Netanjahu és a korlátlan hatalom

Nava Rozolyo jogász-közgazdász és politikai megmondóember az interneten értékelte az izraeli miniszterelnök legutóbbi gazdaságpolitikai terveit:

Netanjahu jelenlegi politikai tervei lényegében korlátlan hatalom megszerzésére irányulnak, amelynek során szisztematikusan lebontaná azokat az intézményi gátakat, amelyek eddig korlátozták a végrehajtó hatalom túlhatalmát. Michael Shemesh, a Kan 11 riportere arról számolt be, hogy a miniszterelnök egy „izraeli Elon Muskot” kíván kinevezni azzal a megbízatással, hogy „felszámolja a szabályozást”, amely szerinte hátráltatja a kormány és a gazdaság hatékony működését. Ez a kijelentés nemcsak gazdaságpolitikai irányváltást jelez, hanem a hatalmi egyensúly szándékos felborítását is.

Netanjahu három fő akadályt nevezett meg a kormányzati és gazdasági céljai útjában:

1. A jogi tanácsadás, amely feladata a törvényesség biztosítása;
2. A Pénzügyminisztérium költségvetési főosztálya, amely ellenőrzi a közpénzek felhasználását;
3. A tervezési hatóságok és az Izraeli Földhivatal (RMI), amelyek a várostervezés és az ingatlanügyek legfontosabb döntéshozói.
   Az RMI élére közeli szövetségesét és régóta hűséges támogatóját, Josi Shelit kívánja kinevezni, akinek szakmai alkalmasságát többen megkérdőjelezik.

A miniszterelnök politikai kommunikációjában rendszeresen hibáztatja a hivatalnokokat, a szakmai apparátust és a jogi intézményeket, amiért szerinte akadályozzák ambícióinak megvalósítását. Ilyen ambíció lehet politikai lojalitás alapján történő kinevezések végrehajtása, közpénzek irányított elosztása saját politikai bázisa számára, vagy nagy mennyiségű adat összegyűjtése és felhasználása kormányzati és pártpolitikai célokra.

A tervek lényege a szabályozási, jogérvényesítési és kormányzati ellenőrzési mechanizmusok felszámolása. Ezzel gyakorlatilag megszűnne a fékek és ellensúlyok rendszere, amely az izraeli demokrácia egyik alapvető biztosítéka. Az így létrejövő hatalmi struktúrában kulcspozíciókat kizárólag lojalitás alapján betöltő személyek vennének át, akik nem biztosítanák a független ellenőrzést.

Ha a gazdaság tényleges hatékonysága lenne Netanjahu célja, megoldás lehetne a fölösleges minisztériumok megszüntetése, amelyek éves szinten több százmillió sékelbe kerülnek. Szintén prioritás lehetne a koalíciós pénzek teljes eltörlése, és a források növekedést ösztönző programokba való befektetése. Ezek között szerepelhetne a munkaerőpiac megerősítése, az ultraortodox közösség integrációja a hadseregbe és a gazdaságba, valamint a világi tanterv bevezetése a haredi iskolákban, hogy hosszú távon csökkenjen a társadalmi függőség az állami támogatásoktól.

Az elmúlt évek tapasztalatai szerint Netanjahu politikája következetesen a közszolgálat gyengítésére irányult: eltávolította vagy ellehetetlenítette a szakmailag felkészült tisztviselőket, helyükre pedig lojális, de gyakran alkalmatlan embereket ültetett. Ez a stratégia nem a bürokrácia csökkentését célozza, hanem a jogállamiság és az intézményi ellenőrzés megszüntetését, ami hosszú távon alapvetően alakíthatja át az izraeli kormányzati rendszert.

Szemlézte: Lévai Eszter