Azt írja az újság… hogy a héten tartják az iszlám világban az Íd al-Adhá, azaz az áldozat ünnepét. Természetesen, mint a legtöbb dologról a világon, erről is a zsidók tehetnek, bár hozzátenném, hogy főleg a zsidó férfiak.
A történet a Bibliában, a Teremtés könyvében kezdődött. Mivel Ábrahám és Sára házasságából jó ideig nem született gyerek, így Sára, mivel akkor a béranyaság még nem volt törvénnyel szabályozva, egyszerűen beküldte egy szolgálólányát a férjéhez, hogy az helyette essen teherbe. A dolog túl jól sikerült, és Sára hamar féltékeny lett a pótanyára, Hágárra és a fiára, Ismaelre. Mikor évekkel később végre megszületett Sára fia, Izsák, akkor Sára, hogy biztosítsa fia örökségét, rávette Ábrahámot arra, hogy űzze el Hágárt és Ismaelt a sivatagba. Az arab törzsek a hagyomány szerint Ismaeltől származtatják magukat.
Mikor végre megnyugodhatna Sára aggódó anyai szíve, újabb drámai esemény történik. Ábrahám, természetesen anélkül, hogy a feleségének akár egy szót is szólna, fogja Izsákot, és elindult vele egy messzi hegyre. Izsák nem egészen érti, hogy minek ez a fárasztó kirándulás, csak akkor lepődik meg, amikor az apja hirtelen őt helyezi el áldozatként az oltárra. Szerencsére, isteni közbelépésre, Ábrahám végül is nem a fiát áldozta fel, hanem egy kost, amelyik tulajdonképpen semmiről sem tehetett. Sára annyira a szívére vette a dolgot, hogy azután már külön élt a férjétől, és Ábrahám csak Sára halála után érkezik Kirját Arbába, meggyászolni őt.
A Korán, mint rendesen, Ábrahám próbatételének bibliai történetét is a saját igényei szerint formálta át. A történetben nem Izsák, hanem egy név nélküli gyerek szerepel, akit a hagyomány Ismaellel azonosít. Ábrahám egyszerűen elmeséli neki, hogy azt álmodta, hogy feláldozza őt – mire Ismael biztatja is, hogy csak tegye meg Isten akaratát. Ám végül itt is egy állatot áldoznak fel. Ebben a történetben az anyát még csak meg sem említik. Az Íd al-Adha ünnep erről a Koránban leírt eseményről emlékszik meg.
Szóval nem volt könnyű a nők sorsa a régi időkben, de a birkáknak még ma sem az. Az Íd al-Adhá ünnep egyik fő eseménye a történetnek azt a részét játssza újra, amikor a szegény kost feláldozták. És mivel ez minden iszlámhívő kötelessége, ezért évente több tízmillió birka (vagy esetleg lehet kecske vagy marha is) élete ér ilyenkor hirtelen véget. Sok helyen az állatot otthon vagy az utcán vágják le, hogy a szertartás minél élethűbb legyen. Utána több napos lakoma és örömünnep következik.
Szóval lehet, hogy ha a történetet a nők írták volna meg, akkor szegényebbek lennénk egy iszlám ünneppel, de sok millió birka életben maradna.
Egy másik történet:
Harapós demi-vierge, kinek a jelszava: a regényeket nem írni, hanem csinálni kell
