Áldozati ünnep

Ünnepi Tajne - fotó: Wikimedia

Az Íd al-Adhá, vagyis az áldozati ünnep még a Ramadánnál is fontosabb: az iszlám világ legnagyobb ünnepe. Ezekben a napokban a világon mindenütt, így az Izrael külső határain belül élő mintegy 6,5 milliós muszlim népesség is (már ha Gázát és a Palesztin Hatóságot is beleszámoljuk) Ábrahám áldozatára emlékezik. Az izraeli törvény a másfél millió muszlim és kb. 140 000 drúz állampolgárnak az ünnep négy napjára fizetett szabadságot garantál.

Ez a mekkai zarándoklat ideje. Egy hithű muszlim ha csak teheti, életében legalább egyszer elzarándokol Mekkába. A Korán szerint ugyanis ott történt az az esemény, ami a Tórában a Morija hegyén van leírva (ez a zsidó hagyomány szerint a jeruzsálemi Templomhegy), amikor Ábrahám kész volt feláldozni a fiát (a Koránban név nélkül említett fiút a muszlim hagyomány Izmáellel azonosítja), s amikor is Isten kinyilvánította, hogy a korabeli szokásokkal ellentétben ő nem kíván emberáldozatot.

Ez az új ruhák vásárlásának, ünnepi lakomáknak az ideje. Áldozati állatként leginkább bárányt vágnak a családok, amit hagyományosan három felé osztanak: egy rész az áldozathozóé, egy másik rész a családjáé, a harmadik rész pedig a szegényeké.

33 havonként, vagyis 2-3 évente az áldozati ünnep első napja egybeesik Jom kippurral, a zsidóság legfontosabb ünnepével, az Engesztelés napjával.

Az idei ünnep alkalmából Benjamin Netanjahu miniszterelnök rövid videóüzenetben kívánt boldog ünnepet Izrael muszlim és drúz állampolgárainak, amelyben hangsúlyozta az izraeliek szabad vallásgyakorláshoz való jogát: