Tadaaaaaam! Úgy néz ki, visszatérek a főzéshez, bár még csak picit és lassan, de 11 hónap szünet után itt van egy szipi-szupi friss recept mindenkinek, aki szereti a húúúúúst. Elég jó okom volt eltűnni, megszületett világszép, világcuki, és minden tekintetben zseniális Luna lányom, aki most lesz 9 hónapos, és ő is velem főz, legalábbis figyel a hátamon a batyuban. Így:

Illetve igazából januárban volt az utolsó cikkem, és Luna csak márciusban született, de nagyon izraeli történetbe csöppentem. Történt ugyanis, hogy kb 8 hónapos terhesen egyszer csak megjelent egy kedves rendőr bácsi, meg valami energetikai vagy milyen szakértő, hogy hááát az a gázpalack a lépcsőházban hozzám tartozik-e. Kelletlenül bevallottam, hogy hozzám tartozik a két kis szerencsétlen. Ezután közölték, hogy az baj, mert ez így speciel illegális, és pár napra rá el is vitték a kis drágáimat. Szóval ott álltam gáz nélkül. A tulaj nem sokat tett az ügy érdekében. Aztán mikor kiderült, hogy sehogy se lehet itt gáz, vett egy villanytűzhelyet. Meglepő fordulattal aztán a villanyszerelő közölte, a villamos rendszer kb életveszélyes, és ha valaki be is szereli a tűzhelyet, akkor is egyszerre csak 2 felülete lesz használható, de mivel látta rajtam a kendőben épp édesdeden alvó pici lányom, azt mondta, ő nem lakna itt gyerekkel… Szóval az akkor már két hónapos Lunával a szépséges Jaffóból átköltöztünk a menő gyerekes, családos észak Tel-Avivba. Ahol minden zöld, van a házzal szemben játszótér cuki sünivel.

És végre van óriási konyhám, ami már csak rám várt. És az ihletre.

Ezt a receptet  Fűszer és Lélektől szereztem, az ő egyik receptjét csináltam kicsit másképp. Először augusztusban a házassági évfordulónkra készült, azóta meg havonta egyszer biztos megfőzöm, mert akkora sikere lett. Amúgy is Fűszeres Eszternek köszönhetem, hogy visszaszerettem a főzésbe. Sokáig semmi kedvem nem volt főzni, aztán semmi sem sikerült, és akkor jöttek Eszter csodálatos receptjei, amik valahogy visszahozták a kedvem (juhuuu). És már annyira belejöttem, hogy az évfordulón ugyan még bolti gnocchival készült, most már azt is itthon készítettem.

Az a csodálatos ebben az ételben, hogy azon kívül, hogy fantasztikusan finom, nem kell vele sokat foglalkozni, mégis ünnepi fogásnak is megteszi. Ráadásul a marha egyik legolcsóbb része is, szóval nem csak ünnepeken elérhető.

Már írtam párszor, mennyire szeretem a marha zsírosabb húsait, hááát isteni, ahogy cuppog ez a cucc!!!!

Fotó: Berger Gabi

Na és akkor lássuk hogyan is készül.

Hozzávalók:

  • 1,6 kg marhaborda
  • 2 ek libazsír
  • 3 fej hagyma
  • 1 bögre alaplé
  • 1 pohár vörösbor
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 szál sárgarépa
  • 3 szál angolzeller
  • 10 szem egészbors
  • 3 babérlevél
  • pár szál kakukkfű
  • 3 ek sűrített paradicsom

Elkészítés:

Az asszadót picit sózom. Egy nagy öntöttvas lábasban libazsíron minden oldalát megpirítom. Kiveszem őket. A hagymát nagyobb kockákra vágom, ezt beteszem a lábasba és megpirítom kicsit. Erre megy a karikára vágott répa és zeller, ezeket is megpirítom kicsit. Majd visszateszem a húsokat, felöntöm az alaplével, vörösborral. Beleteszem a fokhagymát, borsot, babérlevelet.

Lefedem és lassú tűzön 3.5 órát főzöm, vagy ha el kell mennem közben, akkor sütőben 150 fokon, mert az időzíthető, és leáll magától.

Ha kész, kiszedem a husikat, a szaftot beforralom kb 10 perc alatt, hozzáadom a paradicsompürét, és még 2 percig kevergetve forralom. A húst visszateszem a szaftba, és úgy tálalom. Én gnocchival (krumpligombóc) szeretem, de krumplipüré is jó lehet hozzá, vagy valami isteni puha kenyérrel is tökéletes, az a szaft valami brutális.

Beteavon!