Egy mélyen izraeli és nem kevésbé zsidó tragédia utolsó állomásán, Eszti Veinstein temetésén, végül életének mindkét világa – külön-külön – megsirathatta a fájdalma elől néhány napja öngyilkosságba menekült asszonyt, akitől hat lánya örökre elfordult, mert elhagyta a vallásos életmódot és a guri haszidokat.
Előbb a vallásból vele együtt távozó egyetlen, harmadik lánya és világi barátai búcsúztatták. Utolsó kívánsága szerint elhozták virágaikat, melyek tetemes halommá emelkedve emlékeztettek a fényképekről mosolygó csinos, fiatal nőre. Gyászbeszédében egy barátja kegyetlenséggel, embertelenséggel vádolta a világivá lett rokonok megtagadását követelő haszid rabbikat.
Ezután megjelentek fekete -fehér ruháikban a haredi rokonok, sőt lányai is, akik nyolc éve megszakítottak vele minden kapcsolatot, mert elhagyta apjukat és a vallást. Apja, Menáhem Orenstein rabbi mondta a kaddist, s élete első 43 évét felidézve dícsérte. „Amikor makulátlan voltál”- mondta. Egyik lánya felidézte a napot, amikor elment régi otthonából, majd megbocsátást ajánlott és bocsánatot kért.
És a temetés után megtörtént a csoda: a szőkére festett hajú, divatos világi lány összeölelkezett guri haszid nagymamájával és parókás ultraortodox nővéreivel, és együtt sírtak. Ha ez az ölelés hamarább megtörténhetett volna, akkor nem a temetőben kellett volna találkozniuk.
De a temetéshez vezető út sem volt egyszerű. Világi lányának a tel-avivi polgári bíróságon kellett kérvényeznie megszervezését, mert Eszti ultraortodox szülei is kérték a szertartás megrendezésének jogát.
„Akarata szerint fogjuk eltemetni anyukámat, ahogy ő kérte”- mondta a petah-tikvai Jarkon temetőben örök nyugalomra helyezéséről lánya. „Megérdemli, hogy utolsó kívánságának megfelelően temessük el. A temetésen lesznek világiak és vallásosak is”. Lánya előzetesen minden résztvevőt arra kért, hogy tartsa tiszteletben a másikat, a világiak a vallásosokat, a vallásosok pedig a világiakat.
Eszti szülei szűk körben jeruzsálemi temetést szerettek volna, de az elhunyt lányának ítélték a jogot, és a bíróság arról is döntött, hogy a szertartásnak meg kell felelnie mind a haszid rokonságnak, mind jelen lévő világi lányának és Eszti szekuláris barátainak.
Öngyilkossága előtti búcsúlevelében maga Eszti Veinstein is rendelkezett: szerény, egyszerű temetést kért sok virággal, s talán egy szomorú dallal.
Eszti szülei – szemben a guri haszidok világában maradt lányaival – mindvégig kapcsolatban maradtak az édesanyával, azután is, hogy elhagyta a vallásos életmódot.
Halála előtt Eszti szóban és írásban számos alkalommal elmondta, hogy képtelen megbirkózni a fájdalommal, amit lányai okoznak neki azzal, hogy nem hajlandók kapcsolatban lenni vele vallásosságának feladása óta.
Könyvében életét két részre osztotta: az általa választott független életre, és anyaságának fájdalmas, darabokra tört és sérült korszakára. Lányai hátat fordításáról ezt írta: „Azt hittem, csak ideiglenes lesz, de szállnak az évek és az idő nem ad gyógyírt fájdalmamra, s a seb nem gyógyul.”
Júda Poliker keddi koncertjén a Perah – Virág című számmal adózott emlékének:
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=dumMtjiyClY]
Eszti Veinstein tragédiájáról szóló korábbi írásunk itt olvasható >>
Eszti „Legyen meg az ő akarata” című könyve itt olvasható (héber, PDF)
Eszti bosszúja >>
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
