Herzi Halevi, akit egy átmeneti kormány nevezett ki, a jogi reform árnyékában lépett hivatalba, amely megosztottságot teremtett a tartalékos katonák körében, akik azzal fenyegetőztek, hogy nem vonulnak be – miközben figyelmeztetéseit a politikai vezetés nem hallotta meg. Hivatali idejének első évében az izraeli hadsereg kudarcot vallott az október 7-i mészárlásban, ám Halevi vezetésével a hadsereg talpra állt, és „a Közel-Keletet megváltoztató eredményeket ért el”. Egy hozzá közel álló forrás a Ynet-nek: „A helyrehozatal fontos volt számára. A tűzszünet és túszalku lehetővé tette a távozását, de az időzítés összefügg az ellene irányuló delegitimizációval.”
Sapir Binjamin és Elisha Ben Kimon elemzése a Ynet-ben
Herzi Halevi, az izraeli hadsereg (Cahal) 23. vezérkari főnöke, aki kedden bejelentette, hogy márciusban távozik posztjáról, viharos időszakban lépett hivatalba. Egy átmeneti kormány nevezte ki, és munkáját a vezérkar és a politikai vezetés közötti feszültségek, valamint a társadalmat megrázó jogi reform árnyékában kezdte meg, amely súlyos megosztottságot idézett elő, különösen a tartalékos katonák körében, akik közül sokan azzal fenyegetőztek, hogy nem vonulnak be. Halevi hivatali idejének első évében a hadsereg súlyos kudarcot vallott a Hamasz október 7-i meglepetésszerű támadásával szemben, ám vezetésével a Cahal talpra állt, és több mint egy évnyi folyamatos háború után hét különböző fronton sikerült szétvernie a gázai övezetben működő terrorhadsereget, súlyos csapást mérnie a Hezbollahra Libanonban, valamint jelentősen meggyengítenie az iráni tengelyt.
Halevi egyik közeli ismerőse a Ynet-nek adott interjúban elmondta a lemondásáról: „Az érzések összetettek. Herzi már az első naptól vállalta a felelősséget az október 7-i kudarcért, és egyértelmű volt, hogy nem tölti ki a teljes hivatali idejét, de az időzítés bonyolult, és összefügg a vele szemben zajló delegitimizációval. Ettől függetlenül az időzítés számára is jelentőséggel bír. Először is, megvalósult a túszegyezmény, ami számára kiemelten fontos. Másodszor, megváltozott a biztonsági helyzet. A Gázában és Libanonban bevezetett tűzszünetek, valamint a lezárt frontok lehetővé teszik a legmegfelelőbb időpontban történő váltást.”
Nitzan Alon nyugalmazott vezérőrnagy, Halevi közeli barátja a Galei Cahal rádióállomásnak nyilatkozva így fogalmazott: „Hatalmas tisztelettel tekintek rá. Talán ő volt az, aki a legvilágosabban és legtisztábban beszélt személyes felelősségéről, hiszen ő volt az izraeli hadsereg parancsnoka október 7-én. Ugyanakkor
kevés olyan vezérkari főnök volt, aki ennyire professzionálisan és elhivatottan tudta volna kirángatni a hadsereget egy ilyen mély szakadékból.
Herzi belső ereje az igazságérzetéből és mély felelősségtudatából fakad. Ez nem csökkenti szakmai képességeit, széles látókörét, és az emberek iránti elkötelezettségét. Ritka az ilyen vezető, aki egyszerre kemény és érzékeny, aki törődik az elesettek családjaival, a sebesültekkel, az elraboltakkal. Mindez arra ösztönzi, hogy még jobban és még helyesebben végezze munkáját, hogy kitartson a nyomás alatt. Úgy gondolom, ezzel sokaknak mutatott utat, és számos parancsnok követte őt a háború legnehezebb óráiban is.”
Viharos kezdet, tiltakozások árnyékában
Halevit a 25. Kneszet választási időszaka alatt nevezte ki Beni Gantz akkori védelmi miniszter. A kormány jogi főtanácsadója, Gali Baharav-Miara engedélyezte a kinevezési folyamatot annak ellenére, hogy választási időszakban történt, miután a kormány jóváhagyta Meni Mazuz, a Legfelsőbb Bíróság volt bírájának kinevezését az állami vezetői kinevezéseket vizsgáló bizottság élére. Halevi kinevezését késleltette, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyhangú döntéssel érvénytelenítette Mazuz kinevezését, mivel az eredetileg nyolcéves időtartamra szólt, míg a bíróság szerint csupán ideiglenes kinevezésre lett volna jogosult a vezérkari főnök jóváhagyásához. Végül a bizottság élére Elyakim Rubinstein nyugalmazott legfelsőbb bíró került, és a kormány 2022. október 23-án hagyta jóvá Halevi kinevezését.
Herzi Halevi hivatali ideje a koalíció igazságügyi reformja elleni tiltakozások árnyékában kezdődött, amelyet Jariv Levin igazságügyi miniszter vezetett. A tiszti tanfolyam záróünnepségén, február 23-án Halevi beszédet mondott, amelyben kitért a „tartalékosok tiltakozására”, és arra kérte a katonai és tartalékos szolgálatot teljesítőket, hogy hagyják a nézeteltéréseket a hadseregen kívül, „és őrizzék meg az egységes Cahal-t”. Halevi akkor így fogalmazott: „A vita megrázza az izraeli társadalmat”, és hangsúlyozta: „A Cahal egyedülálló találkozási pont a hadsereg és a társadalom között, ezért a vita eléri a katonákat is. Ahogyan eddig is képesek voltunk kezelni ezt az egyediséget a Cahal létezésének évei alatt, úgy ma is képesek leszünk rá. Mi, a Cahal parancsnokai, kiállunk egy alapelv mellett – a Cahal feladata egyetlen nemzeti küldetés, nincs más: az ország védelme és polgárainak biztonságának megőrzése.”
Halevi továbbra is foglalkozni kényszerült az igazságügyi reformmal és az izraeli társadalomban, különösen a Cahal-on belül okozott feszültségekkel. 2023 márciusában Halevi és Joav Galant védelmi miniszter találkozott a tartalékos szolgálatot teljesítő parancsnokokkal, az igazságügyi reform elleni tiltakozásul bejelentett szolgálatmegtagadási felhívások árnyékában. Galant és a vezérkari főnök egyértelművé tették a parancsnokoknak, hogy a szolgálatmegtagadás elfogadhatatlan, ugyanakkor dicsérték a tartalékosokat. Halevi akkor így fogalmazott: „Mindannyian nagyra értékeljük a tartalékos katonákat. A Cahal nem működhet nélkülük, és egész egységek alapulnak a tartalékos rendszerre.” Ugyanakkor hangsúlyozta: „A szolgálatmegtagadás vörös vonal. Nem fogadhatjuk el a szolgálatmegtagadást, és még a szolgálatmegtagadás látszatát sem. A Cahal Izrael vészhelyzeti rendszere, mindannyian tudjuk, hogyan kell tekinteni egy vészhelyzeti rendszerre. Nem helyes ezt feszíteni és gyengíteni, mert amit ma meggyengítünk, azt később nem biztos, hogy vissza tudjuk erősíteni.”
Nagyjából egy héttel a találkozó után a vezérkari főnök a társadalmi megosztottság hadsereg harckészültségére gyakorolt hatására figyelmeztetett egy beszédében, amelyet a Magidó-kereszteződésnél történt súlyos terrortámadás kapcsán mondott el. Az akciót egy Hezbollah-terrorista követte el, aki sikeresen beszivárgott Izraelbe az északi határon keresztül. „Több fronton is kihívásokkal nézünk szembe, ami azt jelenti, hogy nagyon-nagyon felkészült reguláris és tartalékos hadseregre van szükségünk. Ez létfontosságú és rendkívül releváns” – mondta Halevi. Arra figyelmeztetett:
„Ellenségeink figyelnek és azt mondják – ‘Talán most lehetőség adódik a gyengeség kihasználására.’
Az ország figyel ránk, és azt mondja – ‘Rendben, viták mindig voltak és lesznek Izraelben, de nézzük, mi történik a Cahal-ban.’ És ami a legfontosabb, az ország fiatal nemzedéke figyel minket. Azok, akik negyven év múlva is itt fognak biztonságot teremteni. És ha negyven év múlva nem leszünk erősek és nem leszünk elrettentő erő, akkor mindannyiunknak, az ellenségeinknek, az országnak és a fiatal generációnak is problémája lesz.” Halevi végül így zárta beszédét: „Mindenkinek, beleértve az ellenségeinket, az országot és a fiatal generációt, egy nagyon egyszerű üzenetem van: itt vagyunk a sorokban, és hamarosan együtt leszünk az árkokban is, egy közös küldetésben, együtt dolgozva és együtt cselekedve.”
Március végén Herzi Halevi vezérkari főnök és Ronen Bar, a Sabak vezetője találkozott Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel, és ismét figyelmeztették a kialakult helyzet veszélyeire, sötét képet festve a helyzetről. Netanjahu ezekben a napokban a hadseregtől is éles üzeneteket kapott egy lehetséges összeomlásról, amelyeket Joav Galant védelmi miniszter is megerősített. A miniszterelnök találkozott Halevivel is, aki a szolgálatmegtagadás terjedésére figyelmeztetett. Halevi továbbra is hangsúlyozta az igazságügyi reform következményeit, és Galant első menesztésének árnyékában – amelyet később a kirobbant tiltakozások miatt visszavontak – így szólt az újonnan besorozott katonákhoz Tel Hashomerben: „Olyan biztonsági kihívásokkal teli időszakban vonultok be, amikor a katonai szolgálat még nagyobb jelentőséggel bír. A néphadsereg fogalma most új értelmet nyer, és mindannyiótoknak kettős küldetése van: egyrészt megvédeni az ország biztonságát, másrészt – ami nem kevésbé fontos – megőrizni a Cahal egységét és összetartását. Az erőnk abból fakad, hogy együtt vagyunk – csak így virágozhat tovább az országunk.”
A válság 2023 júliusában súlyosbodott, amikor a Cahal először ismerte el hivatalosan, hogy az igazságügyi reform hatására romlott a hadsereg műveleti felkészültsége – mindössze egy nappal az „ésszerűségi mérce” eltörlését követően. Halevi ismét megpróbált találkozni Netanjahuval a törvény elfogadása előtt, de kérését elutasították. Az intézkedés eltörlése után így fogalmazott: „Ez a nap a társadalmon belüli megosztottság csúcspontja volt. Ebben a viharos időszakban a Cahal nagy felelősséget visel: meg kell védenie Izraelt és polgárait. Válság és belső viták idején még inkább ki kell emelni a közös nevezőt és az összetartozást – az ország védelme a mi legmélyebb elkötelezettségünk.”
Ugyanebben a hónapban a Ynet és a Jediot Aharonot feltárta, hogy a katonai hírszerzés többször is közvetlen és személyes figyelmeztetést küldött Netanjahunak az igazságügyi reform új biztonsági kockázatairól. 2023 szeptemberében, egy hónappal az október 7-i tragédia előtt Halevi a Jom Kipur háború 50. évfordulójának megemlékezésén beszélt a Cahal műveleti felkészültségi válságáról, és kijelentette, hogy a háború tanulságai ma is aktuálisak: „Minden eddiginél felkészültebbnek kell lennünk egy többarcú katonai konfliktusra, amely közelharcokkal és nagy intenzitású ütközetekkel jár majd az ellenséggel, veszteségeket és áldozatokat követelve, és amelyben a hátország is frontvonallá válik.” Hangsúlyozta, hogy Izrael nem becsülheti alá ellenségeinek fenyegetéseit, legyen szó szavakról vagy tettekről: „Nem szabad túlbecsülnünk önmagunkat.” Bár a Cahal felkészültségi válsága nyilvánvaló volt, Halevi üzent Izrael ellenségeinek: „Lehet, hogy ellenségeink kísértést éreznek arra, hogy kihasználják a többarcú fenyegetés adta lehetőségeket, de jobban teszik, ha tudják: amikor Izraelt fenyegetés éri, képes minden erőforrását mozgósítani, félretenni belső vitáit – és támadásba lendülni.”
Az intelmek valóra váltak: „A megosztottság pusztító”
Szeptember végén Halevi ismét figyelmeztetett, mondván:
„A feltételezés, hogy az izraeli hadsereg védve van a pusztító megosztottság következményeitől, egy veszélyes elképzelés.”
Körülbelül két héttel később, egy hónappal azután, hogy felszólalt a Jom Kipur-i háború 50. évfordulójának megemlékezésén, a Hamasz 2023. október 7-én váratlanul megtámadta Izraelt, több mint ezer civilt és katonát meggyilkolva, valamint mintegy 250 embert elrabolva a Gázai övezetbe. A hadsereg működését éles bírálatok érték, és öt nappal a tragédia után Halevi nyilvánosan vállalta a felelősséget a Hamasz fegyveresei által elfoglalt határ menti települések védelmi kudarcáért, valamint a hadsereg és az izraeli lakosság közötti bizalom megrendüléséért. „Az izraeli hadsereg felelős az ország és polgárainak biztonságáért, és szombat reggel, a Gázai övezet környékén, ebben kudarcot vallottunk” – mondta akkor a gázai határnál.
Hozzátette: „Öt nappal egy gyilkos, brutális és váratlan támadás után vagyunk. A Hamasz fegyvereseinek mészárlása – ezeknek az emberi bestiáknak a tettei a gyermekeink, asszonyaink és embereink ellen – állatias, embertelen. Az izraeli hadsereg a kegyetlen terroristák ellen harcol, akik elképzelhetetlen bűntetteket követtek el. Ezt az aljas támadást Jahja Szinuar, a Gázai övezet vezetője rendelte el, így ő és az egész rendszer, amelyet irányít, halálra van ítélve. Támadni fogjuk őket, megsemmisítjük őket, szétzúzzuk a rendszerüket.”
A vezérkari főnök éles bírálatokat kapott az izraeli hadsereg kudarcai miatt a meglepetésszerű támadás napján, de később elismeréssel is illették, mivel néhány órán belül sikerült stabilizálnia a hadsereget, amely felkészült az északi határ védelmére egy esetleges Hezbollah-invázió ellen, megtisztította a nyugati Negev térségét a terroristáktól, majd azonnal megkezdte az ellentámadás tervezését és végrehajtását, amely során szétverte a Hamasz terrorszervezet katonai erejét. Október 26-án az izraeli hadsereg szárazföldi hadműveletet indított a Gázai övezetben. Halevi akkor kijelentette: „Három hét telt el a háború kezdete óta, és ennek a háborúnak szakaszai vannak. Ma egy új szakaszba lépünk. Erőink jelenleg szárazföldi műveleteket hajtanak végre a térségben, amelyeket pontos és heves tűz támogat.” Halevi hangsúlyozta, hogy ezek a műveletek „a háború minden célját szolgálják: a Hamasz felszámolását, a határok biztonságát és a túszok hazahozatalára irányuló legfőbb erőfeszítéseket”. Kiemelte: „A háború céljai megkövetelik a szárazföldi hadműveletet. Nincsenek eredmények kockázatok nélkül, és ahogy tudjuk, nincs győzelem áldozatok nélkül.
Az ellenség felfedéséhez és megsemmisítéséhez nincs más út, mint erővel behatolni a területére.”
Áprilisban, fél évvel az október 7-i mészárlás és öt hónappal az első túszmegállapodás után Halevi beszédet mondott a 98. hadosztály kivonulásának alkalmából Hán Júniszból, és hangsúlyozta, hogy „a háború Gázában folytatódik – és még messze vagyunk attól, hogy véget érjen.” Halevi akkor kijelentette, hogy a háború egyik fő célja – a túszok hazahozatala – „sürgős és kiemelten fontos, és ennek az időszámítása eltér a többi cél időkeretétől.” Üzenetet küldött a politikai vezetésnek is, mondván, hogy a hadsereg elég erős ahhoz, hogy Izrael komoly árat fizessen polgárai kiszabadításáért. Amikor megkérdezték Benjámin Netanjahu miniszterelnök kijelentéséről, miszerint „csak egy lépésre vagyunk a győzelemtől”, így válaszolt: „A harc még nem ért véget, az eredményeinket teljesítményük szerint mérjük, nem a naptári napok alapján. Még sok eredményt fogunk elérni a győzelemig vezető úton.”
Körülbelül egy évvel a mészárlás után, szeptemberben az izraeli védelmi rendszer az északi frontra összpontosított. A Hezbollah által működtetett pager- és rádiórobbanások, amelyek több száz terrorista megöléséhez vezettek és Izraelnek tulajdonították őket, fokozták a feszültséget. Az izraeli légierő szeptember 27-én meggyilkolta a Hezbollah főtitkárát, Haszan Naszrallát Bejrút Dahieh negyedében. Egy nappal később, halálának hivatalos bejelentése után, a vezérkari főnök, Herzi Halevi kijelentette:
„Ez nem az eszköztárunk vége.
Az üzenet mindenki számára, aki Izrael polgárait fenyegeti, egyszerű – el tudjuk érni őket. Északon, délen és még távolabbi helyeken is.
Hosszú időn át készültünk, rengeteg kapacitásunk van Libanonra vonatkozóan – és elkezdtük megvalósítani. Ezt a támadást is hosszú ideig készítettük elő, a megfelelő időben, precízen hajtottuk végre. Maximális készültségben vagyunk, az összes erő bevonásával, beleértve az együttműködést más szervezetekkel. Nagyon jó felkészültségben vagyunk.”
2024 októberében, valamivel több mint egy évvel a háború kezdete után az izraeli hadsereg bejelentette, hogy a Hamasz vezetőjét, Jahja Szinuart megölték Gázában egy váratlan összecsapás során egy izraeli katonai egységgel. Halevi a helyszínre érkezett, ahol Szinuar likvidálása történt, és kijelentette: „Ami itt különösen jelentős, az a déli parancsnokság és a gázai hadosztály kitartása a térség megtartásában. A háború során sok különleges hadműveletet hajtottunk végre, de itt előre nem tudtunk semmit.”
A háború alatt Halevi parancsnoksága alatt támadásokat hajtottak végre Iránban és távoli Jemenben is, válaszul az Iszlám Köztársaság és jemeni szövetségese, a hutik ismételt támadásaira. Az „Engesztelő Napok” hadművelet részeként végrehajtott iráni csapás után Halevi kijelentette: „Stratégiai infrastruktúrákat semmisítettünk meg – és csak egy részét használtuk fel képességeinknek.” Ezzel párhuzamosan Jemenben öt különböző támadást hajtottak végre a hutik terrorcélpontjai ellen. A második jemeni csapás idején, tavaly szeptemberben Halevi helyzetértékelést tartott, amelyben kijelentette: „Messzire el tudunk jutni, még távolabb is, és precíz csapásokat tudunk mérni.”
Minisztercserék, koalíciós nyomás és lemondás
Kevesebb mint egy hónappal Szinuar likvidálása után Netanjahu másodszor is menesztette Joav Galant védelmi minisztert, helyére Israel Katz került. November végére már feszültség alakult ki Halevi és az új védelmi miniszter között, amikor Katz elutasította két vezérkari főnöki kinevezési javaslatát, mondván, hogy előbb meg kell vizsgálniuk az érintettek kapcsolatát az október 7-i eseményekkel és a háború alatti teljesítményüket. Halevi éles kritikával illette Katz döntését, és egy, a hadsereg parancsnokainak címzett körlevélben – miután a médiából értesült az egyedülálló döntésről – így fogalmazott: „A tisztek kinevezése nem kiváltság, hanem parancsnoki és operatív kötelesség.”
A koalíció látszólagos szándéka árnyékában, hogy a hadseregre hárítsa az október 7-i katasztrófa teljes felelősségét, 2024 decemberében Israel Katz elkezdte kikövezni Herzi Halevi vezérkari főnök távozásának útját. Katz bejelentette, hogy „utasította” Halevit az október 7-i események kivizsgálásának befejezésére 2025 január végéig. „Add át nekem az összes már elkészült vizsgálati jelentést” – mondta. Később Katz befagyasztotta a hadsereg tábornoki kinevezéseit is „a vizsgálatok befejezéséig”, és nyílt összetűzésbe került Halevivel, amikor utasította, hogy „teljes mértékben működjön együtt az állami számvevőszékkel”, amely korábban azt állította, hogy nem kapott megfelelő együttműködést a hadsereg részéről.
Végül tegnap Halevi bejelentette Katznak, hogy 2025. március 6-án távozik posztjáról, „az október 7-i kudarcért való felelősségvállalás és abban az időpontban, amikor a hadsereg jelentős eredményeket ért el, valamint a túszszabadítási megállapodás végrehajtása zajlik.” A vezérkari főnök hozzátette: „A hátralévő időben befejezem a vizsgálatokat, megerősítem a hadsereg felkészültségét a biztonsági kihívásokra, és alaposan, átfogó módon adom át a parancsnokságot az utódomnak. Erről hivatalos levelet küldtem a védelmi miniszternek és a miniszterelnöknek.” Röviddel Halevi bejelentése után a déli parancsnokság vezetője, Jaron Finkelman is bejelentette, hogy távozni kíván a hadseregből.
Tegnap este a hadsereg közzétette Halevi nyilatkozatát, amelyben ismét vállalta a felelősséget az október 7-i kudarcért, kijelentve, hogy örökké viselni fogja annak súlyos következményeit. Ugyanakkor felszólított egy „külső vizsgálóbizottság” létrehozására, bár nem említette kifejezetten az „állami vizsgálóbizottság” kifejezést. Halevi ismételten kijelentette, hogy felelős a kudarcért, de ugyanakkor a hadsereg sikereiért is:
„Felelős vagyok a hadsereg kudarcáért, és felelős vagyok az elért eredményekért is.
Bárcsak ne lett volna szükség ezekre az eredményekre, és nincs olyan eredmény, amely visszafordíthatná azt a fájdalmat, gyászt és veszteséget, amelyet a háború kezdete óta elszenvedtünk. A hadsereg egy olyan szervezet, amelynek célja a válságok megelőzése, és amelynek képessége van kezelni a súlyos és váratlan helyzeteket. Kudarcot vallottunk a megelőzésben és a védekezésben, de a hadsereg parancsnokai és bátor civilek hősiesen cselekedtek a károk megfékezése és az ellenség visszaszorítása érdekében.”
Halevi egyúttal visszautasította azokat az összeesküvés-elméleteket, amelyek szerint egyesek segítették a Hamaszt az október 7-i támadás során. „Biztosan kijelenthetem – senki nem titkolt el információt, senki nem tudott előre a történtekről, és senki nem segítette az ellenséget abban, hogy végrehajtsa brutalitását. Az ilyen állítások sértik azokat a hűséges katonákat, akik életüket a haza védelmének szentelik, és mélyen megértik felelősségüket a történtek tükrében.” Végezetül Halevi hangsúlyozta, hogy a hadsereg vizsgálata kizárólag a saját működésére összpontosít, és nem képes átfogóan elemezni az eseményeket befolyásoló összes tényezőt: „A hadsereg vizsgálatai kizárólag a hadseregre vonatkoznak, és nem fedik le az összes környező tényezőt és okot. Egy állami vizsgálóbizottság vagy bármely más külső testület teljes átláthatóságot fog kapni a hadsereg részéről.”
Egy, a helyzetet jól ismerő forrás nyilatkozott a Ynet-nek: „Nem kétséges, hogy az utóbbi események, valamint a katonai és a politikai vezetés, illetve a védelmi miniszter közötti feszültség, amely a médiában is megjelent, keserűséget hagyott maga után.
Rajta van az ország történetének legnagyobb kudarca, ugyanakkor Izrael legnagyobb próbatételének való megfelelés is.
Sikerült felemelkednie ebből a hatalmas kudarcból, és mélyreható változást hozott az egész Közel-Keleten. Itt hatalmas számú front és esemény zajlott egy időben. Úgy gondolom, hogy Izraelnek köszönetet kell mondania neki – nagyon nehéz helyzetben kezdtünk, de nem törtünk meg. Jó, hogy Herzi a megfelelő helyen volt, és megmutatta rendkívüli kitartását.
„A legegyszerűbb lett volna azt mondani, hogy ‘lemondok’, de végül ő és a Sabak vezetője maradtak, mert felelősséget éreztek, és nekik vannak a legmélyebb sebei október 7-e után. Herzi személyisége erőt sugároz, képes volt megrázkódtatás után is talpra állni, és végig megőrizte az államhoz méltó magatartását, függetlenül attól, hogy milyen politikai és társadalmi irányból érkeztek a támadások. Számára a legfontosabb az izraeli hadsereg és az ország védelme volt, és fontosnak tartotta a helyzet helyrehozatalát. Ami a vizsgálatokat illeti, meg kell érteni, hogy ezek sok időt vesznek igénybe. A hadsereg intenzíven foglalkozik velük, miközben közben még mindig háborút vív. A vizsgálatok nagyon mélyrehatóak. Egy ilyen összetett esemény vizsgálata időigényes, különösen háborús körülmények között. Ez része Herzi értékrendjének, ez az, aki ő valójában.”
Főkép: Netanjahu és Herzi Halevi vezérkari főnök
