Vendégjárás

fotó: Pettik Ági

A vándormadarak érkezésével párhuzamosan szokott megindulni nálunk a családi és baráti turizmus.

Az európai áttelelés egyik kiugró pontja lehet, ha az ember eltölthet pár napot szerettei, barátai körében a Közel-Keleten. Az itt még fürödhető hőmérsékletű tenger, a barnulásra alkalmas napsütés, hozzájárulnak az élményhez, amit a kulturális javak és kulináris élvezetek alapoznak meg.

Mi még azt tanultuk a szülinktől és az ő szüleiktől, ha utazunk alaposan nézzünk körül, minden nevezetességhez zarándokoljunk el, ami érthető, hiszen talán álmodni sem mertek róla, hogy ahol már egyszer jártak oda visszajuthatnak, hisz maga a kijutás a szülőhazából sem volt egyszerű. Mi magunk már könnyedebben bánunk a helyekkel, az utazás tanulás, akkor is, ha a piacon ül naphosszat az ember, vagy a természetet járja hátizsákkal, nem feltétlenül az épített környezet megismerése a kirándulásaink célja. A hozzánk érkező vendégeknek igyekszünk átadni a megismételhetőség érzését és a szabad kószálás felvállalható könnyedségét.

20161105_151002
fotó: Molnár Gábor

Van mégis egy nehézkedés az itteni látogatásokban. Egy tetszőlegesen megválasztott uticélnál nem feltétlenül kavarodik bele az ember rögtön a történelembe, ami Izrael esetében szinte elkerülhetetlen. Csak ha a mi kis falunk közvetlen környezetét szeretném megmutatni valakinek, rögtön szóba kerül Kajafás, akinek az egyik palotája két dombbal arrébb a hegytetőn omladozik, Sámson egy másik dombon élte világát, Dávid itt a közelben küzdött meg Góliáttal, a rómaiak egyik sztrádája a jeruzsálembe vezető autóút mellett még jól kivehető, a Bar Kohba felkelés résztvevői a közeli barlangrendszerben bujkáltak, a közeli város elődjének szélén adták vissza a filiszteusok a frigyládát, itt-ott ókori mozaikpadlómaradvány.

A környéken olyan lassan halad az útépítés, hogy  már nem is gondolunk arra, hogy egyszer befejezik, mert minden markolónyom alatt ujabb többezer éves házmaradványok, lenyűgöző településszerkezetek bukkannak elő a föld alól. És még csak a falunk határát feszegetjük, nem voltunk a Genezáreti tónál, vagy Jeruzsálemben, vagy Jaffón, ami minden utikönyv szerint kötelező, vagy az újabb kori történelmi pontokon, mint a Beit Jimal kolostor, vagy Tel Aviv bauhaus házai. Nem tettük tiszeteltünket a középkorról mesélő keresztes hadjárat színhelyein Akkón, En Hemedben vagy a Belvoir erődben. Nem mélyedtünk el Heródes grandiózus ötleteiben, mint a Masada, Caesarea vagy a Heródium és nem jártunk Jézus nyomában, vagy még korábban az ősember barlangban, ahol 500.000 éven keresztül folyamatosan éltek.

Izraelben persze nemcsak a történelem kerül óhatatlanul terítékre a falafel és a shaksuka mellé, hanem szinte elkerülhetetlenül az aktuálpolitika is. Vendéglátó válogatja mit tart fontosnak megemlíteni a napi szinten is zajló, permanensen háborúval fenyegető belpolitikából. Vajon mit lehet kivülről megérteni a különböző határok és területek viszonyáról, konfliktusokról, vallási, etnikai feszültségekből?

Mennyivel könnyebb inkább elvonulni a sivatagba és rácsodálkozni egy-egy folyómederre, elképzelni az erőket, amik kivájták azokat, vagy sziklákat leomlasztva átszabják az éppen nyugodt, mozdulatlan tájat. Morfondírozni a rétegeken átütő talajvíz erős sótartalmán, vagy a távolban csatázó núbiai kőszáli kecskék életén, ahol átjárható fogalom Izrael, Szudán, Etiópia, Szaud-Arábia, Jordánia, Egyiptom, Jemen és Omán.

pettik-agi-szurdok
fotó: Pettik Ági