Feltételezem, hogy mindannyiunknak van egy-egy kedvenc festménye, szoborműve, rajza, grafikája. Egyiknek Mona Lisa mosolya, másnak egy Apolló-szobor, és van, akinek Murillo angyalkái jelentik a megismételhetetlent. Számomra egy fametszeten látható öreg vándor jelentette azt, amit álmaimban is örömmel láttam újra meg újra. Mert megjelent álmaimban is a vándor, aki batyuval a hátán elszántan igyekezett valahová, csak akkor még nem tudtam, milyen irányba halad.
A metszet – több más alkotással együtt – az Izraeli Szemle valamikori szerkesztőségének falát díszítette. Nem tudtam, ki alkotta, csak nagyon tetszett. Kifejezte azt az elhatározást, amit magam is éreztem, amikor hosszú útra indulva otthagytam a szülőföldet, elhunyt szeretteim sírját, hogy itt, Izraelben találjak ismét hazára.
A sors nem kedveli a lezáratlan ügyeket. Sok év után került elém a titok megfejtése: a kép egy 1937-ben megjelent album része, amely Vadász Endre tíz fametszetét tartalmazza. Az album címe: Hazatérők. A tíz fametszetből hat az én öreg vándorom mellett látható: hét kép, akkurátusan egy-egy hosszú fatáblára applikálva, és mindegyik az ős-új hazába való hazatérés gondolatának egy-egy epizódját eleveníti meg. De hol a másik három metszet? Kielégítő választ a Szemle főszerkesztője, dr. Árje Kaddar adhatna, ám ő sajnos nincs már az élők sorában.
De mi vezetett nyomra? A Múlt és Jövőben több mint nyolcvan éve közétett hirdetés, ami ezt írja (nem idézem formahűen):
„Megjelent: HAZATÉRŐK – Vadász Endre festőművész tíz fametszete Schnabel László kísérőszövegével. Az előszót írta dr. Patai József. Kapható a kiadónál: Fazekas Lajos, Debrecen, Péterfia utca 39. és Budapesten, Gondos Sándor könyvkereskedésében: VI., Andrássy út 53. Ára: 5 pengő.
A metszetek bekeretezésre kiválóan alkalmasak.”
Az album kiadója az én valamikori szerkesztőm testvérbátyja, Fazekas Lajos, a debreceni, majd a munkácsi Zsidó Gimnázium tanára, aki a harmincas évek második felében a metszetek megalkotójának, Vadász Endrének kollégája, és valószínűleg jó barátja volt.
Milyen kicsi a világ! A fenti szövegben szereplő Gondos Sándor ugyanaz, aki 11 évvel később, 1948-ban Haifán újra megnyitotta legendássá vált magyar könyvüzletét.
A Múlt és Jövő említett, 1937-es száma közreadta Patai Józsefnek az albumhoz írt előszavát is:
„Hazatérők – Bevezető a napokban megjelent fametszet-albumhoz
A hazatérők hangulatát, érzéshullámzását vetítette papírra egyszerű fehér-fekete vonalakkal Vadász Endre, a kiváló grafikusművész. Nyugatról keletre vándorolnak ezek a hazatérők, mint a melegebb tájak felé rajzó vándormadarak hideg tél és vihar elől. Nem várnak rájuk kiépített fészkek és füves virányok. Nekik kell még a hazatérés után nekifogniok a fészekrakáshoz, mocsár-felszárításhoz, földtermékenyítéshez, hogy a kizöldülő lombok között felcsendülhessen az ősi ének és az új fészkekben szárnybontogató fiókák dala csicsereghessen.
Egyszerű fehér-fekete vonalakkal érzékelteti a művész a hazatérők útját, vágyódását, sóvárgását, célhoz közeledését, megérkezését. Nem a kelet ragyogó színeit választotta az érzések tolmácsául. Nem hangos hallelujázás és kápráztató képzelet-villogtatás volt a célja. Hanem csendes, artisztikus ábrázolása a nagyszerű kezdés komolyságának, a heroikus fészekrakás hangulatának, mely mögött lecsendesülő viharzások és megnyugvó nyugtalanságok sejtése húzódik meg. Ez rejtőzik minden öröm mögött, ez borít melankolikus fátyolt minden feltörő ujjongásra. A zsidó bánat ez, mely az áldott zsidó optimizmust anyagi, földi odaadásból légies vallásos áhítat komor szféráiba emeli.
Vadász Endre művészi feladatot oldott meg kitűnő grafikai lapjaival, amelyeket Fazekas Lajos eredeti elgondolásai inspiráltak, Schnabel László poétikus szövegei pedig oly megindítóan és bensőségesen egészítik ki azokat.
A hazatérők művészi albuma méltó arra, hogy befogadják azok a zsidó otthonok, amelyekben féltő szeretettel kísérik a hazatérők útját.”
Nem tudtam kideríteni, hogy mi lett az eredeti metszetek sorsa, milyen raktárak mélyén porosodnak, ha léteznek még egyáltalán, és remélem, hogy a születésük óta eltelt 82 év viharai talán mégis megkímélték ezeket a zseniális alkotásokat. Patai József előszavában Schnabel László poétikus szövegeiről esik szó, sajnos ezeket sem találtam, mint ahogyan az említett szövegek szerzőjéről sem fedeztem fel egyetlen utalást sem.
Rábukkantam viszont a tudtommal egyetlen eredeti Hazatérők albumra: az amerikai Eric Chaim Kline antikvárium (Santa Monica, Kalifornia) őriz egy példányt, illetve 3500 dollárért az érdeklődő rendelkezésére bocsátja. Páratlan kincs kerülhetne műértő gyűjtők, netán hazai múzeumok birtokába!
* * *
Ki volt Vadász Endre? Mit tudhatunk meg erről az isteni tehetséggel megáldott művészről?
Gál György Sándor író, esztéta ezt írta róla: „Vadász Endre képei nem sorolhatók semmiféle iskolához. Egy festő boldog álomlátásai ezek. Kivételes tehetség, nagy festő volt. És bátor ember.”
Életrajzi adatai a Wikipédián olvashatók:
„Szegedi polgári családban született (…), már tizenhét éves korában karikatúraalbumot rajzolt. A szegedi reálgimnáziumban érettségizett. A szegedi képzőművészeti szabadiskolában Heller Ödönnél, később Fényes Adolfnál, majd a Főiskolán Glatz Oszkár osztályában tanult. (…) 1928-ban feleségül vette Valentin Györgyit. Kardos Albert meghívására költöztek Debrecenbe, ahol a Zsidó Gimnázium rajztanára lett.
1933 és 1935 között Nagybányán festett. Gyakori résztvevője volt hazai és külföldi kiállításoknak. Olaj- és temperaképei, akvarelljei, finom vonalú rézkarcai, folthatásokra épített metszetei egyre népszerűbbek lettek. Számos ex librist is alkotott. A húszas években Olaszországban, majd Párizsban tett tanulmányutat. Itt találkozott a későbbi műveire nagy hatást gyakorló japán fametszetekkel.
1936-ban költöztek Budapestre. 1937-ben Elek Artúr a Magyar Művészetben jelentetett meg elemző tanulmányt Az újabb magyar grafikai művészet címmel, amelyben magasra értékelte Vadász Endre művészetét. Több önálló albuma jelent meg. 1940 elején festményeivel részt vett a A magyar művészetért mozgalom kiállításán az Andrássy úti Régi Műcsarnokban.
A világháború közeledtével műveiben is érezhetővé vált szorongásélménye, halálfélelme. 1944. június 3-án, amikor megtudta, hogy feleségének másnap a budapesti gettóba kell vonulnia, a gödöllői munkaszolgálatos táborban öngyilkos lett, mint ahogyan a felesége is.”
Halála nagy veszteséget jelentett a magyar-zsidó képzőművészetnek. És örökre elment az én nagybatyus öreg vándorom, aki azóta se érkezett haza. Az album kiadója, Fazekas Lajos sem élte túl a munkaszolgálat gyötrelmeit…
Újságíró (1945-2020)
