Aki bújt, aki nem – demokrácia

Fotó: Scott / Flickr

Kedves Cvi,

Mindenekelőtt köszönöm, hogy reagáltál. Szeretném kihasználni az alkalmat, és nem csak neked, de másoknak is válaszolni.

Előzmények:

Amikor az adott társadalmi csoportban általánosan kialakult és továbbított üzenet nem teljes, nem valós és igazságtalan, a lelkiismereti meggyőződés nyomán azt feltétlenül ki kell mondani. A lelkiismereti meggyőződés egyúttal kötelezi az embert arra, hogy mások meggyőződésének létét és ehhez való jogát, mások szabadságát is elismerje, s a magáéval kapcsolatban csak a tanúskodás jogához ragaszkodjon. A homo sapiens szorgalmasan máglyákra dobálta a lelkiismeretes egyedeket, de a demokrácia talán még megmentheti a kihalástól ezt a ritka, eleve altruista gént.

Az, hogy valakinek a többségi társadalmi csoporttól eltérő véleménye, meglátása, tapasztalata van, nem jelenti azt, hogy ő áruló, hazug, demagóg, *bérenc, *ellenes és köszöni, édesanyja jó egészségnek örvend. Az, hogy elmondja az általánosan elfogadottól eltérő gondolatait, nem jelenti azt, hogy támadni, aláásni, vagy megalázni szándékozik az említett csoportot. Ellenkezőleg, a szokatlan gondolatok megátalkodott szokása, hogy előreviszik az emberiséget.

Minden embernek joga van elmondani mindazt, amit el akar mondani. Hogy mit kezdünk az üzenettel, az már mindenkinek saját döntése – és sokkal egyszerűbb másokat hibáztatni, mint azt megérteni, hogy jogunk van választani: meneküljünk, maradjunk, vagy támadjunk – vagyis megsértődjünk, figyelmen kívül hagyjuk, vagy párbeszédet folytassunk. A sorrend nem véletlen: a sértődés menekülés, a párbeszédhez bátorság és erő kell. Nem fizikai, és nem hangerő.

***

Engem is zavar néhány dolog megléte:

  • vallásos alapokon nyugvó államra való törekvés
  • vallási tartalmak bevezetése az állami iskolák tananyagába
  • kósersági adó

Illetve zavar néhány dolog hiánya:

  • állam és vallás elválasztása
  • vallástól való szabadság
  • demokrácia
  • egyenjogúság
  • vélemény-, szólás- és sajtószabadság

S ami a gyakorlatban nem létezik:

  • biológia, fizika, kémia alapszintű oktatása
  • tömegközlekedés szombaton és ünnepnapokon
  • polgári házasság (és válás)

Továbbá nagyon zavar az a romantikus mítosz, az “egységes”, és a társadalom felét kizáró kép, amit jom kipurról sugárzunk a nagyvilágba. Az izraeli társadalom valóban jelentős része (46%-a) tartja a jom kipurt. De az izraeli társadalom másik jelentős része (54%-a) nem tartja – s attól függetlenül, hogy személyesen élvezi-e az időtöltésnek ezen formáját, avagy sem, a szabad választás lehetősége nem áll rendelkezésére.

Adatok: Központi Statisztikai Hivatal http://www.cbs.gov.il
Adatok: Központi Statisztikai Hivatal
http://www.cbs.gov.il
Adatok: Központi Statisztikai Hivatal http://www.cbs.gov.il
Adatok: Központi Statisztikai Hivatal
http://www.cbs.gov.il
Adatok: Központi Statisztikai Hivatal http://www.cbs.gov.il
Adatok: Központi Statisztikai Hivatal
http://www.cbs.gov.il

Kedves Cvi, a posztom egészen pontosan erről szólt:

“a zsidó identitás alapjogi tényező az állampolgárság elismerésében”ezzel az izraeli állampolgárok 25%-át kizártad az izraeliségből és elvetted állampolgárságukat.

“nem egyértelműsített, hogy ez vallás, vagy pusztán származás kérdése”ezzel az izraeli zsidó állampolgárok 43-66%-ának zsidóságát kérdőjelezted meg.

A jom kipur nem volt mindig ilyen, sőt, a jelenlegi formájában Izraelben ismert változata nagyon új “hagyomány”. A talmudi időkben, de még a 20-30 évvel ezelőtti Izraelben is egészen más hangulata volt ennek a napnak. Az ország megalapítása óta, és különösen az utóbbi pár évtizedben a társadalom egyre hangsúlyosabban a vallás irányába mozdul (a világ hasonló tendenciájának megfelelően), s ennek legjobb példája éppen a jom kipur. Valóban, törvény még nem született erre a napra, bár attól tartok, ez csak idő kérdése. 2010 óta már törvény tiltja a hamec árusítását pészahkor, de ide tartozik a 2012-es, Tel-Aviv zöld kerékpárjainak jom kipuri bérlését megtiltó rendelet is.

Tel-Aviv Izrael modern, világi jelképe, a vallásos Izrael támadásainak célpontja. Tel-Aviv nem az a hely, ahol szó nélkül lenyelik a rájuk kényszerített vallási előírásokat. A boltokat bezárhatják, a buszközlekedést leállíthatják, de Tel-Avivot nem lehet bezárni – válaszul Tel-Aviv bicajra pattan, majd az ötletet követve sok más izraeli település is, a vallásos Izrael legnagyobb bosszúságára. Érdekes, hogy éppen ebben a csendes polgári ellenálló aktusban látják sokan az ünnep szentségének tiszteletben tartását – s nem veszik észre… nos igen… a vallási kényszernek bemutatott középső ujjat.

Üdvözlettel,
Dar Sade

Mint minden Vélemény rovatban megjelent cikk, az itt közölt írás is kizárólag a szerző magánvéleménye, nem feltétlenül tükrözi az Izraelinfo álláspontját.