Avi Issacharoff, Izrael egyik legelismertebb újságírója (és a Fauda-sorozat egyik szülőatyja) a Ynet-en megjelent publicisztikájában nem finomkodik: szerinte amit Izrael most megél Gáza kapcsán, az nem kevesebb, mint kolosszális diplomáciai kudarc. Egy olyan politikai zsákutca, amelynek az árát nemcsak a hadsereg és a kormány fizeti meg – hanem minden izraeli.
Mint írja, az október 7-i terrortámadás után sok szó esett a hírszerzési, katonai és politikai kudarcokról. Ám Issacharoff szerint az azóta eltelt hónapokban, különösen az elmúlt hetekben tapasztalt politikai bénultság, vagyis Izrael képtelensége arra, hogy a katonai sikereket valódi, tartós, politikai eredménnyé váltsa, még azon a szörnyű napon is túltesz.
A hadsereg, a Sabak, a hírszerzés és a politikai vezetés akkor mind meglepődtek a Hamasz brutális támadásán. De a mostani eset – hogyan lehet a győzelmet politikai eredménnyé alakítani – előre látható volt, mindenki figyelmeztetett. Az egykori védelmi miniszter Joav Galant, az egykori vezérkari főnök Herzi Halevi és az egykori Sabak-főnök Ronen Bar is nyíltan jelezték a miniszterelnöknek: ha nincs terv a „háború utánra”, a katonai győzelem értelmetlenné válik.
A médiában is újra és újra elhangzott, hogy új politikai valóságot kell teremteni Gázában. Ennek előfeltétele egy olyan rendezés, amely – tetszik vagy sem – számol a Palesztin Hatóság szerepével. Csakhogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök következetesen akadályozta az ilyen típusú megállapodásokat – nem elsősorban biztonsági megfontolásokból, hanem politikai túlélésének védelmében.
Issacharoff szerint Netanjahu leginkább attól tartott, hogy a háború befejezése tűzszünetet, vizsgálóbizottságot és új választásokat hozna – amelyekbe a koalíciós partnerei (Ben-Gvir és Smotrich) nem biztos, hogy belemennének. Ezért inkább fenntartja a háborús helyzetet.
Izrael így egy képtelen helyzettel találja szemben magát: borzalmas biztonsági helyzet Gázában, ahol szinte naponta sebesülnek és halnak meg katonák, a túszok nem szabadulnak ki, éhínség tombol, és a világ – az Egyesült Államokat is beleértve – Izraelt a legsötétebb rezsimekkel említi egy lapon, Iránnal, Aszad Szíriájával és másokkal. Az izraeliek már nem érezhetik magukat biztonságban a világban, és szinte mindenhol célpontokká váltak. Franciaország elismeri a palesztin államot, és valószínűleg hamarosan több EU-tagállam is követi.
A Gázai övezet területének majdnem háromnegyede romokban, százezrek keresnek élelmet és lakóhelyet, miközben a Hamasz nem omlik össze, nem hajlandó megadni magát. A hadsereg és vezetője már rég tudják, hogy a Cahalnak nincs ott keresnivalója, de a politikai vezetés – Netanjahu és Katz irányításával – a háború folytatására kötelezi őket. Ismételten üres jelszavakat dobálnak: hol a „teljes győzelem” (ez mostanra kiment a divatból), hol „megnyílnak a pokol kapui”, mintha a Gázai övezet lakói még hinnének abban, hogy létezik Paradicsom.
Az izraeli katonák meghalnak és megsebesülnek – érthetetlen, hogy miért. Közben a Hamasz egyre több legitimációt szerez a gázai éhínségről készült képek révén. Számukra minden nap, ami eltelik, és amivel nő a lakosság szenvedése, jó nap. A terrorszervezet tudja: a humanitárius válság végül térdre kényszeríti Izraelt, hogy további segélyeket engedjen be – anélkül, hogy egyetlen túszt is szabadon engednének.
Izrael, amely az amerikai–izraeli közös élelmiszerosztási testület létrehozásával próbált nyomást gyakorolni a Hamaszra, maga ásta meg azt a vermet, amelybe beleesett – végül kénytelen volt hatalmas mennyiségű segélyt beengedni, anélkül, hogy irányítása lett volna felette, vagy cserébe túszokat kapott volna vissza.
Issacharoff szerint ez már nem csak ügyetlenség, nem „chelmi bolondság” – ez rendszerszintű, kolosszális kudarc. Október 7-én kezdődött, és azóta is folyamatos. Ráadásul már a katonákhoz is leszivárog: a Nahal egység azon tagjai, akik megtagadták, hogy visszatérjenek Gázába, nem az utolsók lesznek. Ők is átlátják: nem azért küldik őket a frontra, hogy megváltoztassák a valóságot, nem a Hamasz leváltása a cél – hanem Netanjahu és a Likud hatalmának fenntartása. És semmi más.
Szemlézte és szerkesztette: Frankpeti
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
