Kezicsókolom, Pici vagyok. Ugye tetszenek emlékezni rám? Nemrég hallottam, hogy az Izraelinfónak nincs kabalakutyája, ezért gyorsan jelentkeztem, mert ez a helyzet ugye tarthatatlan volt. És megkaptam a melót!

Anyával meg is beszéltem mindjárt, hogy ad 1. diktálhatom neki a mondanivalómat, valamint ad 2. megígértem neki, hogy közben nem rágcsálom a bokáját, mert az zavarja a költői ihletet. Úgy értem nála. Nekem mondjuk direkt segít az a kis szájmunka, csak úgy száguldanak közben a gondolatok. De velem lehet beszélni, Anya bokája helyett megteszi egy jó kis csont is, szóval belementem a dologba.

Nagy dolgok történtek a héten! Szerdán volt az Első Napom az Egyetemen! A fenti képen tetszenek látni, ahogy tanulunk. Egész pontosan Anya tanul, én meg segítek neki. Tetszenek látni, ahogy megtartóztatom magam és nem porszívózom fel azonnal azt a virslidarabkát? Pedig tök jó porszívóm van.

Nemrég pillanatok alatt meggyőztem Anyát, hogy reggeli UTÁN kell sétálni, nem előtte. Kit érdekel, hogy az utcaseprőnek nem hagytam egy darab macskakakit se. Hát éhes voltam, na. Azt a kis piros hálót sem érte utol Anya a torkomban, pedig igazán szakszerűen fojtogatott. Aztán másnapig a frász törte, amíg a necc ki nem jött a másik végemen.

Rájöttem, hogy azok a fura szavak nem csak a bokarágcsálásnál használatosak. A kis piros hálóra is jók, meg arra is, amikor suli után nem tudunk Anyával hazamenni, mert sok villogó, sárga ember vigyáz valamire, amit „miniszterelnök”-nek hívnak. Olyasmi lehet, mint a kis piros necc. Ki kell várni, amíg távozik. De az embereknek nincs türelmük, mindjárt felporszívóznak mindent.

Most mennem kell, megjött Rex, az új haverom.

Csókolom,

Pici