A közel ezer baba eltűnését kutató vizsgálóbizottságok jegyzőkönyveit 2071-ig titkosította az izraeli kormány, ami súlyos kérdéseket vet fel.
Az ötvenes évek elején a kórházakból eltűnt, – állítólag meghalt – főként jemenita, de emellett észak-afrikai és balkáni, néhány esetben askenázi mintegy ezer kisbaba sorsa évtizedek óta foglalkoztatja az izraeli közvéleményt. Ahogy a zűrös ügyeknél errefelé szokás, már háromszor is bizottságot állítottak fel a tények felderítésére, újságírók és társadalmi aktivisták hada próbálta kinyomozni, hogy mi is történt 1948 és 54 között, a nagy alijahullám kellős közepén a váratlanul eltűnt rengeteg kisbabával – de a közvélemény az egyre bizonyosabb gyanún túl máig nem lett okosabb.
Feloldják a jemenita kisbabák 2071-ig titkosított aktáit?
A vizsgálóbizottságok jegyzőkönyveit 2071-ig titkosította az izraeli kormány, és önmagában már ez a tény súlyos kérdésként veti fel, vajon igazat mondtak-e annak idején a szülőknek, amikor gyermekük haláláról értesítették őket. A kneszet törvényhozó bizottságának keddi ülésén felszólították Benjámin Netanjahu kormányfőt, hogy hozassa nyilvánosságra a jegyzőkönyveket. Noha Ajelet Saked igazságügyminiszter asszony támogatja a javaslatot, az állami levéltár jelen lévő képviselője továbbra is elzárva tartaná az aktákat, és állítása szerint legalábbis három évre lenne szükség a szövegek átadásához úgy, hogy közben ne sérüljenek az érintettek személyiségi jogai.

Annak idején általában az történt a héberül még nem beszélő, kiszolgáltatott, többnyire a bevándorló táborokban élő szülőkkel, hogy gyermekeiket rögtön a szülést követően elvették tőlük, vagy később kisebb betegség miatt, vagy járványveszélyre hivatkozva csecsemő- sátrakban, vagy szobákban az ápoló személyzet gondjaira kellett bízniuk őket. Az orvosok, vagy nővérkék hamarosan közölték velük, hogy a gyerekek meghaltak, vagy távoli kórházakba szállították őket, ahol egy idő múlva szintén halálukról számoltak be.
Azonban halott gyermekeiket soha nem láthatták, halotti bizonyítványt soha nem kaptak, s ha követelésükre néhányuknak megmutatták sírhelyüket, akkor arról legtöbbször kiderült, hogy üres, vagy más fekszik benne. Ráadásul általában kikézbesítették sorozási behívójukat tizenhét éves korukban.
A legutóbbi tényfeltáró bizottság 850 tanúságtételt hallgatott meg, és azt állította, hogy a megvizsgált több mint 800-ból 733 esetben bizonyosak a kisgyermekek halálában. De jegyzőkönyveik túl sok évtizedre titkosak ahhoz, hogy ezt az érintettek elfogadják. A főként jemenita családok ugyanis a mai napig úgy vélik, hogy az elrabolt gyerekeket izraeli és külföldi askenázi családoknak adták örökbefogadásra. A titkosítás feloldása talán közelebb vinne több kérdés megválaszolásához…

Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
[…] Izrael megalakulása utáni első években, ugyanolyan gyanús körülmények közepette, ahogy a jemenita és keleti gyerekekkel történt – állítja a Háárec a hozzátartozók visszaemlékezései alapján készült, vádiratnak is […]
[…] Ynetnews/Izraelinfo […]