Netanjahu gyűlöli az izraelieket. Nem a zsidókat, az izraelieket. Gyűlöli mindazokat, akik könnyedén hozzátesznek zsidó identitásuk alapjához más rétegeket is. Netanjahu történelmi szerepe mindezeknek a rétegeknek a megsemmisítése. Egyszóval: szétrombolni az izraeliséget.
Az amerikai Arthur Finkelstein felfedte Netanjahunak a nagy titkot: Izraelben csak egyetlen kérdés létezik – „Mi a fontosabb: hogy izraeli, vagy hogy zsidó vagy?” -, majd így folytatta: amennyiben a válasz az, hogy „izraeli”, a választ adó baloldali; amennyiben pedig az, hogy „zsidó”, jobboldalival állunk szemben. Mindössze ennyiről van szó, ezt mondta Finkelstein.
Ez a felosztás volt a rombolás kezdete. Benjámin Netanjahu megértette és felfogta: amennyiben letépi az izraeli identitást az izraeliekről, sikerül a jobboldali kormányzást fenntartania. A saját kormányzását. Netanjahu végleg eldöntötte, hogy zsidókat csinál az izraeliekből.
Netanjahu gyűlöli Izraelt. Vagyis gyűlöli a zsidó identitás köré felépített izraeli réteget. Az ő szemében ez a réteg csak eltakarja az alapigazságot: Izrael kizárólag a zsidóké kell hogy legyen. Nekik alapították, hogy a gójok elől oda menekülhessenek, már a papája is mesélt neki az inkvizícióról. A holokausztról és a pogromokról már egyedül olvasott.
Netanjahu azt is megértette, kik lesznek a társai, akik ezen az úton majd elkísérik: a vallásos cionisták és a szefárd zsidók. A vallásos cionistákkal könnyű a helyzet, náluk a zsidó identitás egyébként is természetes módon sokkal erősebb az izraelinél. Ők lesznek majd a megsemmisítés gépezetének „ideológiai üzemanyaga”. Nyílt szándékkal részt vesznek majd, nem lesz kétségük semmiről, és csak a Jóisten segítsen nekünk.
A szefárd zsidókkal már kicsit más a helyzet: a Mapai (centrista baloldali középpárt, 1968-ban összeolvadt a munkapárttal) rendszer felsőbbrendű magatartása és rasszizmusa miatt ők már régen a Menáhem Begin-féle Likudhoz pártoltak („testvéreink vagytok”). De Netanjahunak ez nem volt elég. Ő jól tudta, hogy a kisebbségi érzés okozta sebek az idő múlásával begyógyulnak majd. Azt is tudta, hol van a szefárd zsidók Achilles-sarka: európai-zsidó szemmel nézve ők araboknak minősülnek. Ez a szemlélet pedig még inkább arra ösztönzi őket, hogy felerősítsék és kiemeljék – magukban és a külvilág felé – a bennük lévő zsidó elemeket, hogy bebizonyíthassák: ők „nem olyanok”, nem arabok.
Netanjahu megértette, egyetlen feladata az lesz, hogy továbbra is figyelmeztesse őket: ez a bizonyos külső szem még mindig figyel. Természetesen megpróbálta ezt a magatartást titokban tartani, de néha kilógott a lóláb. Meni Naftali (a miniszterelnöki rezidencia volt dolgozója) felfedte tanúvallomásában, hogy Sara Netanjahu egyszer megrótta: „Mi európaiak vagyunk. Mi kényesebbek vagyunk, nem eszünk annyit, mint ti, marokkóiak.” Nahum Barnea a Jediót Aharonot újságban egyszer lehozta azt a beszélgetést, amelyben Netanjahu a következőket mondta Mose Kahlónnak (gazdasági és ipari miniszter a Kulánu pártból): „A szefárdi zsidók szavazatát te sosem kapod meg, azokat csak én tudom megszerezni: ők gyűlölik az arabokat. És én szállítom nekik az árut.”
És szállította is: az izraeli arabok démonizálásával nem csak azt érte el, hogy úgy érzik, ők nem tartoznak ehhez az államhoz, de a szefárdokat is figyelmeztette: ha nem élesítitek ki újra és újra a zsidóságotokat, még a végén tévedésbe esünk és azt gondoljuk rólatok, hogy ti sem tartoztok közénk. Netanjahu arra kényszerítette a szefárd zsidókat, hogy vessék le magukról az izraeli tulajdonságaikat és emeljék ki a zsidóságukat. A La Familia (a Beitar Jerusalem labdarúgó csapat szélsőséges szurkolói, az izraeli „ultrák”) szélsőséges mozgalma – minden rasszista elemével – ennek a folyamatnak az eredménye, a La Familia összefogása a leava mozgalommal (szefárd vallásos szervezet) nem más, mint a Netanjahu által kidolgozott romboló összefogás megtestesülése.
Netanjahu gyűlöli az izraelieket. Nem a zsidókat, az izraelieket. Gyűlöli mindazokat, akik könnyen hozzátesznek a zsidó identitásuk alapjához más rétegeket is. Netanjahu történelmi szerepe mindezeknek a rétegeknek a megsemmisítése. Egyszóval: szétrombolni az izraeliséget.
Ezért amikor 1997-ben Netanjahu találkozott Kaduri rabbival (a szefárd zsidóság akkori vallási vezetőjével) és azt súgta a fülébe, hogy „a baloldal elfelejtette, mit jelent zsidónak lenni”, pontosan ezeket a terveket hajtotta végre: felszínre hozni ezt a romboló összehasonlítást. Innentől kezdve a valóság minden kis darabját ennek a romboló „zsidó/izraeli” szemantikának a górcsövén keresztül kell nézni, és hogy mindezért senkit ne lehessen rasszizmussal vádolni, egy más kódrendszert kellett használni: a jobboldali/baloldali felosztást.
Más szóval: Netanjahu idején az izraeli élet részelemeire bomlott, és minden részecskének egy bekódolt prizmán kell átmennie, a beépített kód pedig világos: zsidó=jobboldali=megbízható=jó – izraeli=baloldali=áruló=rossz. Nem lehet ettől a prizmától elmenekülni, csak akkor, ha nem fogadjuk el a játékszabályait. De a szabályokat soha nem árulják el. Azok mindig a felszín alatt maradnak. A választási tanácsadók kezében, akik megosztják a köztudatot, a játékelmélettel manipuláló politikusok kezében. Az emberek, az állampolgárok csak játékfigurák. Ide-oda tologatják őket, érzelmileg, tudatilag és identitásukban manipulálják őket.
Netanjahu gyűlöli az izraelieket. Nem a zsidókat, az izraelieket. De az izraeliek erre még mindig nem jöttek rá. Még mindig az ő nyelvén beszélnek. És minden újabb szó, amit kiejtenek a szájukon, az izraeliség következő rétegét bontja le róluk. Mire megértik, lehet, már nem is lesznek izraeliek. Legalábbis nem olyan értelemben, ahogy azt az izraeliek gondolták.
Ha maradt Netanjahuban még egy parányi együttérzés, méltányosság és irgalom, ha maradt Netanjahuban még emlék izraeli gyermekkorából, fiatal katonaéveiből. Ha maradt még egy csepp tiszta, mérgezetlen izraeli értelem Netanjahu lelkének rejtett zugában, olyan érzelem, amit nem az üldözöttség és a fölény érzése vezérel – ki kell engednie bennünket a szorításából és a kínzásából. Igen, Bibi, sikerült a cionista álmokat térdre kényszerítened, sikerült annyi generáció oly sok emberének álmát darabokra tépned. Adj még egy esélyt nekünk. Nem csak mint zsidóknak, hanem mint izraelieknek. Adj esélyt, hogy normálisak lehessünk. Fejezd be ezt a rombolást.
Alon Idan, Haaretz, 2017. január 12. – fordítás
Mint minden, a Vélemény rovatban megjelent cikk, az itt közölt írás is kizárólag a szerző magánvéleménye, nem feltétlenül tükrözi az Izraelinfo álláspontját.
További cikkeink a témában:
Valóban Gyűlöli Netanjahu az izraelieket?
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
