Ronen Bar nyilatkozatának egyértelmű üzenete: Netanjahunak távoznia kell hivatalából

Az izraeli belbiztonsági szolgálat (Sabak) vezetője egy formálódó diktátor portréját rajzolta fel, és világossá tette, hogy a miniszterelnököt immár semmi sem tartja vissza. Miután Bar rést ütött a falon, Baharav-Miara fő jogtanácsosnak és a Legfelsőbb Bíróságnak le kell rombolniuk azt – írja Gidi Weitz a Haaretzben megjelent írásában.

A Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott nyilatkozatában Ronen Bar egy formálódó zsarnok portréját rajzolja meg. A végkövetkeztetése letaglózó: minden egyes nap, amelyen Benjamin Netanjahu még miniszterelnök, közvetlen és valós veszélyt jelent Izrael államrendjére. Ha az amúgy is gyenge lábakon álló izraeli demokrácia életben akar maradni, azonnal ki kell őt mozdítani hivatalából.

A beadvány lépésről lépésre mutatja be, hogyan használja a végrehajtó hatalom feje a neki adott közbizalmat arra, hogy aláássa az ellene folyó büntetőeljárást – miközben könyörtelenül eltipor minden olyan intézményt, amely nem hajlandó behódolni az akaratának. A legkirívóbb példa erre az a példátlan nyomásgyakorlás, amit Barra gyakoroltak, hogy adjon a miniszterelnöknek egy kibúvót a tanúskodás alól a „háromezres ügyben”. A nyomásgyakorlás tetőpontján a Sabak vezetőjéhez egy olyan „szakvéleményt” juttattak el, amelyet maga a miniszterelnök – vagy valamelyik embere – állított össze, és amelyben drákói, abszurd irányelveket fogalmaztak meg azért, hogy mentesítsék Netanjahut a számára kényelmetlen kötelezettség alól.

A Haaretz értesülése szerint Netanjahu többek között azt kérte, hogy tiltsák meg az újságíróknak és civileknek, hogy jelentést tegyenek a tartózkodási helyéről. A Sabak vezetőjének, Ronen Barnak alá kellett volna írnia egy dokumentumot, mintha az tőle származna – amit ő határozottan megtagadott. Már ez az egyetlen jelenet is elegendő ok lenne Netanjahu eltávolítására a miniszterelnöki hivatalból, sőt büntetőeljárás megindítására hivatali visszaélés, csalással szerzett előny és igazságszolgáltatás akadályozása gyanújával. Nehéz lenne ennél súlyosabb hatalommal való visszaélést elképzelni Izrael történetében.

Bar arról is beszámolt, hogy Netanjahu arra kérte a katonai titkárt és a jegyzőnőt, hogy hagyják őt egyedül a Sabak vezetőjével, hogy a beszélgetésük további részének ne legyen nyoma a jegyzőkönyvben. Ezután Netanjahu vad követelésekkel árasztotta el Bart – például azt akarta, hogy a Sabak legkeményebb eszközeit vesse be azokkal a tüntetőkkel szemben, akik zavarták őt és családját. Ez súlyos megsértése egy alapvető alkotmányos jognak.

Az a gyakorlat, miszerint minden szót, amit a miniszterelnök és a biztonsági szolgálat vezetője váltanak, rögzíteni kell, éppen azért született, hogy megakadályozza: a hatalom személyes rendőrségként használja a Sabakot – tanulva a sötét múltból, mint például a 300-as busz ügyből. A dokumentálás elutasítása azt mutatja, hogy Netanjahu maga is tudatában volt tettei súlyos aggályosságának – ahogy azzal is tisztában volt, mikor a „levelek” és „rózsaszínek” kódneveket használta Arnon Milchennel folytatott beszélgetéseiben. Csakhogy ezúttal nem szivarokról és pezsgőről volt szó – hanem Izrael államszerkezetéről.

A nyilatkozat további részében Bar újabb bombát robbant: elmondása szerint a kormányzati puccs kezdeti szakaszában Netanjahu világossá tette számára, hogy egy esetleges alkotmányos válság esetén neki kell engedelmeskednie – nem pedig a Legfelsőbb Bíróságnak. Ennél egyértelműbb bizonyíték nem is kellene Netanjahu fékezhetetlenségére és arra az irányra, amerre haladni akar.

Izrael fő jogtanácsosa és a Legfelsőbb Bíróság eddig úgy kerülte a Netanjahu felfüggesztésének kérdését, mint a tüzet. Érthető az aggodalmuk amiatt, hogy beavatkozzanak a választói akaratba. De mit tehet egy ország, ha maga a vezetője jelenti a legközvetlenebb veszélyt a létezésére? Vajon az állam védelmére hivatott intézményeknak csak nézniük kell, ahogy lerombolja a rendszert – vagy épp ellenkezőleg, kötelességük megálljt parancsolni neki? Nem világos még számukra, hogy Netanjahu a túlélése érdekében kész lenne porig zúzni minden egyensúlyt és féket, és vele együtt az egész társadalmi rendet is?

„A probléma az volt, hogyan lehet megvédeni az államot azoktól, akik képviselik, akik uralkodnak felette” – írta a szicíliai író, Leonardo Sciascia Az összefüggés című regényében. „Az államot fogságban tartották, és fel kellett szabadítani, de a hős maga is fogoly volt. Amit tehetett, az csupán annyi volt, hogy megpróbált rést ütni a falon.”

Ronen Bar sokat vívódott, mielőtt cselekedett. „Azzal, hogy ezzel foglalkozom, súlyos következményekkel kell számolnom – mind a Sabak, mind saját magam számára” – írja nyilatkozatában. Most, hogy sikerült rést ütnie a falon, Gali Baharav-Miara fő jogtanácsosnak és a Legfelsőbb Bíróság bíráinak már nincs más választásuk – le kell dönteniük azt.

Gideon (Gidi) Weitz (1975) Sokolov-díjas izraeli újságíró. Újságírói munkássága során különösen a közéleti korrupció feltárására irányuló oknyomozó cikkeivel tűnt ki, amelyekért megkapta a Kormányzás Minőségének Lovagja kitüntetést.

Főkép: Netanjahu és Bar peszachi koccintáson, 2023-ban – Fotó: Kobi Gideon / GPO