Sehol a világon nincs még egy ország, ahol minden hétvégén leáll a teljes tömegközlekedés. Izraelben, akinek nincs autója, vagy jogosítványa, és aki nem Haifán vagy arab városban él – röghöz van kötve. Kivéve, ha hajlandó több száz sékelt kifizetni taxira.
Természetesen minden országnak van pihenőnapja és ünnepei, de sehol senkinek nem jut eszébe teljesen leállítani a közlekedést. Esetleg csökkentik a járatszámot, útvonalat változtatnak, de blokkolni az egészet? Minden héten? Ez kész őrület! Hogyan működik egy ország vonatok és buszok nélkül? Nem működik. Be van dugulva.
Minden fejlett országgal ellentétben nálunk a személyautókra alapozódik a hétvégi forgalom. Senki nem fog lemondani az autójáról, míg nincs normális tömegközlekedés. És ha ami van, az minden hétvégén leáll, akkor az nem normális. Emiatt keletkeznek végeláthatatlan dugók, és pazaroljuk rostokolásra a munkára és pihenésre fordítandó drága időnket, ezért nincs elég parkoló, magas a balesetek száma, súlyos a légszennyezés és nagyok a társadalmi különbségek.
Az az érvelés, hogy a hétvégi kijárási tilalom a vallási status quón alapul – hülyeség. Izrael újkori történetének ez az egyik legnagyobb hazugsága. Nincs és soha nem is volt status quo. Ez egy régi politikai trükk eredménye. David Ben Gurionnak az országalapítás előtt a harediknek írt levele semmiféle jogi alapot nem ad a jelenlegi helyzetre. Hisz Ben Gurion azt is mondta, hogy 30 év múlva csak a múzeumban lesznek ortodox zsidók. Oké, ezt mondta. És tévedett. Én ezt úgy javítanám, hogy 30 év múlva csak múzeumban lehet majd világi zsidót találni (bárcsak én is tévednék!). Szinte semmi hasonlóság nincs a múlt század közepi és a mai Izrael között. A status quo nem több egy jelszónál, ami arra hivatott, hogy megtévesszen. Főleg a világiakat, akik még megpróbálnak tekintettel lenni a vallásosokra.
Dühítő, amikor miniszterek (pl. Iszrael Kac vagy Ajelet Saked) teleaggatják a Facebook-oldalukat a szombati és ünnepnapi kirándulásaikon készült gyönyörű fotókkal, melyekre természetesen a kormányautóikkal utaznak. Dühítő, mert eközben szemrebbenés nélkül egymás után szavazzák le a – vallásos negyedeket illedelmesen kikerülő – szombati tömegközlekedésre tett törvényjavaslatokat. A pofátlanság csúcsa, mikor az ezt firtatóknak így válaszolnak: Nem értjük, mi ezzel a baj, hisz hozzánk hasonlóan mindenki tud a saját kocsijával utazni.
Ezekhez a képmutatókhoz csatlakoznak azok a jó szándékúak, akik a munkások érdekei miatt ellenzik a szombati tömegközlekedést. Ők nem ismerik fel, hogy az óriási anyagi megtakarítás miatt éppen ez lenne a – leginkább az alacsony jövedelmű – dolgozók legnagyobb érdeke.
Újabban vannak, akik nem hajlandóak többé elfogadni azt a hazugsághalmazt, melyet folyton rájuk zúdítanak, amint szóba hozzák a szombati buszközlekedést vagy vonatozást. Országszerte egyre több csoport alakul alternatív hétvégi közlekedés megszervezésére, törvényes úton, nyereségmentes szövetkezeteken keresztül. Ez egy szívmelengető jelenség: „Sábusz” Jeruzsálemben, „Noa Tnua” Ramat Ganban és Givatayimban, „Seva” Rison Lecionban, „Jambusz” Beér-Seván, és nemsokára Petah Tikván és Rosh Haájinban. És az állam minden lehetséges módon zaklatja őket.
A vallásos emberek megnyilatkozásai alapján nagy megértést tanúsítanak az üggyel kapcsolatban. A társadalom – világi és vallásos, zsidó és arab – megérti, hogy szükség van hatékony tömegközlekedésre a hét minden napján és órájában, de a politikusokat ez csip-csup érdekeik miatt nem érdekli.
Semmi logikus vagy erkölcsi érv nincs a szombati tömegközlekedés megakadályozása mellett. Először is: egy sofőrt sem fognak szombati vezetésre kényszeríteni, ha az ellenkezik a hitével. Másodszor: más sofőrök éppen hogy élni akarnak a lehetőséggel, hogy szombaton dolgozzanak, és így 50%-kal több extra fizetést kapjanak a pihenőnapi munkáért és hétköznapi pihenésért. Harmadszor: a szombati tömegközlekedés hiánya éppen az alacsonyabb osztályokhoz tartozókat sérti, akik nem tudnak saját autót tartani, vagy a taxit kifizetni, miközben legtöbben közülük a periférián élnek, távol a tengerparttól és a szórakozóközpontoktól.
Éppen a szombati tömegközlekedés csökkentené sok autóvezető „szombat-sértését”.
Ezen kívül az izraeli lakosság több mint negyede nem zsidó, nyugodtan működtetni lehetne zsidók nélkül is. A buszsofőrök között ez a szám több mint 30%. Az iszlám vallás szerint pénteken is dolgozhat a hívő, azzal a feltétellel, hogy részt vesz az imákon. Tehát ez sem akadály. Mellesleg – a zsidók szombati munkájához a cégeknek különleges engedélyre van szüksége a Munkaügyi Minisztériumtól. Minden légitársaságnak és repülőtérnek van ilyen
engedélye, míg egyetlen közlekedési vállalatnak sincs.
Egyik ismerősöm így fakadt ki: „Azzal még úgy-ahogy elvagyok, hogy én szolgáltam a hadseregben, míg ők nem, de addig nem nyugszom, míg a szombati tömegközlekedés létre nem jön. Tele van a hócipőm a mindenkori izraeli kormányokkal, amiért megakadályozzák a szombati pihenésemet. Azért találták ki a szombatot, hogy a heti munka után megpihenjünk, ehelyett kisstílű politikusok minden szombaton és ünnepnapon kijárási tilalmat rendelnek el. Meddig leszünk még pitiáner politikusok foglyai, akik tönkreteszik az életünket???”
Loading ...
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
