Joszef Sapira, a számvevőség elnöke szerdán lesújtó véleményét közölte Iszrael Katz közlekedési miniszter munkájáról, és Izrael közlekedési helyzetéről. Nagyjából ugyanazok a megállapításai, mint amikről mi is szóltunk már itt és itt.

A racionális tervezés és kivitelezés hiánya miatt állandóak a dugók az utakon, miközben rettenetes a zsúfoltság, és akadozik a közlekedés a buszokon és a vonatokon – a 606 oldalas jelentés szerint. Mivel a személyautók használatának nincs megfelelő közösségi közlekedési alternatívája, az emberek ennek használatára kényszerülnek. Alulfinanszírozott a busz és vonatvezetők képzése, valamint a vasúthálózat kiépítése – állítja Sapira.

„Ez a helyzet nem csak kényelmetlenséget okoz, hanem a termelékenységet is károsítja, és megakadályozza Izrael azon képességét, hogy maximalizálja a bruttó hazai termék potenciálját és az adóbevételt, valamint növeli a levegő- és zajszennyezést” – írta Sapira.

Nem csoda, hogy állandóak a dugók: Izraelben 2730 gépjármű jut egy kilométer útra, szemben az OECD 774-es átlagával. A jelentés keményen bírálja a közlekedési minisztériumot, és Katzot is személyesen, mivel az utóbbi tíz évben ő volt a közlekedési miniszter, és Sapira szerint nem megfelelően válaszolta meg minisztériuma kihívásait. Katz hibájának a személyautók használatának favorizálását, és a közösségi közlekedés nem elég erős fejlesztését rója fel (akárcsak mi, fenti cikkeinkben).

Dugók fogságában

Iszrael Katzot mégsem lehet bűnbaknak kikiáltani: több évtizedes lemaradásról van szó, melyet elsősorban elődei követtek el, hivatalba lépésekor már kódolva volt a kudarc. A közlekedési infratruktúra fejlesztése ugyanis általában nem egy parlamenti időszakon belül térül meg, az utódok aratják le a gyümölcsöket, és ők viszik el a balhét is. Ennek alapján mindenképpen helyes lépés volt, hogy Netanjahu több, egymást követő időszakban is ugyanazt a személyt bízta meg ezzel a tárcával.

Katz hibája, hogy csak későn, az utóbbi években ismerte fel a tömegközlekedés fejlesztésének elkerülhetetlen voltát, s az első években elődeihez hasonlóan ő is útépítésektől, és a személyautó park növelésétől remélte sikert. Az utóbbi néhány évben viszont rájött a közösségi közlekedés, elsősorban a vasútfejlesztés fontosságára, és buldózerként beindította a tel-avivi villamos projekteket, és két fontos, új vasútvonalat is létrehozott, az északi vonalat Karmielig, és a remélhetőleg hamarosan valóban beinduló Tel-Aviv-Jeruzsálem gyorsvasutat.

Azonban annyira súlyos a lemaradás, hogy mindez csepp a tengerben, nagyon kevés. Sürgősen tovább kellene fejleszteni a vonatot dél felé, Eilatig (ez jelenleg még a középtávú tervekben sem szerepel), és a koncepción is vátoztatni kellene: teljesen felesleges pl. az agglomerációba, a  nagyvárosok 30–40 km-es körzetébe súlyos vasútvonalakat és vasúti szerelvényeket alkalmazni, oda elég lenne afféle héveket, a villamosnál alig nagyobb járműveket használni, miközben a távolabbi nagyvárosokat kellene csak “valódi” vonatokkal összekötni.

Ugyanakkor a legtöbb helyen továbbra is megoldatlan, vagy a használhatatlanságig zsúfolt a vasútállomások közelében a parkolási lehetőség, miközben nincs megfelelő helyi közlekedés sem hozzájuk – ez is elodázza a vonatok használatát, és az állandóan bedugult utakra irányítja az embereket.

Bedugult ország