Azt írja az újság… hogy itt a Ros Hasana, az újév, az 5779-ik esztendő. Ez az ünnep, mint mindegyik, leginkább az evésről szól. Miként a Jom Kipur, az Engesztelőnap is, amikor azzal foglalkozunk, hogy mit is eszünk a böjt előtt, és mi lesz utána a vacsora. Tehát az Újév a bevásárlás, a sütés-főzés, mosogatás és kimerülés ideje – lenne, ám idén egyszerűen megoldottuk az ünnepesti vacsorát: elmegyünk vendégségbe.
Az ünnep első napjának a délutánján tartják a ‘taslich’, (azaz ‘dobd el’) szertartást. A szokás szerint az ember kimegy egy tó, folyó, tenger vagy akár egy városi szökőkút mellé, és ott a zsebében idejekorán összegyűjtött kenyérmorzsákat a vízbe veti, hogy ezáltal a bűneitől és általában minden rossz és felesleges dolgától megszabaduljon. Szokás ilyenkor Mikha próféta szavait idézni: „Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket!”.
Azzal, hogy megszabadulunk a felesleges dolgainktól, helyet adunk az újnak. Ez persze a lelki, szellemi holmijainkra is vonatkozik. De mi is az, amitől idén meg szeretnék szabadulni? Én például a magamban való kétkedéstől. Milyen sokszor megakadályoz a kétely abban, hogy azt csináljam, amit szeretnék, ami helyes, ami előre visz.
Ezzel kivánok minden kedves olvasómnak (vajon hányan is lehetnek – de hess! el innen kétely!) boldog, jó és édes újévet.
És végül egy finom újévi répatorta recept:
Hozzávalók:
- 3 tojás
- 10 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 10 dkg pörkölt mogyoró, őrölve
- 12 dkg reszelt sárgarépa
- 1 citrom reszelt héja és leve
Elkészítés:
- A három tojássárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, majd beletesszük a mogyorót, a sárgarépát, a citromhéját és levét.
- Óvatosan közékeverjük a tojások felvert habját.
- A kikent, lisztezett formában megsütjük, és még melegen porcukorral megszórjuk.
Harapós demi-vierge, kinek a jelszava: a regényeket nem írni, hanem csinálni kell
