A hőség még tart, szóval maradunk a hideg leveseknél.

A 2010-es nagy magyarországi árvíz idején egy Miskolc melletti kisebb településen, Alsózsolcán fotóztunk éppen Ákos barátommal az iszonyú hőségben a derékig – néhol nyakig érő vízben, amikor egy kedves asszony beinvitált minket egy magasabban álló házba, együnk-igyunk valamit ebben a melegben, nem lehet így dolgozni. Éhesek, fáradtak és szomjasak voltunk, ezért vonakodva, de szívesen vettük a meghívást.

Az asztalra fehér terítővel és ünnepi porcelán tányérokkal terített a néni, ami olyan valószínűtlenül hatott ott, az árvíz kellős közepén, mint… nem is tudom, mintha a Mea Searim kellős közepén bikinis nők és férfiak ráznák a feneküket egy technót üvöltető kamionról. Mindegy is, mert a leves, amit a néni a hatalmas tálból a tányérjainkba mert, már közel sem volt abszurd. Jéghideg zöldbableves, ecetes, habkönnyű savanykás fekete kenyérrel. Én megesküszöm, hogy életemben nem esett még étel olyan jól, mint az a leves. Nagyon egyszerű és finom étel, az alapanyagokat nem kell sehonnan importálni, és a szénhidrátszegény diétába is belefér.

Hozzávalók:

  • 1/2 kg megpucolt, felvágott sárga-hüvelyű zöldbab
  • 1 db zöldpaprika
  • 1 paradicsom
  • 1 teáskanál pirospaprika
  • 1 nagy fej hagyma
  • 1,5 liter víz
  • 300 g tejföl
  • 2 evőkanál ecet
  • olaj, só, bors

A hagymát finomra vágom, és az olajon egy nagy lábosban megfonnyasztom, majd hozzáadom a felkockázott paprikát, a pirospaprikát, a zöldbabot. Alaposan összeforgatom, kicsit hagyom pirulni, végül jön a felkockázott paradicsom, só, bors és a víz.

Alacsony lángon addig főzöm, amíg a bab megpuhul, ekkor hozzáadom a tejfölt (hőkiegyenlítéssel, és egy kis leves visszaturmixolásával, hogy ne kelljen bele liszt), összeforralom és lehűtöm. Ha ez ember este megfőzi, akkor például másnap ebédre vagy reggelire tökéletesen lehűl.

A lehűlt leveshez adom hozzá az ecetet, amit aztán mindenki a maga kedve szerint ízesíthet további ecettel. Volt már arra is példa, hogy az egész levest egyben leturmixoltam, és krémlevesként ettük, de anélkül is tökéletes.

Beteavon!