Megválaszolatlan kérdés…

ben gurion repuloter
Fotó: llee Wu / Flickr

Sokan voltak előttünk az útlevél-ellenőrzésnél. De nem baj, mindjárt túlleszünk rajta, s utána irány Izrael, az Ígéret földje, ahova átforrósodott lélekkel nem első ízben érkeztem meg. Alijázni készülök. Nem könnyű döntés. A család Budapesten, a szívem, az agyam viszont ide, Tel-Avivba vonz.

Négyen vártuk, hogy bejussunk a csodák országába. Én, a zsidó, ők, az érdeklődő keresztények. Mint kés az olvadó vajban, a többiek simán mehettek, nekem elvették az útlevelemet. Mutatta az ablak mögött ülő leányka, hogy hova menjek. Mindenesetre a miértre nem tért ki, viszont szorosan szorította a kezében rekedt dokumentumomat. Mit tehettem mást? Értetlenkedve elkacsáztam – összeszorult gyomorral – a vagy 10 méternyire lévő irodák felé. Hogyan értetem meg magam? Héberül nem, oroszul felejtősen, angolul hmmm, mi lesz velem így paszport nélkül, és főleg miért kapcsoltak le?

Voltak előttem úgy húszan, nyúzott arccal, miként magam is, hiszen hajnali 3 órakor keltem, akkor meg 11 órát mutatott a vekker. Semmit nem értek, de minden nagyon fáj. Zsidó nőként az én országomban? Hiszen az vagyok. Kint várnak, én meg bent. Próbáltam az egyik irodába bejutni. Hihetetlenül agresszív hangú, fáradt tisztségviselő zavart ki. A velem utazók már javában élvezték a kinti hőséget. Mi lesz most, Éva lelkem?

Jött egy másik egyenruhás, kezében közepes méretű doboz. Odavágta a tömegbe a földre. Szendvicseket kaptak ki belőle a többiek. Az eddig több tíz lekapcsolt ember tömeggé gyarapodott. A sor végét már nem láthattam, annyian voltak. Még kétszer repült középre a szendvicses doboz…

Nem részletezem tovább. Hat (!) órát szorongtam ott minden magyarázat nélkül. Többször próbálkoztam az embertömegen átvergődni, kérdezni, hogy mi van? Érvényes az útlevelem, érvényes vagyok én is… akkor meg mi a probléma? Lepattantam. Egyszer csak hallom, hogy az „Éva Klára” nevet harsogja az illetékes. Másokat félrelökve, -tolva „vágtáztam”. Egyetlen magyarázat, szó nélkül a kezembe nyomta a hivatalnok az áhított útlevelemet, s követtem azt az irányt, amit mutatott nekem.

Kijöttem, végre szabadon. A lekapcsolásomra azóta sem kaptam választ.

Nekem megnyugtató, hogy a reptéren is nagy az ellenőrzés, vigyáznak, illetéktelen nem lépjen Izrael földjére. De valaki árulja el végre: miért voltam 6 órán keresztül nem idevaló, miért lettem szabad az országban?

Alijázni akarok. Nagyon. De most már reszketve, félelemmel teli… Kinek és miért jó ez?