J. ugyan leginkább leadni szeretné a megismerkedésünk előtt már meglévő leginkább sör alapú hasát, de mégis reggelente, ha azt kérdezem, mit szeretne reggelire, egyáltalán nem salátát kér, hanem palacsintát. Nyilván nem lehet minden reggel palacsintát enni, de azért néha mégiscsak belefér. Mivel J. részben Los Angelesben, részben Vancouverben nőtt fel, ezért nem a hagyományos magyaros palacsintát szereti – bár tegyük hozzá, azt sem veti meg –, hanem az igazi amerikai pancake a kedvence, főleg, ha van bele chocolate chip, azaz apró csokibogyók. Ezek az amerikai palacsinták tenyérnyiek, viszont kellemesen vastagok és puhák, azaz fláffik, ahogy J. mondja, és egészen tökéletes boldogságélményt ad, amikor egy-egy megolvadt csokibogyóval találkozunk. Én persze nem ehetek ilyet, vagy ha mégis megteszem, akkor azonnal bringáznom kell vagy tíz kilométert, és van az életnek olyan pillanata, amikor megéri az a tíz kilométer.

Hozzávalók:

  • 200gr liszt
  • 2dl tej (mi mandulatejjel csináljuk, ha parve kell, legyen)
  • 100gr chocolate chip (van belőle kóser parve a Levinsky piacon)
  • 2 tojás szétválasztva
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál olvasztott vaj
  • 1 csipet só

Elkészítés:

A szétválasztott tojásfehérjét habbá verem. A lisztet a tejjel, és az összes többi hozzávalóval homogén, tejfölsűrűségű krémmé keverem, majd hozzáadom a tojáshabot is.

Serpenyőben pici (1 evőkanál) olajat melegítek, és olyan nagyobb evőkanálnyi masszát öntök bele, amit kb 1 perc után megfordítok, és további max. fél percig sütök. A kész palacsintákat feltornyozom, a tetejükre tejszínhabot, vagy csokiszószt öntök, vagy mind a kettőt. Van aki mogyoróvajjal és sziruppal tolja, de azért mégiscsak van egy határ…

Beteavon!