Avraham Zarviv, az izraeli hadsereg tartalékos buldózerese, aki azzal dicsekedett, hogy hetente ötven épületet rombol le a Gázai övezetben, olyan ciszjordániai házban él, amely ellen 25 éve bontási határozat van érvényben. A hatóságok azonban mindeddig nem hajtották végre az ítéletet – írja a Local Call.
Zarviv 53 éves rabbi, Tel-Avivban rabbinikus bíróként dolgozik, és a Beit El nevű telepes közösség előkatonai felkészítő programját vezeti Ramallah közelében. A 2023 októberében kezdődött háború kitörése óta több száz napot töltött tartalékos szolgálatban Gázában, főként páncélozott D9-es buldózerrel dolgozva.
Hírnevét 2024 végén szerezte, amikor a közösségi médiában megosztott videókat a “Dzsebalija lerombolása” címmel. Azóta számos más felvételen látható, amint épületeket pusztít el vagy az izraeli zsidó telepesek gázai visszatelepítését sürgeti.
Illegális otthon – izraeli szemmel is
A vallásos Arutz Sheva lapnak adott interjúban Zarviv elmondta, hogy Beit El telep B negyedében él. Noha Izrael belső jogrendje szerint Beit El egyes részei “legális” telepeknek számítanak (a nemzetközi jog szerint azonban minden telep illegális), a Kerem Navot nevű izraeli civil szervezet szerint Zarviv háza izraeli törvények szerint is jogsértő módon épült.
A ház – amelyet tábla jelöl a család nevével – 2000 óta bontási határozat alatt áll. Beit El északnyugati szélén fekszik, a Jalazone menekülttábor szomszédságában. A polgári igazgatás (az izraeli katonai megszállás bürokratikus szerve) nyilvántartása szerint az R-96/00 számú határozat egy „lakóház és udvar” lebontására szól. Zarviv 2000. augusztus 13-án jelzáloggal vásárolta meg a telket – egy nappal azelőtt, hogy a hatóság leállíttatta az építkezést. Egy hónappal később kiadták a végleges bontási parancsot, amelyet azóta sem hajtottak végre.
Dror Etkes, a Kerem Navot vezetője elmondta a +972 és a Local Call (Helyi Hívás – שיחה מקומית) lapoknak, hogy Beit El a palesztin Dura Al-Qara falu magánföldjén épült, amelyet 1970-ben katonai rendelettel koboztak el. Bár az izraeli legfelsőbb bíróság a híres 1979-es Elon Moreh-ítéletben kimondta, hogy magántulajdonú földet nem lehet telepes célra lefoglalni, a már meglévő telepek megmaradhattak.
Bár korábban történtek bontások Beit El egyes negyedeiben – az Ulpana negyedben 2012-ben, a Batei Dreinhoff épületeinél 2014-ben –, az utóbbi években ez a gyakorlat abbamaradt. Etkes szerint a település azóta is terjeszkedik az 1970-ben lefoglalt határokon túl, gyakran bármiféle építési engedély nélkül.
„Száznál is több épület épült a lefoglalt területen kívül” – mondta. „Beit El északi része jórészt palesztin magánföldre épült. Zarviv háza is ebbe a rendezetlen, szabályozatlan zónába esik.”
Rombolni engedéllyel és anélkül
Az Arutz Shevának adott interjúban Zarviv azt is elmondta, hogy a buldózerek gázai bevetése akkor gyorsult fel, amikor a Givati-dandár parancsnoka elengedhetetlen hadműveleti eszközként kezdte kezelni a nehézgépeket.
„Akik az operátor mellett ültek, menet közben megtanulták, hogyan kell kezelni a gépeket, majd maguk is elkezdték vezetni azokat. Így növeltük a gépkezelők számát – engedély nélkül, minden nélkül. Én például tíz hónapig vezettem a D9-es buldózert bármiféle jogosítvány vagy engedély nélkül. A háborúban más szabályok érvényesek” – mondta.
Zarviv szerint a gázai épületrombolás nem központi katonai parancsra történt, hanem a terepen szolgáló katonák és parancsnokok kezdeményezése volt. „Az izraeli hadsereg százmilliókat költ Gáza lerombolására. Csak az én gépem napi üzemanyagköltsége 5000 sékel (1500 dollár), ebben még nincs benne az olaj, a javítás, az étel, az operátor. Összesen nagyjából napi 20 000 sékelt (6000 dollárt) jelent.”
Bár mára már több tucat ilyen gépet vet be a hadsereg, a módszer hivatalos stratégiává még nem vált. „A Givati-dandárból indult ki egy elszánt csoport, amely kifejlesztette ezt a doktrínát. A D9-es nemcsak utat tisztít vagy segédkezik – maga is harci eszköz. Ahelyett, hogy katonák mennének be egy házba, kívülről leromboljuk azt.”
Zarviv szerint ez a megközelítés mára az izraeli hadsereg harcmodorának szerves részévé vált. 2025. július 16-án Yinon Magal jobboldali újságíró egy fotót tett közzé, amelyen Zarviv a vezérkari főnökkel pózol egy gázai romhalmaz közepén – ami hallgatólagos katonai támogatást is jelenthet.
#ינוניוז
— ינון מגל (@YinonMagal) July 16, 2025
הרמטכל אייל זמיר ביקר את חטיבת גבעתי בבית חנון.
זמיר לרב זרביב: "בכוונה שלחנו את גבעתי לבית חנון שהיא המשימה הכי חשובה כרגע, תמשיכו בכל הכוח להשמיד תשתיות טרור"
(בעברית: תמשיכו לזרבב) pic.twitter.com/htfG3mbIvb
“Nincs többé Rafah” – a háború új nyelve
Zarviv rendszeresen dicsekszik az eredményeivel. Az Arutz Shevának azt mondta: „Rafah ma már meg van tisztítva – nincs többé Rafah. Az északi övezet nagy része romokban hever. Most Khan Junisszal foglalkozunk – az is el fog pusztulni.”
Amikor Benjamin Netanjahu miniszterelnök azt mondta, hogy Gáza újratelepítése „nem reális”, Zarviv a videóihoz hozzáadta a „Végső győzelemig”, majd a „Telepesedésig” szlogeneket. „Ha elhitetjük magunkkal, hogy Gázában lehetnek telepek, akkor lesznek is. A miénk – Isten adta nekünk. Ugyanolyan része Izrael földjének, mint bármely más része.”
Zarviv nézetei összhangban állnak a +972 és a Local Call lapok korábbi vizsgálatával, amely szerint a lakóépületek, közintézmények és mezőgazdasági területek rendszerszintű rombolása nem csupán eszköze, hanem célja is az izraeli hadsereg gázai hadműveleteinek.
Szemlézte és szerkesztette: Frankpeti
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
Szívesen a cikk ötletért ( vagy csak a véletlen műve lenne, hogy röviddel azután hogy belinkeltem, fordításban leközlik annak a Szichá Mekomit-nak az írását amelyet eddig itt hanyagoltak – túl szmoláncsik – citálni… ) … Semmi probléma… csak úgy írom…