Az elmúlt nap eseményei megkérdőjelezik az Izrael Irán ellen Szíriában folytatott küzdelmének eredménye miatt érzett izraeli büszkeség jogosságát. Az éjszaka végrehajtott széleskörű támadás még nem jelent háborút, és nehezen hihető, hogy Teherán egy frontális konfliktusban lenne érdekelt – írja Amos Harel, a Haarec katonai elemzője.

Harel szerint az Izrael és Irán közötti konfrontáció Szíriában magasabb fokra lép. Nagyjából ezt jelentik az elmúlt nap eseményei a szír határon: a Damaszkusz környéki légitámadás, a fényes nappal izraeli területre Szíriából kilőtt – és a Vaskupola által leszedett – föld-föld rakéta, majd egy újabb éjszakai támadás az izraeli légierő részéről, melyben több, az iráni forradalmi hadsereghez tartozó célpont is megsemmisült.

A Haarec katonai elemzője úgy véli, a közelmúltban bekövetkezett fejlemények nyomán némi szkepticizmussal tekinthetünk az izraeli vezetés saját vállveregetésére, amellyel az Irán elleni harc Szíriában elért eredményével büszkélkedett. Az izraeli hadsereg valóban jelentős sikereket ért el az iráni katonai hídfőállás Szíriában való kiépítésének lassításában, és a Szírián keresztül a libanoni Hezbollahnak szállított iráni fegyverszállítmányok célhozjutásának megakadályozásában. Kaszem Szulimáni, az Iszlám Forradalmi Gárda al-Kudsz nevű hírszerző elitegységének parancsnoka nyilván sokkal gyorsabb előrenyomulást tervezett Szíriában, mely az izraeli tevékenységnek köszönhetően jelentős késedelmet szenvedett.

Kaszem Szulimani Iszlam Forradalmi Garda al-Kudsz hirszerzo elitegysegenek parancsnoka
A megfelelő pillanatra várt – Kaszem Szulimani (középen), az Iszlám Forradalmi Gárda al-Kudsz hírszerző elitegységének parancsnoka – fotó: Office of the Iranian Supreme Le

De ezzel a történet messze nincs lezárva, annak ellenére, hogy az elmúlt hetekben megjelent médiaelemzések és elhangzott nyilatkozatok ezt a téves benyomást kelthették. Úgy tűnik, hogy az évtizedek óta Izrael ellen harcoló veterán tábornok nem hagyott fel erőfeszítéseivel. A felek közötti legutóbbi, tavaly májusi összecsapás után, melyben az irániak sokat veszítettek, Szuliman újragondolta a lépéseit, és a megfelelő pillanatra várt a harc megújítására.

Miután az Aszad-rezsim helyzete megszilárdult Szíriában, a megszokott játékszabályok szerint folyik a küzdelem. Irán folytatni kívánja a fegyverszállítmányok célba juttatását, katonai bázisok kiépítését, valamint harci rendszerek telepítését Szíriában – Izrael pedig mindezt próbálja akadályozni. Az a tény, hogy középtávolságú föld-föld rakétát lőttek Szíriából nem azt jelenti, hogy Irán megnyerte volna a csatát, de azt világossá teszi, hogy a felek közötti konfliktus messze nem ért véget.

Mindez valószínű egyébként is megtörtént volna, de az izraeli nyilatkozatok bizonyos mértékben gyorsították a folyamatot – véli Harel. Ez a távozó vezérkari főnök, Gadi Eizenkot kijelentésével kezdődött, miszerint a légierő az elmúlt években több ezer szír célpontot támadott, majd azzal folytatódott, hogy Netanjahu miniszterelnök nyilvánosan elismerte, hogy Izrael a felelős a Damaszkusz térségében mintegy tíz nappal ezelőtt végrehajtott támadásért. Katonai szakmai körökben – enyhén szólva – nem lelkesedtek a ködösítés politikájának a felhagyásával.

Az izraeli hadsereg hivatalos közleményben az iráni forradalmi gárdát tette közvetlen felelőssé az – egyébként iráni gyártmányú – rakéta kilövéséért, és válaszul egy sor iráni érdekeltségű, Damaszkusz környéki katonai célpontot támadott, köztük fegyverraktárakat, kiképzőtáborokat és felderítő bázisokat. Szír légvédelmi egységeket is megsemmisített a légierő, miután azok rakétákat lőttek az izraeli vadászgépekre. Reggel Oroszország közölte, hogy a támadásban meghalt négy szíriai katona, és nem hivatalos szír jelentések szerint két szír és kilenc “idegen” vesztette életét. Ha irániakról van szó, ez fokozhatja a feszültséget.

Az izraeli támadás ismét rávilágított Moszkva hazug ígéreteire, amelyeket csak hat hónappal ezelőtt tett. Akkor – a szíriai Golán Aszad hadereje által történő visszafoglalása után – a lázadók javára való nem-beavatkozása fejében Oroszország ígéretet tett Izraelnek, hogy az iráni erőket messze tartja a határtól (60-70, sőt 100 kilométerről volt szó). A gyakorlatban nyilvánvalóvá vált, hogy az oroszok nem számolják bele a főváros, Damaszkusz területét, és hogy az Irániak a Golán-fennsíkon sem a megállapodás szerint cselekszenek. Amikor az Aszad-rezsim visszatért Dél-Szíriába, az izraeli kormány nagyszerű eredményként mutatta be az Oroszországgal kötött megállapodást. Most valamilyen oknál fogva csend van ebben a kérdésben.

Az izraeli média előszeretettel beszél az északi eszkalációról, mint az új vezérkari főnök, Aviv Kochavi első gyakorlati vizsgájáról. De ami még fontosabb, az a miniszterelnök része. Netanjahu olyan kormány vezetőjeként kezeli ezt a kihívást, amely a gyakorlatban már nem működik. A benne résztvevő pártok a közelgő választásokra készülve csatáznak egymás közt, maga Netanjahu a miniszterelnöki, a külügyminiszteri és a védelmi miniszteri posztot is betölti, és szinte nincs miniszter, akivel konzultálhatna, vagy akiben megbízhatna. De mindenekelőtt az őt terhelő vádemelés veszélye és a főügyésszel való nyílt konfrontáció messze nem ideális körülmény egy romló biztonsági válság kezeléséhez

A nagyszabású támadás előző éjjel nem jelent háborút, amelyet láthatóan jelenleg az irániak sem akarnak. Solimani múlt tavaszi kudarcának egyik fő oka Izrael katonai képességének ismeretének hiánya volt. Úgy tűnik, hogy akkor az irániak nem igazán értették meg, hogy a front izraeli határ közelébe helyezése hátrányos helyzetbe hozza őket az izraeli légierő fölényével és a rendelkezésére álló hírszerzés minőségével szemben. Nehezen hihető, hogy most frontális küzdelemre készülnének.

Netanjahu nyilvános nyilatkozataival összhangban a folytatódó izraeli támadások azt jelzik, a kormány eltökélt szándéka, hogy fenntartja a légierő bizonyos cselekvési szabadságát a szíriai légtérben. Legalábbis az ország középső és déli részén. Az Ilyushin repülőgép lezuhanása óta Észak- és Nyugat-Szíriában, az orosz bázisok környékén nem voltak izraeli támadások.

A legtöbb jel arra utal, hogy a következő hetekben, hónapokban a Szíriában végrehajtott légi hadjárat változó intenzitással folytatódni fog. Csak az oroszok tudnának véget vetni ennek, ha sikerülne minden oldalról kötelező érvényű megegyezést tető alá hozni. A rendezéssel kapcsolatban az Egyesült Államokat már nem említik, mert bár az amerikai erők Szíriából való kivonulása késlekedik, Trump elnök egyértelművé tette, hogy nem igazán érdekelt az ott zajló eseményekbe avatkozni – zárja Harel a sorait.