Izraeli régészek kilencezer évvel ezelőtti, több ezer lakosú településre bukkantak Jeruzsálem mellett, a felfedezés újraírja ennek az ősi kornak a térségbeli történetét – jelentette a ynet.

A Jeruzsálemtől nyugati irányban öt kilométerre, a Szorek patak völgyében, források mellett talált egykori településen a szakemberek becslése szerint két-háromezren élhettek, ami abban a korban rendkívül nagy településnek számított.

A neolit korszakból való hatalmas település, amelyet az izraeli régészeti felfedtek – fotó: Yaniv Berman / IAA

Az ásatásokat vezető Hamudi Khalaili és Kobi Vardi szerint első alkalommal találtak kilencezer éves, újkőkori ekkora települést Izraelben, amely egyben az egész világon is ritkaságnak tekinthető.

Az izraeli régészeti hatóság (IAA) azért kezdett feltárásokba a Jeruzsálem szomszédságában lévő Motza nevű kisvárosnál, mert Jeruzsálem új bejáratának építésekor leletekbe ütköztek a markológépek, amikor alagutakat ástak a Tel-Avivból vezető egyes főúttól Jeruzsálem déli részei felé.

Egy lándzsa, amelyet a harcos sírjába temettek a holttest mellé – fotó: IAA

Az archeológusok többek között vadászathoz használt több ezer nyílhegyet találtak, favágáshoz használt fejszékre, késekre, ékszerekre, szobrocskákra, valamint elsősorban hüvelyeseket és lencsét tároló raktárakra bukkantak. Több helyiséges, élelmet tároló építményekre leltek, valamint jelentős közösségi épületekre, melyek rituális célokat szolgálhattak.

Bika-szobrocska – fotó: IAA

A vakolt, többfelé szigetelt és padlóval ellátott kőépítmények között sikátorok vezettek, ami fejlett településtervezése utal.

“Ahol emberek élnek, ott halottak is vannak: a házak között és bennük is voltak temetkezési helyek, amelyek közül néhányban hasznos vagy értékes tárgyakat helyeztek el, mert az ősi lakók úgy vélték, hogy ezek a másvilágon majd szolgálják a halottakat” – nyilatkozták a régészek.

A megtalált tárgyak alapján már kilencezer évvel ezelőtt is kereskedelmi kapcsolatban állhattak az emberek távoli tájakkal, hiszen a sírokban ismeretlen eredetű köveket, anatóliai (mai Törökország) obszidiánt, és földközi-tengeri, valamint vörös-tengeri kagylókat is találtak, és több felől érkezett, több stílusban készített karkötők is voltak.

Több ezer kovakő kést találtak a helyszínen – fotó: IAA

A fejlett raktározási technika egyben intenzív mezőgazdálkodást is jelez. A településen fellelt állati csontok arra utalnak, hogy ekkoriban kezdtek áttérni a vadászatról az állattartásra, egyre nagyobb szerepet kapott nyájaik legeltetése, s egyre inkább háttérbe szorult a vadak elejtése.

“Motza neolitikus településének felfedezése nagy érdeklődést vált ki a tudományos világban, és megváltoztatja eddigi ismereteinket a régió újkőkori korszakáról. Eddig úgy vélték, hogy Júdea területe üres volt, és ilyen méretű helyek csak a Jordán folyón túl és a Földközi-tenger északi partvidékénél léteztek” – méltatták a régészek a leletek jelentőségét.

Fotó: Yaniv Berman / IAA