Ne játsszunk a tűzzel!

Üdv, itt Shelly!¹

Néhány szó a tomboló tűzvészről. Először is: a harcias, a cinikus és a helyzetet kihasználó politikai zsargonról, amely mintha az ország biztonságáról szólna, de valójában azokat használja fel erre ürügyül, akik a napokban a tűzvészek borzalmait élik át: a több tízezer lakóhelyéről kitelepített embert, akiknek elpusztult az otthonuk, a tűzoltókat, akik az elmúlt napokban életüket kockáztatják, azokat az ezreket, akik végtelen szolidaritásukkal és gondolkodásukkal segítik társaikat, mindezt mindenfajta jutalom vagy önreklám nélkül. És az ellentétes oldalon ott vannak a politikusok, Netanjahu vezetésével, akik arra használja a lángokat, hogy a gyűlölet és a bosszú tüzét szítsák belőle, mintha nem lenne elég belőle már így is.

„Az állam én vagyok”

Én rendeltem, én utasítottam, én hívtam fel, én hoztam el. Legyen szó tűzoltókról vagy az Oroszország és Görögország által segítségül küldött repülőkről – kiderül, hogy minden személyesen Netanjahu érdeme. Nincs állam, nincsenek biztonsági erők, nincsenek parancsnoki és végrehajtási egységek. Én, én, én. Látszólag homlokegyenest ellentétes taktika ez a jelenleg vizsgált korrupciós vádakkal kapcsolatban használtnál: ott semmiről nem tud, semmiről nem hallott. De valójában ugyanaz az elhibázott mechanizmus ez: Ő maga az állam. A tengeralattjárókkal, a tűzoltókkal és az újságírókkal együtt. A demokratikus elvek teljes elferdítése, amellyel minden vezetőnek, aki nem királyként uralkodik, rendelkeznie kellene, ha már csak azért is, hogy ne adj’ Isten ne zavarodjon meg.

„Hirtelen beleszerelmesedett a médiába”

„További kérdések?” – kérdezte Netanjahu az újságíróktól ezt a hihetetlennek hangzó, ritka kérdést. Netanjahu! Újságírók kérdéseire válaszol. És megkérdezni, van-e további kérdés? A világ nyolcadik csodája. Az az ember, aki szünet nélkül átkoz, perel, rágalmaz és uszít minden lelkiismeretes újságíró ellen, aki kihasznál minden másodperc feszültséget, aggodalmat, bizonytalanságot és veszélyérzetet arra, hogy gyűlölt ellenségeit szócsőként (és csakis akként) felhasználva prezentálja fotóit, amiken vezérként olyan helyeken pózol, ahol igazából semmi szükség nincs rá.

„Gyújtogatásos intifáda”, “Terrorista gyújtogatás”

Ezeket a fülbemászó kifejezéseket nagyon egyszerű és könnyű az ellenségeskedés és a félelem szintjének megemelésére felhasználni. A tűz nyomán szított gyűlölet könnyen kihasználható és mindent porig éget. A tengeralattjárókat is. De az Isten szerelmére, hol van a nemzet iránti felelősség? Mit tenne egy igazi vezető ebben a nehéz időben? Megnyugtatna. Mit tesz egy érdemtelen vezető? Még több olajat önt a már így is óriási tűzre. Felhasználja erre még olyan zavaros elmék beszólásait is, mint például Elyakim Lebanon rabbi („a tűzvész Isten büntetése azért, mert késlekednek a telepeseket érintő törvényi szabályozás meghozatalával”, stb.). Egy dolog azonban világos: Netanjahu olyan hangnemet használ, mintha nem kevesebbről, mint háborúról lenne szó, és ez nemcsak, hogy nem nyugtatja meg az embereket, de ráadásul még a potenciális bűnözők motivációjának és lelkesedésének is tápot ad. Felelős viselkedésről már beszéltünk?

„A tűz hátán vágtatni”

Kétségtelen, hogy a tüzek egy része, különösen annak második hulláma, terroristák szándékos akciója volt, akik felismerték a támadás lehetőségét. Az is kétségtelen, hogy ellenségeink és a végünket kívánók most örvendeznek, de vannak olyanok, akiknek nagyon jól jön elfelejteni, hogy közrejátszanak itt természeti erők is, ezekkel szemben pedig lehetetlen gyűlöletet szítani. Az évszázadban példátlanul szélsőséges időjárásnak vagyunk tanúi: az erdők példátlanul szárazak, rettenetesen gyúlékonyak, erős keleti szelek (Sharqiya) fújnak, nap nap után, megállás nélkül. Valójában csak kétszer fordult elő eddig ilyen szélsőséges időjárási helyzet az elmúlt században: húsz évvel ezelőtt, és 54 évvel ezelőtt. Tűzvészek pusztítanak ezekben a napokban Észak-Afrikában, Szíriában és Libanonban is. De miért is rontanánk el a hangulatot, ha ki lehet használni ezt, és meg lehet lovagolni a lángokat.

„Az izraeli arabok”

Mintha a tűz nem gyújtaná fel az ő otthonaikat is. Mintha a táj nem lenne gyermekkoruk látképe, mint ahogy az a mi gyerekkorunké is. Mintha szívük nem lenne tele félelemmel. Mintha a vegyes lakosságú Haifát fenyegető tűzvész csak a zsidók életét veszélyeztetné. Mintha nem ítélték volna el (miért kötelességük elítélni egyáltalán? Miért van az, hogy egy ilyen nagyságú lakosság teljes egésze gyanúsítottként szerepel?). Mintha nem nyitották volna meg otthonaikat mások előtt. Miért, miért van szükség a megosztás és az szétválasztás hangsúlyozására még ezekben a napokban is.

Jó szombatot, kedves barátaim, imádkozzunk érte és kívánjuk, hogy legyen ez a hétvége nyugodt és mindenekelőtt ne követeljen emberáldozatokat. És legyünk továbbra is jó, bátor és szolidáris társadalom.

Benjámin Netanjahu bejegyzését ebben a témában itt lehet elolvasni.

Mint minden Vélemény rovatban megjelent cikk, az itt közölt írás is kizárólag a szerző magánvéleménye, nem feltétlenül tükrözi az Izraelinfo álláspontját.

Politzer Maymon Krisztina

Ügyvéd, az Izraelinfo főszerkesztőhelyettese, állandó szerzője