Bihari Ádám a hvg.hu újságírója, korábban tévériporter volt a TV2 Tények című hírműsorában. Azóta ír Izraelről és a Közel-Keletről, amióta újságíró lett.
Percről-percre tudósításokat, elemzéseket írt már a 2008-as gázai háborúról, 2009-ben az izraeli választásokról tudósított a helyszínről, később pedig a Jeruzsálemben élő cigányságról forgatott. Ekkor kezdte el bejárni – az ő szavaival – „Ciszjordániát, a Nyugati Partot, Palesztinát, a Területeket, Júdea-Szamáriát, ahogy tetszik”. Járt parányi palesztin faluban Nablúsztól délre, az összes nagyobb palesztin városban, de zsidó településeken, jisuvokban is. A 2014-es gázai háborúról szintén a helyszínen tudósított, ahogy később a „késes intifádáról” is 2015 októberében. Eljutott az operatőrével egy Hamasz-alagút bejáratáig az erezi átkelő határában, átélt légitámadást Netiv Haasarában, aminél közelebb egyetlen izraeli település sincs Gázához. Volt több tízezres Hamasz-tüntetés közepén Hebron belvárosában, ahol követte a tömeget a zsidónegyed határáig és az összecsapásokról közvetített. És persze beszélt rengeteg magyar származású izraelivel arról, hogyan élnek együtt az izraeli mindennapokkal.
Több konfliktus sújtotta zónában jártál, milyen emberi különbségeket láttál?
Tavaly nyáron például az ostromlott Donyeckben forgattunk és az ukrán fronton, a másik oldalon, illetve Kijevben a forradalom idején többször is. A párizsi terrortámadások másnapján pedig már reggel a helyszínen voltam. Ezek bizonyos szempontból egészen más típusú konfliktusok, mint ami Izraelben zajlik, másfelől viszont nagyon is hasonlítanak. Nyilván máshogy mozogtam egy olyan országban, aminek nem beszélem a nyelvét és jobban megértettem az átlagemberek érzéseit ott, ahol én is minden nap lementem kenyérért (egy évig Haifán jártam egyetemre). Az emberi érzelmek azonban nagyon hasonlóak, legfeljebb az attitűd, vagy az érzelmek kifejezése más. A hároméves Kelet-Ukrajnából menekült kislány például ugyanúgy fél a hirtelen puffanásoktól, mint Szíriából elmenekült sorstársa. Vagy az átengedő pontoknál mindenki próbál lazának, de határozottnak tűnni, hogy még véletlenül se törjön ki balhé. Távol álljon tőlem, hogy alávaló szóvicceket sütögessek el, de a Közel-Keleten az emberek robbanékonyabbak, míg például Ukrajnában a kakaskodásnak vannak évszázados hagyományai.
Két hete Izraelben jártál és Nir Barkatot kérdezted az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem és zsinagóga szomszédságában tervezett mecsetépítésről. Miért pont őt?
Nir Barkat polgármesterrel egy nemzetközi sajtókonferencia keretein belül szerveztek nekünk beszélgetést. Először természetszerűleg felmerültek a biztonságra és az elmúlt időszak erőszakhullámaira vonatkozó kérdések, én viszont mindenképpen szerettem volna valami magyar vonatkozású ügyben is faggatni. A mecsetépítés ügye adta magát, hiszen Magyarországon éppen egy zsidó szervezet, a MAZSIHISZ kifogásolta azt élesen. Jeruzsálemben viszont szinte minden zsinagógára jut egy mecset is. Tehát valaki, akkor ennek a városnak a polgármestere egészen biztosan rengeteg tapasztalattal rendelkezik arról, hogy milyen érzékenységi, biztonsági és kulturális faktorokra érdemes odafigyelni. Barkat attól függetlenül, hogy nyilván nem ismeri minden részletét az ügynek, meglehetősen pragmatikus választ adott, nagyjából azt mondta, hogy ez a hatóságok és a városvezetés dolga.
Milyen élmény volt vele beszélni?
Munkának nevezném inkább, mint élménynek, de kiváló interjúalany, mivel jól érthető, rövid mondatokban válaszolt, mégis kifejtősen érvelt, nem zavarta az idő rövidsége. Nyilván más lesz retrospektíve visszagondolni a beszélgetésre, ha esetleg tényleg ő lesz Izrael következő miniszterelnöke.
Hogyan mutatod be az izraeli híreket Magyarországon az írásaidban, videóidban?
Szeretném nem így, vagy úgy bemutatni Izraelt, vagy bármely más helyszínt, ahonnan tudósítok, hiszen ez nem az én munkám. Az sokkal inkább arról szól, hogy az ott zajló eseményeket hitelesen továbbítsam a magyar médiafogyasztó számára. Egy külső szem számára rengeteg dolog van, ami nem egyértelmű Izraellel, vagy akár a konfliktussal kapcsolatban, sok mindenről először tőlünk hallanak. Ez talán az az óriási felelősség, ami mindennél jobban megmutatkozik az Izraelről szóló tudósításokban. Aki innen ferdít, azt bármelyik oldal fél percen belül darabokra kapja akár a közösségi, akár a hagyományos médián keresztül. Kérdés persze, hogy ez az adott sajtóterméket, vagy magát a kollégát mennyire érdekli.
Mi a véleményed az izraeli médiáról?
Több izraeli újságíró ismerősöm van, de ettől függetlenül nem merném azt mondani, hogy mélyreható képem van az izraeli médiáról, mivel a héber nyelvű sajtót nem kísérem figyelemmel. Azt látom, hogy a bulvár és a celeb-kultusz ott is tarol. Hogy miért nem olvasok izraeli újságokat, annak prózai oka, hogy minden hír 3 perccel később megjelenik angolul is. Héberül a krízisidőszakokban szoktam figyelemmel követni a percről-percre tudósításokat, illetve a kisebb, elsősorban a lakosság tájékoztatásával foglalkozó Facebook-oldalakat. Ez sokkal hasznosabb, mint a nagy izraeli híroldalak. Az izraeli sajtót jól ismerő kollégáim viszont úgy vélik, az izraeli újságírók nagyon rámenősek és Izraelben még valóban van elszámoltató szerepe is a médiának. Lehet benne valami, hiszen a volt miniszterelnök sikkasztás, a köztársasági ex-elnök pedig szexuális zaklatás miatt ül börtönben.
Vadász Éva
Az izraelinfo.com szerzője, az Új Kelet újság főszerkesztője
