A purimi történetet elbeszélő Eszter könyvében nem szerepel Isten neve; még csak hivatkozás sem történik rá. Annak idején nagy vita előzte meg, hogy bekerüljön-e egyáltalán a zsidó kánonba. Nem világos a mű keletkezési ideje, és a történet főszereplőiről is nagyon keveset tudunk. Egy zsidó lány a perzsa király felesége lesz, így sikerül megmentenie rokonát és egész népét a halálos ellenség kezéből. A zsidók megmenekülnek, a gonosz pedig elnyeri méltó büntetését. Nagyjából ennyi a sztori.
A történet abban a korban íródott, amikor Izrael népére egy új szót kezdtek használni: zsidók. A Tórában még nem szerepel ez a szó. Az egyiptomi kivonulás után is még évszázadokig csak hébereknek vagy Izrael fiainak, Izrael népének hívják Jákob utódait. Eszter könyvében már zsidónak neveznek mindenkit, aki ahhoz a törzsszövetséghez tartozik, amelynek lényegi alapját a Smá Jiszrael zseniális tömörséggel fejezi ki: „Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy.” Ez a hitvallás magába foglalja mindannak lényegét, ami visszatarthat egy zsidót attól, hogy az Örökkévalón kívül bárki vagy bármi előtt is leboruljon.
Van ennek a történetnek egy fontos mozzanata, ami számomra a zsidóság egyik lényegi vonását fejezi ki. E mozzanatnál kezdődik a bonyodalom: Hámán főminisztert irritálja, hogy a kapuban álló Mordechai nem hajlandó leborulni előtte. Törvénybe foglaltatja tehát, hogy mindenkinek kötelező leborulnia, aki mellett elhalad. A zsidó Mordechai azonban továbbra sem hajlandó térdre borulni. Ez Hámánból gyilkos indulatot vált ki, és elhatározza, hogy megöleti Mordechait és kiirtja az összes zsidót.
Mordechai hajlíthatatlansága az a mozzanat, ahol én a purimi történetben is az ősatyák hitének egy lényegi vonását vélem felfedezni. Azt a közös vonást, ami mindig jellemezte a zsidóság legjavát. Ami a vallásos, a kommunista, a kapitalista, az atomfizikus vagy cipész zsidóban egyaránt kifejeződhetett valahogy. Számomra ugyanis a zsidóság lényegének ha nem is megkülönböztető jegye, de az egyik legáltalánosabb vonása a hajthatatlan hit egy legfőbb, mindent átható, örök törvényben. Az egyetlen valóságban és annak örök igazságában, amelynek végtelen sok arca van ugyan, de ezek mind ugyanannak az egyetlen valóságnak a kifejeződései. Ahogy bölcseink fogalmazták képletesen: „A Tórának hetven arca van”. Annak a valóságnak, melynek mindannyian részei vagyunk, de amelynek parányi részleteit ismerjük csupán.
Ez a hit az alapja azon generációkon átívelő, idealista törekvéseknek, amelyek a valóság egy mindig teljesebb, átfogóbb megértésére törekednek. S ebből következik társadalmi környezetünk ésszerűbbé, igazságosabbá, jobbá tételének vágya is. Akkor is, ha ennek ára van.
Pedagógus, tanár Jeruzsálemben, az Izraelinfo állandó szerzője
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
