Moriel és Yan Cooperman Franciaországból alijáztak, és úgy érkeztek Haifába, hogy nem ismerték a várost – de szerintük „ez a legszebb város az országban, az erkélyről keselyűket látunk, karácsonykor pedig külföldi hangulat uralkodik”.
Hogyan kerültek Haifába?
„Lyonban laktunk, Franciaországban, és 1997-ben láttunk egy hirdetést, hogy az Intel mérnököket keres a haifai fejlesztési központjába. Addig úgy gondoltuk, hogy egyszer majd alijázunk, de akkoriban ez még nem szerepelt a terveink között. A férjem, Yan – aki akkor számítástechnikai mérnökként dolgozott – mégis elment az Intel párizsi állásinterjúira. Több interjú után munkaszerződést ajánlottak neki Haifában, és azt mondták: egy hetünk van dönteni.
Három éjszakán át nem aludtunk, görcsbe rándult a gyomrunk, de végül gondolkodás nélkül belevágtunk, és elkezdtünk lakást keresni. 1997-ben érkeztünk Haifába egy kétéves kislánnyal, anélkül, hogy igazán ismertük volna a várost. A kezdetekben rokonok segítettek, és béreltünk egy lakást Ramat Almogiban. Ügyvédként mindent elölről kellett kezdenem, és rendesen meg kellett tanulnom héberül.”
„Mostani házunkba a Denia negyedben 2022-ben költöztünk be. A telket 2016-ban vettük meg, három évbe telt, mire megkaptuk az építési engedélyt, és két évig tartott az építkezés. Modern házat szerettünk volna, tágas nappalival, mert szeretünk vendégeket fogadni – van egy étkezőasztalunk, amit 22 főre lehet kibővíteni, és egy nagy kertünk. Yan mindenképp akart egy úszómedencét, mert gyerekként Lyonban a szüleinek is volt. Csodás kilátás nyílik innen a Karmel-hegyre, és néha keselyűcsapatokat is látunk az égen.”
Mik a fő különbségek Izrael és Franciaország között?
„Mindenben más. Itt az emberek sokkal melegebbek, segítőkészek, míg Franciaországban közömbösebbek. Ott kevésbé érdekelte az embereket, mi történik körülöttük. Számomra ajándék, hogy Izraelben élhetek, nagyon erősen kötődöm a cionizmushoz. Franciaországban folyton harcoltam az antiszemiták és Izrael-ellenesek ellen, itt ebből a szempontból nagyon megnyugodtam.
Október 7. után megkérdeztem a lányaimat, haragszanak-e, hogy alijáztunk – és azt mondták, épp ellenkezőleg, hálásak, hogy megtettük, és itt élhetnek. Nagyon megható volt. Voltak nehéz napok, de ez melengette a szívemet. Csak azt kívánom, bárcsak nagyobb egység és tolerancia lenne az izraeli társadalom különböző részei között.”
Mik az előnyei és hátrányai annak, hogy itt élnek?
„Nagyon szeretjük Haifát, szerintünk ez a legszebb város Izraelben. Van tenger, fantasztikus sétány, gyönyörű kilátás, és itt a Kármelen tiszta a levegő, nincs szmog, és kevésbé is meleg. Ez egy együttélésre épülő város, jó érzés sétálni vagy enni Wadi Nisnasban, ahol karácsonykor külföldi hangulat van.
Ez a komoly emberek városa. Próbáljuk tartani a kapcsolatot a francia közösséggel – sok francia ajkú orvos és high-tech szakember él itt. A háború alatt tényleg nehéz időszak volt, sok rendezvény elmaradt, de a vaddisznók és az általuk okozott károk tekintetében a helyzet sokat javult, mióta Jona Jahav visszatért a polgármesteri székbe.”
Látják magukat Haifában élni a jövőben is?
„Volt egy időszak, amikor fontolóra vettük, hogy a központba költözünk – Yan magas beosztásban dolgozik, ami sok utazással jár (a fotózás idején is Európában volt üzleti úton), de végül nem akartunk elmenni. Jól érezzük magunkat itt, szeretjük a várost. Viszont ha mindhárom lányunk – akik közül kettő idén férjhez megy – végül a központban él majd, akkor lehet, hogy újra elgondolkodunk rajta, hogy közelebb legyünk a családhoz.”
Főkép: Moriel és Yan Cooperman otthona a haifai Dénia negyedben – Fotó: Rami Shlush
