vele, és komoly ember benyomását keltette bennem.” Bakshi, a Kohelet Fórum jogi osztályának vezetője, segített Levinnek a jogi reform törvényeinek kidolgozásában, korábban pedig a nemzetállami törvény egyik megfogalmazója volt. Nemrég a Haaretz feltárta, hogy Ofra telepesfaluban lévő otthona illegálisan, magántulajdonban lévő palesztin földre épült. Az általa vezetett jogi osztály támogatta azt a törvénytervezetet, amely lehetővé tenné az ilyen földek kisajátítását a telepesek számára.
Biton, aki szintén tanácsot adott Levinnek, már október 7. előtt is az igazságügyi miniszter egyik fő jelöltje volt a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjára. Korábban azt állította, hogy Benjamin Netanjahu elleni vádirat egy „torz elméleten” alapul, és azt szorgalmazta, hogy vonják felelősségre azokat, akik tartalékos katonák felhívásait szervezik a szolgálatból való kilépésre. Nemrégiben pedig arról írt, hogy Izrael „túl szigorúan” tartja be a nemzetközi hadijogot, és azt javasolta, hogy a miniszterelnök könnyebben elbocsáthassa a vezérkari főnököt, a Moszad vezetőjét és a Sabak vezetőjét.
Voltak, akik Levin és Szaár „kompromisszumában” az igazságügyi miniszter vereségének beismerését látták. A keserű valóság azonban az, hogy az igazságügyi reform az elmúlt két évben elsöprő sikert aratott, még akkor is, ha Levin által kezdeményezett törvények közül csak egyet fogadtak el – amelyet később a Legfelsőbb Bíróság megsemmisített.
A Legfelsőbb Bíróság ma történetének mélypontján van, és nemcsak azért, mert nincs teljes létszámú testülete, vagy mert Levin megtagadja az állandó elnök kinevezését. „Levin sok tekintetben már egy olyan dologért harcol, amelyet tulajdonképpen már megszerzett” – mondta egy vezető jogász a Haaretznek.
„Ma, miután három liberális bíró visszavonult, minden, amit a kormány előterjesztett – a méltányossági elv eltörlésétől kezdve Itamar Ben-Gvir hatáskörének bővítéséig a rendőrségi nyomozásokban – átment volna. A Legfelsőbb Bíróság Amit kinevezésének ügyében is kudarcot vallott. Ahelyett, hogy azonnal elrendelte volna Levinnek a bizottság összehívását, időt húzott, és lehetőséget adott Levinnek arra, hogy kijátssza őket. A bíróság súlyos helyzetben van, és egyre inkább csökken a kormányra gyakorolt befolyása.”
A héten a Legfelsőbb Bíróság egy gyáva, régi munkapárti (mapainiki) manőverrel zöld utat adott egy kétes hátterű jelölt kinevezésére, akit árnyék kísér, és akit egy bűncselekményekkel vádolt miniszterelnök jelölt a közszolgálat fő ellenőri posztjára. Gali Baharav-Miara főügyész olyan szakvéleményt terjesztett a bírák – Noam Sohlberg, Daphna Barak-Erez és David Mintz – elé, amely egyértelműen rámutatott Roi Kahlon teljes alkalmatlanságára az érzékeny állami szolgálati biztosi pozícióra.
A Haaretz tárta fel, hogy Kahlon meghamisította az önéletrajzát, hogy elnyerje az arab közösségekben zajló bűnözés elleni harc vezetői posztját, emiatt fegyelmi vizsgálat indult ellene. Mindez azonban láthatóan elkerülte a bírák figyelmét – azokét a bírákét, akiknek függetlenségéért hónapokon át milliók harcoltak, hogy megvédjék őket a hatalom befolyásától. A bíróság végül azt javasolta, hogy Kahlon „csupán” három hónapig tölthesse be a tisztséget.
A bírák látják, ahogy a katasztrófakormány semmibe veszi és sárba tiporja a törvényt. Látják, ahogy a miniszterek független jogi ellenőröket fenyegetnek elbocsátással, hogy behódoló kiszolgálókkal helyettesítsék őket. Látják az igazságügyi főtanácsadó elleni folyamatos fenyegetéseket. Látják a rendőrség ellenséges átvételét és a hadsereg, valamint a Sabak kisajátítására irányuló előkészületeket, hogy kormányhű milíciákká alakítsák őket. Látják, ahogy az igazságügyi miniszter aljas módon támadja bíró kollégájukat, a Legfelsőbb Bíróság következő elnökét (akinek kinevezését ma ismét botrányos döntéssel halasztották el).
Látják mindezt, mégis szélesre tárják kezüket, és hagyják, hogy a menet zavartalanul haladjon tovább. Amikor a bíróság ilyen elhibázott döntéseket hoz, és amikor az ellenzék ígéretes vezetője azt latolgatja, mi is a baj a bíróság politikai befolyásolásával, Levin elégedetten dörzsölheti a kezét. Az évek óta elvetett magjai mérgező gyümölcsöt hoztak.
Főkép: Gadi Eizenkot képviselő a Nemzeti Tábor frakcióülésén a múlt hónapban. „Át kell térni egy olyan rendszerre, amelyben a Legfelsőbb Bíróság elnökét a legjobb bírók közül választjuk ki” – mondta – Fotó: Naama Greenbaum
