Rántott hús és nemzeti öntudat

A rántott hús, népies nevén kabátos hús Magyarországon nemzeti étel. A rántott hús, azaz a snitzel, vagy snitzli Izraelben nemzeti étel. Amott elsősorban karajból készül, emitt pedig csirkéből, ha lehet, mellből. Minden valamirevaló étteremben lehet kapni. Annyira beépült a mindennapokba, hogy valójában a mai napig szinte elképzelhetetlen, hogy vasárnapi, illetve sábeszi ebéd készüljön rántott hús nélkül. Mindegy is, mi a menü, mellékesen azért, biztos, ami hót ziher, anyák és nagymamák milliói kirántanak egy kis csirkemellet vagy karajt a biztonság kedvéért. Ha véletlen nem fogyna el, akkor sincs baj, majd Pisti vagy Joszi elviszi másnap szendvicsnek a suliba. Mondhatjuk, hogy mindkét ország államformája rántott hús. Ez, azt hiszem, nem is kérdés.

És persze mindenkinek megvannak a maga titkos rántási módszerei. Anyám anno lisztbe, tejjel felvert tojásba és végül finom morzsába panírozta gyerekkorom karajszeleteit – amit nem voltam hajlandó megenni -, később váltott csak át csirkére, de a tej akkor sem maradt ki. Nem mondhatjuk, hogy kóser háztartásban nőttem fel. Aztán egyszer csak elkezdte párizsiasan rántani, ez olyan flancosnak hangzott, és végre legalább a bundát leettem a húsról. Akkoriban én éppen csak a rántott zöldségeket ettem meg. Cukkinit, gombát, padlizsánt, meg sajtot. De a rántott sajt az majd másik poszt lesz egyszer.

Apai nagyanyám a liszt, szódával felvert tojás és finom morzsa iskolát vallotta, meg a csirkét. Főleg a combot szerette. Arany dobverőkkel kápráztatott el minket a régi nyarakon a Balatonon minden vasárnap. Persze én ott is csak a bundát ettem meg. Válogatós és elkényeztetett gyerek voltam, és az is maradtam. Aztán egyszer anyai nagyanyám, aki imádott a konyhában kísérletezni, olvasta valamelyik újságban, hogy lehet kukoricapehelyben is rántani. Mivel gyakori vendégek voltunk náluk, és az öcséim évekig csak a tejbeáztatóst (eredeti nevén corn flakest) ették reggelire kakaóval, így volt is otthon. Csíkokra vágta a csirkemellet, sűrű párizsias tésztába mártotta, majd megforgatta a corn flakesben. Ez volt a pillanat, amikor beleszerettem a rántott húsba. Persze azóta tudom, hogy ezt a módszert kentuckynak hívják, hogy létezik pankó morzsa, és sütöttem már fogyókúra közepén diétásított rántott húst a sütőben, de a lényeg nem változik. A lelke a vékony csirkemellszelet, amit tényleg épphogy egy perce merítünk bepanírozva a forró olajba, és aranybarnán tesszük a krumplipüré, akarom mondani saláta mellé.

Kentucky csirkemell

Hozzávalók:

  • 10 szelet vékonyra vágott csirkemell
  • 1 tojás
  • 1 dl erős szóda
  • 1 bögre liszt
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 teáskanál füstölt csípős pirospaprika
  • ½ teáskanál római kömény
  • 3 nagy bögre corn flakes
  • bors
  • olaj a sütéshez

A corn flakest összetöröm durvára, és az összes hozzávalóval összekeverve tejföl sűrűségű palacsintatésztát készítek. A csirkemelleket picit sózom, borsozom, alaposan belemerítem a panírba és forró olajban készre sütöm.