Roseanne Barr komikus-színésznő tavaly májusban törte végleg kerékbe a karrierjét. Egy tőle megszokott, de túl nagyot durrant és ráadásul rasszista posztja a karrierjébe került. Azt tweetelte Valerie Jarrettről, Barack Obama elnök tanácsadójáról, hogy ha a muszlim testvériségnek és a Majmok bolygójának gyereke születne, akkor az ő lenne. Az amerikai ABC televízió júniusban megszüntette a népszerű Roseanne című vígjátéksorozatot. Pedig Roseanne rögtön bocsánatot kért a tweetért.

Most meg itt van Izraelben, és a Knesszet meghívására a jeruzsálemi Begin központban beszél Hilik Bar Knesszet szóvivővel a Munkapárttól és a likudnyik Shmuley Boteach rabbival. Az előző több bukfences mondatot első körben az magyarázza, hogy az áprilisi választások miatt a Knesszetben nem tartható rendezvény, ezért van a fellépés az előkelő Begin központban. Hilik Bar pedig azért szóvivő, mert megvan neki az a csodálatos képessége, hogy villámgyorsan mond el teljes barokk körmondatokat. Itt és most azt, hogy Roseannet, amiért van véleménye, Amerika és Izrael is, azaz mindenki szereti és a Jpostban blogoló Boteach rabbi a nácizmus revansa, mert pár éve Hitler bunkerében Tórát olvasott. A körmondat végén megtudjuk, hogy Roseanne is tóratudós, nem csak Boteach rabbi.

Sejteni lehet, hogy mire számíthatunk, amikor az 50 perces csúszás után Hilik Bart és Boteach rabbit követve a pulpitushoz áll az Államok legnézettebb showjának főszereplője és egyben készítője Roseanne, mert ekkor már tudjuk, hogy a kilenc Boteach gyerek közül az egyiknek jövő szombaton lesz a bar micvója, és hogy Amerika legnépszerűbb rabbija akkor találkozott a méltán ellentmondásos komikával, amikor az egyébként Izrael-szerte megvásárolható Kóser szex című könyvét kiadta, és hogy Roseanne csodás anya, itt van a közönségben a fia Jake, és hogy Roseanne szupersztár és Izrael támogatója és védelmezője és ő maga Júda oroszlánja.

Roseanne Barr 2010-ben – fotó: Leah Mark / Flickr

Azzal Júda oroszlánja magához ragadja a mikrofont, és kiömlik belőle, hogy amikor 2012-ben szociként indult az elnökválasztáson, 70 000 szavazatot szerzett. Aztán elmondja, hogy 20 beszédet írt a mostani alkalomra, de ezt még párszor majd elmondja, azonban a beszéd nem hangzik el az eseményen, valószínűleg egyáltalán. Fontosabbnak tartja elmondani, hogy ő mindig is lázadó volt, és hallott egyszer egy jó mondatot, méghozzá azt, hogy a lázadóknak nem kell remény. Ezt kikiáltja fennhangon és ekkor a közönség tapsol. Csak néhányunk tekint rémült szemekkel a mélység homályába le.

LeBDS-ezte őt az ABC, mert megvédte Izraelt. Pedig az az iráni paktumról szólt és nem a Majmok bolygójáról. Így mondja, esküszöm. Pedig ő bizony harminc éve küzd az emberi jogokért és a szólásszabadságért. Ez utóbbit azért választotta céljául, mert a hatvanas években, amikor egy balos nőszervezetnek önkénteskedett Denverben, akkor is lerasszistázták. Ekkor arra gondolok, hogy volt pár proli húzása Roseanne-nak és milyen jó, hogy magyarul is olvashattunk róluk például itt meg itt.

Ekkor jön a bocsánatkérés, miszerint Valerie Jarrettről nem tudta, hogy keleti, nem látott róla fotót soha, valamint ő a kezei munkájáról beszélt, nem a bőrszínéről. Stílusosan az afro-amerikai Angela Davistől idéz ezen a ponton, aki politikai aktivista és akire ő, Roseanne felnéz. Davis azt mondta, hogy a cionizmus rasszizmus. Ezt idézi attól a nőtől, akire felnéz. Majd elmondja, hogy az antiszemitizmus mértéke az Államokban ijesztő számára, és más zsidó emberek számára is.

Homályos tekintettel kezdi el ecsetelni a gyerekkori péntek esti vacsoráit, melyeken apránként, mind a hatvan holokauszt túlélő gyerek elmesélte az összes traumáját, akikkel egy házban lakott. „Ahogy minden más gyereknek, nekem is volt képzeletbeli barátom, de az enyém az isten volt. Nagyon-nagyon sok kérdésem van, és minden Talmudról szóló könyvet elolvasok, és meglelem bennük a válaszokat.” … „Én mindenkiben látom az isteni jelenlét szikráját. Mindenkinek azt javaslom, öltözzön be álruhába, menjen fel a Templom-hegyre, és ott, a legszentebb helyen imádkozzon.” Itt elsírja magát, és nekem eszembe jut, hogy azt olvastam Roseanne-ról egy zsidó nőkről szóló ki-kicsodában, hogy a zsidó nagymamája antiszemita rádiót hallgatott azért, hogy betelefonálhasson és kioszthassa a műsorok szerkesztőit.

„A utahi Salt Lake City szefárd zsinagógájában nőttem fel, nem rassz alapján osztályozom az embereket, hanem a fejük formája alapján.” Én meg úgy nőttem fel, hogy beleverték a fejembe, hogy ha egy zsidó hülye, akkor nagyon hülye.

„Nekem ne mondja senki, hogy amikor valakik először építenek egy földre valamit, és arra mások ráépítenek az idők folyamán más építményeket, akkor az elsőket megszállóknak lehet nevezni!” „A BDS és az antiszemitizmus agyzsibbasztó programok. A zsidó üzleteket bojkottálja a BDS. Ez nem csak a zsidók elleni bűnszövetkezés, hanem keresztények és mohamedánok elleni is, mert az üzletekben nem egy fél van, hanem legalább kettő. Minden 70 évben van egy ilyen. A zsidók elleni háború nem fejeződött be azzal, hogy lett egy országunk.” Hatalmas a tapsvihar itt a jeruzsálemi Begin központban. Roseanne leül, Hilik Bar és Shmuley Boteach pedig bejelentik, hogy most beszélgetni fognak vele, majd a közönség kérdezhet. De előbb még megtapsoltatják Yehuda Glick Likud képviselőt a nézőtérről, aki holnap házasodik újra, a Templom-hegyen. Glick felpattan a színpadra és mindenkit megölelget. Ennél a résznél jó ötletnek tartom az angolos távozást. Hamar olvasom a Jposton, hogy sok mindenről lemaradtam, és ez így jó.

Roseanne Barr, Trump egyik leghangosabb támogatója, január 28-án hétfőn este, a tel-avivi kikötő 11-es hangárjában lép fel. Vajon Tel-Avivban is hatalmas tapsviharokat kap majd?