Ősi kőházaival és szűk utcácskáival Cfat Izrael egyik legfestőibb városa. Ideális azoknak, akik kedvelik a szellemi élményeket, a vallást és kabbalát, de a falusi hangulatú település kultúrája, öröksége, ételkülönlegességei, nyáron is kellemesen friss hegyi levegője, a gyönyörű tájak és a hógolyózás sem árthat senkinek, sőt…
Mindhárom fiam Cfaton született, csoda, hogy még egyik sem vált rabbivá. Attól tartok, hogy 20 év múlva ilyen lesz egész Izrael, ahol nem mindenki vallásos, de senki sem világi. A helyi főiskolán nemrég miszticizmus és spiritualitás szak is indult.
Cfat szép és csúnya, lenyűgöző és irritáló egyben. Már csak a táblákon megjelenő nevei alapján is (Tzfat, Safed, Tsfat, Safad, Tsefat) könnyen elnyerhetné az “Izrael legzavarbaejtőbb városa” címet. Ősi, békés hegyi település ez, vagy a sötét vallási fanatizmus bástyája? Az ország legrégebbi és legszebb zsinagógáinak otthona, vagy lerobbant munkástelepek kopott bérházaié, amilyeneket máshol már nem igen találni?
A város érdekes kontrasztot hordoz magában, konfliktusos üzenetekből van összefonódva, melyektől különleges hellyé válik, ahol szellemi és profán keveredése egyedülálló élményt hoz létre.
Sötét éjszaka hallani a sikátorokban a csend áramlását, de a város hemzseg a földalatti szellemi tevékenységtől. Minden kőben, minden sikátorban lélek rejlik, mely elbeszél, énekel, zenél és suttog. Régmúltat, titkokat, bölcsességet, Tórát, csodákat és hőstetteket.
Bűvös hegedűk és csodafurulyák, mesebeli orgonák és titokzatos hárfák vannak eltemetve a kövekben, de minden gyermekfül és nyitott szív, befejezetlen történeteket hall meg bennük.
Cfatot titkok sokasága borítja, ennek szellemében kicsit meg kell küzdenünk, hogy a kabbalisták városában megtaláljuk a minket érdeklő helyeket. Érdemes barangolni egyet az óvárosban, nem feltétlenül meghatározott céllal. Szombaton és ünnepnapokon minden zárva van, teljesen kihalt a város, csak az imaidők elején és végén telnek meg az utcák zsinagógába igyekvő és onnan jövő emberekkel.
A sok ősi zsinagóga közül 3 vált turisztikai látványossággá, ahol többszáz olyan látogató gyűlik össze, akik nem imádkozni jönnek, hanem a színek, falfestmények, kőfaragványok és a történelem élvezetére. Ezekben fényképezni is lehet, sőt, férfiak és nők együtt is bemehetnek. Micsoda áldásos normalitás!
A három zsinagóga teljesen különbözik egymástól. A 16. század elején épült Ha’ari Hakadosh zsinagóga kicsi, zsúfolt, közepén élénk színekre festett nagy kőoszlopokkal. Ha’ari rabbi (Isaac Luria, a Kabbala egyik atyja) csak három évet élt a városban, 38 éves korában bekövetkezett haláláig. A hely fontossága ellenére szerénység és örömteli színesség jellemzi. A különös hangulathoz a mindenhonnan lógó, kérésekkel és csendre való figyelmeztetéssel, imaidőkkel, lelki közbenjárással, és persze adománykérésekkel teleírt táblák is hozzájárulnak.
A legimpozánsabb és legszebb zsinagóga a 14. században élt Avuhab rabbié. Az 1759-ben dúlt nagy földrengés elpusztította az egész épületet, kivéve a keleti falon lévő frigyládát. Az így megmenekült, a rabbi által sajátkezűleg írt Tóratekercs a mai napig használatban van.
A kupolaformájú épületet gyümölcsfákat, tóratekercseket és hangszereket ábrázoló naiv falfestmények borítják.
A Shulchan Aruch írója, Yosef Karo rabbi nevét viselő, az óváros szívében található tágas, a kék árnyalataira festett zsinagógában antik könyvgyűjtemény található. Alatta van az a kis boltozatos szoba, ahol a hagyomány szerint angyal jelent meg a rabbinak szellem formában.
Az efféle – kissé bizarr – élmény a bájos-varázsos Cfaton pedig teljesen normális.
1948-ban egy csoport művész telepedett le az elhagyott arab faluban, a mai művésznegyedben, ahol sok-sok galéria van elszórva. Kívülről néha nehéz eldönteni, hogy turista csapdának nevezhető ajándékboltról, vagy valóban minőségi művészeti galériáról van szó. A hely megőrizte eredeti formáját, a hegy meredek lejtőjén sorakozó belsőudvaros, szőlőlugasokkal összefűzött házakkal.
Felmászunk a hegytetőn lévő, árkokkal és falakkal körülvett keresztes erődhöz. A közepén magasodó tornyokat a mamelukok újították fel. Egyesek szerint a fellegvárat Josephus építtette, aki i.sz. 66-ban, a rómaiak elleni zsidó lázadás galileai régiójának parancsnoka volt. Az ősi erődítmény, mely köré a város épült, a világon mindenütt már rég központi attrakcióvá vált volna. Nem itt. A citadella és környéke sajnos nagyon el van hanyagolva.
A város kulináriája feltűnően hasonlít Cfat izgalmas történelmére. Fel kell fedezni. Végtére is a generációkon keresztül készített esküvői, szombati, ünnepi ételek ismerete megmaradt, csak össze van hajtva és el van dugva a sikátorok között. Ha megéhezünk, kalszonesz a helyi specialitás, szpindzs, sajtok és perecek, valamint egyéb zsidó ételkülönlegességek között válogathatunk.
Régen Cfat a kis tejfeldolgozóiról is híres volt. A “cfati sajt” nem valami reklámcég szlogenje. A korlátozások és a tejipari óriások miatt mára csak két kis üzem maradt. Egyikük a Meiri, ahol azt állítják, hogy ők “az első izraeli tejüzem”, és hogy az általuk gyártott sajt több mint 160 éves.
Csak ízelítőül néhány étterem neve: Élet fája, Ital Kútfője, Kávé a Heggyel szemben, Eszünk és Festünk, Gan Eden…
Sokakat érdekelhet a Nyomdaművészet múzeuma – 1576-ban Cfaton nyílt a Közel-Kelet első nyomdája. Ókori nyomdagépek, nyomat-gyűjtemények és antik könyvek izgalmas tárlata látható itt.
A Meiri Ház képek, fotók, könyvek, kézműves és háztartási eszközök nagy és változatos gyűjteményével a helyi zsidó közösség történetét mutatja be a látogatóknak.
A Babamúzeum történelmi ruhákba öltöztetett kézműves porcelánbabák széles és hangulatos választékával varázsol el.
De van itt Bibliai múzeum, magyar zsidó múzeum, aztán butik szállodák, névtábla nélküli sütödék, üvegfúvók, belső fényt sugárzó igazak, agg bölcsek sírjai, és akkor még nem beszéltünk az évente megrendezésre kerülő, hegedűs-klarinétos klézmer fesztiválról.
Kétségtelen, hogy van jövője az ilyen adottságokkal megáldott városnak, és okos irányítással nagy eséllyel válhat kellemes idegenforgalmi gyöngyszemmé, hisz jelenlegi állapotában is sokezer turistát vonz. Ha a helyiek nyitottabbak, és vendégszeretőbbek lennének, és elzárkózás helyett mondjuk répa és gránátalma levet árulnának, egész Galilea, sőt az egész világ jobb hely lehetne.
Számok: évente közel 1.000.000 látogató, 30.000 lakos, 900 méter magasság, 700 vendégszoba, 100 galéria, 26 antik zsinagóga, 1 szombaton nyitva tartó étterem.
fotó: frankpeti 
Az írás a tura.frankpeti.net-en és az Új Kelet újságban is megjelent.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
